Vélemény és vita

Kilóg a lóláb

Mintha egy hosszútávfutó versenyen lennénk, amikor megkongatják az utolsó kört jelző harangot

Hirtelen mindenki magasabb sebességbe kapcsol, hogy a célegyenesben győztesként szakítsa át a szalagot. Macron ébredt először, kinézett az Élysée-palota ablakán és látta, hogy megint könnygázfüstben az utca, immár sokadik hete, amióta a francia polgárok sárga mellényt öltöttek, hogy az utcán tiltakozzanak ellene és a politikája ellen.

Macron alig három éve alapította harmadik utas pártját, az En Marche-ot. Azóta „Lendületben a Köztársaság”, a cukiságkampány tetszett is a franciáknak, és választási rendszerüknek köszönhetően harminckét százalékra megkapta a mandátumok hatvan százalékát. Akkor csak minden tizedik francia támogatta őt, ma minden bizonnyal még ennél is kevesebben. A beharangozott szakértelem csődöt mondott, a munkanélküliség tízszázalékos, a fiatalok körében ennek a duplája. A francia államadósság a GDP száz százaléka, messze nem felel meg a konvergenciakritériumoknak. Eljárás mégsem indult ellenük. Az unióban – tudjuk – kettős mércével mérnek.

– Több Európát! – kiáltott fel Macron, és szenvedélyes hangú levél diktálásába kezdett. – Európai Polgárok! Az Európai Unió és az európai értékrend védelmében szólok hozzátok, mert ég a ház! Tűz van, tűz! A gyújtogatók a populista nacionalisták, akik kihasználják az emberek haragját, hamis információkra támaszkodnak, mindent ígérnek, meg annak az ellenkezőjét is.

Macron szívesen lenne tűzoltó, hátha a több Európával sikerülne az otthoni tüzet is eloltania. Ha meg nem, akkor önjelölt vezetőként építené a „több Európát”. Olyan szép, közös európai jövőképet rajzolt fel – szabadság, védelem, haladás, konstruktív dialógus –, hogy abban még a kritikus Orbán sem tudott kivetnivalót találni. Pedig kilóg a lóláb, hogy miután a franciák nem hallgatnak már rá, belpolitikai problémáit európai szinten próbálja orvosolni. Macron bízik benne, hogy a liberális és demokratikus pártokat tömörítő ALDE-val sikerül majd megmenteniük Európa lelkét. Az ALDE sikeréhez mi, magyarok sem nemzeti, sem európai szinten nem tudunk sokat hozzátenni. Nem valószínű, hogy a Magyar Liberális Párt vagy a Momentum akár csak egy hellyel is gyarapítaná a gyarapodni vágyó európai liberálisok frakcióját. Még akkor sem, ha az Újpest-szurkolók a színazonosság miatt az EP-választáson véletlenül a Momentumra húznák be az ikszet.

Alig jelent meg a tagállami médiumokban a macroni levél mind a huszonkét hivatalos nyelven, már érkezett is a német válasz a CDU új elnökétől. Annegret Kramp-Karrenbauer, az AKK pártelnöki minőségében legitim, mégsem ő a német kancellár. Miért ő válaszol, amikor az EU-ban ő pillanatnyilag senki, sem mandátuma, sem más felhatalmazása nincs? Hová bújt megint Merkel? – Erősebb Európát! – így AKK, aki németként lényeges kérdésekben másként gondolkodik, mint Macron. Stratégiát kell kidolgozni a nemzeti és európai szempontok intelligens összekapcsolására, a konvergencia támogatására, de Macron álma, egy európai szuperállam nem a megfelelő megoldás.

A jövő Európában épül, írja AKK (én eddig azt hittem, hogy Győrben), ezért a kutatást, fejlesztést uniós innovációs pénzből támogatni kell. Azonban a központosított unió, az adósság közösségi szintre emelése, a közös szociális rendszer és minimálbér, vagyis mindaz, amivel Macron menteni akarja a menthetőt, szerinte tévút. Ne a mi pénzünkön akarjon nyerni, mert ugyan ki fizetné a legtöbb járulékot ebbe az internacionalista rendszerbe? Jó kis populista gondolat ez, máris mindenki a maga zsebét tapogatja, mitől nőne, mitől apadna. A közösségi szociális rendszer nyilvánvalóan a német zsebeket apasztaná.

