Kína Felcsúton

Valamennyi jellemző, amellyel – Ungváry Rudolf meghatározó szuperértelmiségi szavait kölcsönözve – egy „totalitárius rezsim” kvázi be tud mutatkozni a nagyvilág előtt, üzenve: itt annyi a szabadságjogoknak! Nem bír magával az Orbán, elhallgattatja a másként gondolkodókat, a hatalom bizony a hatalom fejébe szállt. Magyarország nem Hungary többé.

Mert mi is történt itt, eme elnyomott szegletében a modern világnak? Az Európai Unióban még ideig-óráig megtűrt tagállam Felcsút nevű településére szombat délután megérkezett egy kiemelkedően demokratikus, a nép ellenérzéseit mintegy száz üvöltő torokba csatornázó sokaság, és végigvonult az utcákon, vidám hangoskodással édesítve meg a helyiek émelyítően nyugalmas hétvégéjét. Voltak szókimondó szónokok, köztük a még a Magyar Szocialista Pártot is vállalhatatlannak tartó, híres-neves képviselő asszony és a politikából kiábrándult, magát Petőfihez hasonlító expolitikus, továbbá sípok és trágár szavak. No meg néhány rendőr, csendben vigyázva a felvonulókat, akik vélhetően némi könnyű frissítő és a miniszterelnök háza előtt való közvetlen óbégatás után hazabuszoztak. Ez már nem is Oroszország, ez már Kína!

De a lelkesebbek már tudták, hogy csak egyet kell aludni, és lehet megint olyat játszani, amit csakis diktatúrában szokás: tüntetni a főváros belső terein és utcáin, hídon vonulni és a Parlament előtt tanyázva, sátrakkal és molinókkal üzenni meg Brüsszelnek, állítsa meg Budapestet, mert itt már demonstrálni sem lehet tisztességesen! Értsd: hiába szarozzuk le az államfőt, és küldjük ordenáré módon a pokolba a miniszterelnököt, a családját és minden megválasztott képviselőt, nem hajlandó elvinni minket a rendőr, semmi könnygáz, még egy jóleső botozás sincs.

Pedig milyen szép egységet alakítana ki néhány efféle impozáns médiabeszámoló a görög és a francia tiltakozókról készült képekkel, átjönne a hangulat, na! Ám ez a diktatúra olyan ravasz, tetszenek érteni, hogy direkt úgy csinál, mintha nem az lenne. Hagyja itt a különböző ellenzéki pártokat, újságokat, tévéket maga ellen hergelni a népet, elnézi az ilyen-olyan akciócsoportok felhívására megmozduló százak vagy akár ezrek, sőt olykor tízezrek masírozását a különböző közterületeken. És nem lép közbe!

Hiába mantrázza heti rendszerességgel a daliás SZDSZ-időket mindig hitelesen felidéző és ezért kútforrásként kezelendő Farkasházy Teddy Tivadar, hogy a kormányzattal szemben nem lehet kritikát megfogalmazni, s hogy befogják a kifogást emelők száját, csak nem jön össze az a nyilvános elhallgattatás. Bezzeg, amikor az LMP-sek – akik egyébként árulók, hiszen Schiffer András még az ATV–Hír Tv-tengelyen közlekedő, nagyon hiteles Kálmán Olgát is kiosztotta –, szóval amikor ők el tudták magukat vitetni a rendőrökkel a kamerák kereszttüzében a Közgép székháza elől! Vagy – ha már Simicskánál tartunk – amikor a jobbikos Novák Előd még volt olyan bátor, hogy vésővel és kalapáccsal futkározott a rendőrök elől a szovjet hősi emlékmű körül, de csak elkapták! Azok voltak ám csak a daliás idők!

Sebaj, majd a nagyon összefogott és eltökélt ellenzék, esetleg az Európai Bizottság, az Európai Parlament és az Európai Tanács közreműködésével, némi tengerentúli dotációval csak lerántja a leplet erről a véreskezű rezsimről. Már, ha akarja. Az sem lehet kötelező, vannak bizonyos szabadságjogok!

Az MSZP-s Bangóné Borbély Ildikó mindenesetre biztosan nagyon szeretné. Ő nem is hajlandó csendben maradni, és minden bátorságát összeszedve kimondja: a kormány egyenesen meg akarja tizedelni a magyar népet. Bizony-bizony, nemhogy a demokráciát szúrja szíven, de minden tizedik magyar embert konkrétan kilőné a sorból. Nyilván azokat pécézik ki, akik nem a Fideszre, hanem más, sokkal jobb és prosperálóbb jövőt kínáló pártra – például az MSZP-re – adnák le a voksukat a TEK által bekamerázott szavazófülkében. Összeáll a kép hamar.

Csakhogy vannak itt figyelemelterelő ügyek, nevezetesen árulók. Hogy kik azok, persze, nézőpont kérdése. Botka László, aki oly hevesen adóztatna, miközben a jogállam letéteményesét, a demokráciát gumibotokkal is védeni hajlandó Gyurcsány Ferencet ki akarja zárni a közéletből, együtt kávézott – teljes titokban – egy belvárosi kisvendéglő teraszán a bukott kormányfőt szintén nem kedvelő Lengyel László közgazdásszal. Le is leplezte a gyurcsányi kommandó, így alighanem kitör az újabb belháború a rendszerellenes akciócsapatok között.

Ha pedig nagyon elfajul, legfeljebb elnapolják négy évvel a forradalmat. Történt már ilyen.