Bán Károly

Vélemény és vita

Kilúgozott igazság

Álláspont. Nem az altalajban, hanem az üzemeltetésben kell keresni a tragédia igazi okát és felelőseit

A büntetőper elsőrendű vádlottja, vagyis Bakonyi olyanokat mondott, hogy ma is mindent ugyanúgy tenne, mint 2010-ben, amikor bekövetkezett a tragédia. Nem tehettek ellene semmit – vágta a képünkbe. „A gáton, a helyszíni szemlénél tudatosult bennem, hogy ott akkora dolog történt, amit elképzelni sem lehet” – fejtegette a vezérigazgató. Az „ott akkora dolog”, ami 2010. október 4-én még nem tudatosult az üzemeltetés első számú felelősében, a Mal Zrt. egyik tulajdonosában, annyi volt, hogy Kolontár határában átszakadt a vörösiszap-tározó gátja, s a kizúduló lúgos anyag elöntötte a környező településeket, így Kolontárt, Devecsert és Somlóvásárhelyt is. A gátszakadás következtében tíz ember vesztette életét, több százan súlyosan megsérültek, számos ingatlan összedőlt, lakhatatlanná vált.

Bakonyinak már akkor is volt egy magánszáma. Tévékamerák előtt ujjai közt morzsolgatta az ártatlan és teljesen veszélytelen vörösiszapot, az alumíniumgyártás melléktermékét, hülyének nézve mindenkit. Maga is értetlenül állt a súlyos égési sérülések és a vörös­ár rettenetes pusztítása előtt. Ezt a magánszámot most a bíróság előtt annyival fejelte meg, hogy azt mondta, „nem volt titok”, hogy maró, lúgos kémhatású anyag van a X-es tározóban. „Ez széles körű információ volt, ezt nem hallgatták el” – magyarázta a bizonyítványt az elsőrendű vádlott, akit a korábbi eljárásban a többi tizennégy vádlottal együtt mentettek fel, mert a bíró szerint még a pártállami időkben tervezési hiba történt, minden felelősség csak a stabilitását elveszítő altalajt terheli. Csakhogy a táblabíróság porrá zúzta a vádlottakat minden vádpontban felmentő ítéletet, súlyos eljárási hibák és abszolút hatályon kívül helyezési ok, az indoklási kötelezettség sorozatos és súlyos megszegése miatt.

„Nem volt titok a maró lúg” – amikor ezt veti oda a vádlott, akkor ezzel a kijelentéssel az áldozatok emlékét is meggyalázza. A büntetőügy kapcsán az alapvető jogok biztosa ugyanis kimondta: „A felügyelőség egyértelműen jogellenesen járt el akkor, amikor kizárólag a vörösiszapról – mint nem veszélyes hulladékról – vett tudomást, és figyelmen kívül hagyta az ott tárolt tömény lúgot, a nátrium-hidroxidot.” A katasztrófát követően pedig az Európai Bizottság állásfoglalása rögzítette, hogy „ezt a hulladékot – tekintettel annak rendkívül maró jellegére – veszélyes hulladékként kellett volna besorolni.” Úgy is fogalmazhatnánk, a Mal Zrt. tulajdonosai, vezetői erős érdekérvényesítési képességgel rendelkeztek ahhoz, hogy a magyar hatóságok nem vettek tudomást a valóságról. Arról az akkor már majd egy évtizede folytatott üzemi gyakorlatról, amely elvezetett a tragédiához. Egymillió köbméter nátronlúg, háromszázezer köbméter betárolt retúrvíz ömlött ki nyolcméteres vízoszlopban a tározóból, s a betároláshoz a Mal Zrt.-nek nem volt semmilyen engedélye.

A gátszakadás pontos oka minden kétséget kizáróan a tározó túltöltése volt – írta az egyik szakértő. A tragédiához vezető gátszakadás a gáttest legfelső, a túltöltéssel elért – 2009-ben megépített – gátmagasítás-szintkiegyenlítés sávjában, közvetlenül a gátkorona alatt következett be tanúvallomásokkal is igazoltan – szögezte le.

A fentiekből következően nem az altalajban, hanem az üzemeltetésben kell keresni a tragédia igazi okát és felelőseit.