Persze van közös pont a két nagyhatalom elképzelésében. A biztonság érdekében jó lenne egy Európai Biztonsági Tanács, kellene a külső határok védelme (ebben végre egyetértenek a magyar állásponttal is). Egyáltalán, jó lenne egy kis védelem és biztonság, ha erős Európát akarunk. A legnagyobb európai kihívás ugyanis a migráció és a migránsok integrációja. Utóbbi ugyan csak a németek számára kihívás, a franciák már rég letettek róla. A németek még hiszik, hogy felvilágosult európai szellemben majd imámokat és iszlám hitoktatókat fognak képezni, akik ezt a tudást továbbadják hittársaiknak. Úgy tűnik, Kramp-Karrenbauer nem annyira rövidlátó, mint Macron, ellát egészen a Duna-medencéig. Kalapját is levenné a kelet-közép-euró­paiak előtt, mert ő tudja, hogy a közös európai történelem és kultúra nélkülük elképzelhetetlen.

Lenne egy harmadik Európa is, a Nemzetek Európája, amit a hagyományos értékrendhez ragaszkodók képviselnek, de őket úgy söprik le a megmondóemberek a pályáról, ahogy azt a kommunikációs párttréningeken tanulták. Lenint és a magyar miniszterelnököt idézve hasznos idiótájukat tolják előre, aki megszédült az előtte álló lehetőségektől. Manfred Weber néppárti csúcsjelölt vasárnapi interjújában bejelentette, hogy dűlőre viszi a dolgot a renitens Orbánnal. Budapestre jön, hogy személyesen ellenőrizze három kívánságának teljesülését és megregulázza a magyar miniszterelnököt. Weber nagy taktikus, láttuk ezt a Sargentini-jelentés megszavazásakor is. A néppárti csúcsjelöltség már megvan, a bizottsági elnöki székhez viszont a többi pártcsalád támogatása is kellene. Ezért most az ő kottájukból játszik, de hirtelen rájött, hogy túltaktikázta a dolgot, hogy ebben a játszmában Orbán is léphet, és Orbánnak sok szimpatizánsa lesz az új Európai Parlamentben.

Mindenesetre a múlt vasárnap esti talk-show-ban már megértőbb hangot ütött meg. Talán olvasta az interjúhoz írt számtalan kommentet, amelyekben nemcsak bizottsági elnöknek találják alkalmatlannak a honfitársai, hanem Orbánnal kapcsolatban is rendre utasítják. „Jobban örülnék, ha Orbán regulázná meg az ilyen, Weberhez hasonló alakokat. Ő szab Orbánnak feltételeket? Micsoda öngól! Miért kellene Orbánnak bocsánatot kérnie? Mert ő az egyetlen, aki nyíltan beszél és az egyetlen, aki ebben az unióban cselekszik is?” – írják a német választópolgárok.

„Európa választás előtt – több EU vagy több nemzetállamiság?” – ez volt a politikai vitaműsor címe. Itt Weber mintegy néppárti programbeszédként lelkesülten kifejtette, hogy nem osztja Macron aggodalmát, aki nem látja a saját fájától a közös erdőt. Miért beszél válságkezelésről, amikor soha nem látott felvirágzás tanúi vagyunk Európában? Soha nem volt ilyen jólét, soha nem érvényesültek ennyire a demokratikus értékek. Az EU jól reagál a jelen kihívásaira, és a migráció sem lenne gond, ha a tagállamok nem egoista módon állnának hozzá. Miért nem gondolkodunk pozitívan? – tette fel a kérdést a pozitív gondolkodásra nevelő tréningen jól vizsgázó néppárti csúcsjelölt.

A vitaműsor liberális résztvevői nem osztották Weber optimizmusát, ők bizony válságot látnak mindenütt. A válság oka a megosztottság, mert vannak Európa-ellenes és Európa-párti erők. (Ezt magyarul bevándorláspárti és bevándorlásellenes erőknek hívjuk. A „Jogunk van tudni, mire készül Brüsszel!” németre lefordítva azt jelenti, hogy „Juncker és Soros támogatni akarják az Európába irányuló illegális migrációt.” Más nyelven beszélünk, de hogy ennyire?)

A hölgyek és az urak szemmel láthatóan jól érezték magukat a stúdióban, miután megtalálták a közös ellenséget, aki megosztja Európát. – Meddig tűri meg a Néppárt a soraiban a Fideszt? – szegezték Webernek a kérdést. Meddig tűri az Európai Unió a saját ellenségét a soraiban, nevezetesen Orbán Viktort, aki fütyül a demokrácia alapszabályaira, a közös európai értékekre? Aki tíz év alatt az EU asszisztálása mellett cinikus mosollyal leépítette Magyarországon a sajtószabadságot, a kultúra és tudomány szabadságát, átalakította az alkotmányt, és illiberális eszméivel megfertőzte a közép-európai országokat? Aki miatt nem lehet a közös migrációs politikát, a közös határvédelmet megvalósítani? Ami elég, az elég! – idézték Junckert –, és előhúzták az antiszemita kártyát is. Az unióellenes plakátkampánnyal betelt a pohár! „Ezért megyek Budapestre”, mondta Weber, és rögtön érezte, hogy ráadásként a magyarországi antiszemitizmusról is meg kell győződnie a helyszínen. Aztán hirtelen eszébe jutott, hogy a német befektetők érdekeit is képviselnie kell, akik előszeretettel hozzák vállalkozásaikat Magyarországra, mert itt politikai stabilitás, kiszámíthatóság, nekik kedvező adórendszer, ráadásul olcsó, megbízható munkaerő is van. Mit szólnának a német tőkések, ha baloldali nyomásra a magyar miniszterelnököt és országát persona non gratának nyilvánítanák az EU-ban?

Weber budapesti látogatása mindenki előtt ismert. Elment a CEU-ba (amit a németek szerint már egészen Bécsig üldöztek); fehér kipát öltve meglátogatta a Mazsihiszt, végezetül sajtótájékoztatót tartott a zsinagóga előtt. (Próbálná ezt tenni például Berlinben, ahol kordonnal és fegyveresekkel van körülvéve a zsinagóga. Közelébe se engednék!) Délben felkereste Orbánt a Karmelita kolostorban, talán együtt is ebédeltek. Sétálgattak a kolostorkertben, lazán, zsebre dugott kézzel, a mellvédnél megálltak. Az azúrkék égen fehér bárányfelhők úsztak, Weber bámulta a napfényben fürdő, gyönyörű várost. Fordított Canossa-járás hangulata volt az egésznek.

Weber este már a ZDF berlini stúdiójában állt, hogy beszámoljon a németeknek Orbán megleckéztetéséről. „Elfogyott a türelmünk – mondta határozottan –, világosan közöltem vele, hogy hagyjon fel ezzel az iránnyal, az antiszemitizmussal, az EU-ellenességgel és a CEU-ra meg az NGO-kra tett nyomásgyakorlással, különben kizárjuk az Európai Néppártból.” Nagyon magabiztos volt Weber, és a riporternő is jól alákérdezett, mintegy sugallva az elvárt kemény választ.

Nekem meg folyamatosan Móricz Zsigmond járt az eszemben: ZséVé – írta a Rokonokban. Mindenki tudta, mit jelent. Zsebre váglak, megveszlek, azt csinálsz ezután, amit én mondok. Nem a polgármester irányította Zsarátnok városát, nem a főügyész, nem valamelyik testület. Mindenki tudta, hogy a szálakat valójában Kardics bácsi, a városi takarék vezérigazgatója, azaz a pénz mozgatja.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom