Nagy Ottó

Vélemény és vita

Kígyónyelv

Szürke Gandalf ott áll a kapu előtt, amely csak a csillagok és a hold fényét veri vissza, majd felolvasta az ősi nyelven kőbe vésett feliratot

Amikor Szürke Gandalf ott áll a kapu előtt, amely csak a csillagok és a hold fényét veri vissza, majd felolvasta az ősi nyelven kőbe vésett feliratot: „Mória urának, Dúrinnak kapuja. Mondd, jó barát, és lépj be!”, majd kimondta a legkézenfekvőbb varázsszót, de nem történt semmi, egyszerre sok mindenen kezdett el gondolkodni. Szürke Gandalf többek között arra gondolt, hogy hajdan minden tündenyelven, sőt még az emberek és az orkok nyelvén is tudta az összes varázsigét, arra viszont nem számított, hogy olyan gondolatok is visszhangot vernek elméjében, miszerint „itt régi barátokról van szó, (…) kizárólag jót kívánunk Magyarországnak, hogy sikeres legyen, stabil alapokon álló, gyarapodó ország, békében a szomszédaival, a nemzetközi közösségbe ágyazva”. Nazgúl, gondolta rémülten, mert a gondolatködön ismeretlen, már-már tündeszerű név úszott be a gondolatai közé, Melia, amelyről soha nem hallott ugyan, de tudta, hogy a Gonosz, és erre korábban már Zsákos Frodót, a gyűrűhordozót is figyelmeztette, a Szövetségen kívülről közelít majd, és talán belülről is. Magadban kell bíznod. Bízz a saját erődben! Zavara azért volt majdnem teljes, mert Magyarországról még nem hallott, pedig hosszú élete sok-sok évszázada alatt bejárta egész Középföldét, még a Szürkerévig is eljutott. Azt valahogy érezte, hogy jó helyről és népről lehet szó, mert ha eddig nem hallott róla semmit, így rosszat sem, akkor csak békés ország lehet. Igen, mert a Gonosz erői feltámadtak, a Szem minden lát, és furcsa, de újabban mindent hall is, hiszen erre már az északi népek is panaszkodnak, a Sötét úr pedig seregeket gyűjt, néhány éve feldúlta annak a világnak egy részét, ahol a rejtélyes és hatalmas olifántok élnek – amelyek talán vérengzők is, de ebben Gandalf nem volt biztos –, sőt keletebbre, a két folyó közé is kiterjesztette befolyását, arra a területre, amelyet sokan a harmadkori civilizáció bölcsőjének tekintenek.

Itt Gandalf kicsit levegőhöz jutott, de ahogy lenézett Tuk Peregrin csibész képére, aki mintha éppen mondani akart volna valamit, már jött is a következő gondolatdömping: „Az egyik legkiválóbb, legtöbbre tartott diplomata, igazi profi, pont azt a munkát végzi Budapesten, amivel a külügyminiszter és az elnök megbízta, vagyis például kapcsolatot tart emberekkel a kormányon belül és a kormányon kívül is.” Gandalf sok dolgot nem értett ebből a zagyvaságból, nem tudta, mi az, hogy profi, sem azt, hogy diplomata és külügyminiszter, és idegenül csengett neki Budapest is. A feszültséget azonban érezte, már csak azért is, mert ő sem értette, hogy miért kell idétlen rejtvényeket megoldani ahhoz, hogy beléphessenek Mória kapuján.

A megbízást, az elnököt, a kapcsolatot és az embereket azonban értette. És jött a gondolat a gondolatban, amely nehezebben enged és fojtogatóbb, mint az álom az álomban, és Gandalf furcsa utcákon embereket látott, akik kiabáltak, de nem értette, miért, aztán megint ugyanezek a képek kavarogtak a tudatában, de mintha fogytak volna az emberek, miközben a gondolatsík alján ott sejlett egy homályos, jól fésült, mosolygó figura, aki egyszer egy furcsa, fekete szerkezetre támaszkodva mintha még énekelt is volna.

Aztán megint az a Melia nevű furakodott a gondolatai közé, és Gandalf szinte hallotta, hogy azt mondja, bevett gyakorlat megnézni egy tüntetést, találkozni csoportokkal, azt tette, ami a munkája, és a főnökei nagyra értékelik, és mindaz, amit tesz, egybecseng, de hogy mivel, azt már nem értette, mert Peregrin határozottan megrángatta a ruhája ujját. Azt kell mondani, hogy jó barát – állította, és akkor Gandalf kimondta, mellon! De nem történt semmi, de jött a révület és megint ez a Melia, aki azt mondta angolul, amit Gandalf nem értett, de kimondta, és a kapu megnyílt, és egyúttal a Tó őrzője is rájuk támadt, menekülniük kellett és a kapu beomlott. Gandalf még azt sem tudta, hogy napokig bolyonganak majd a sötétben, és hogy meg fog küzdeni a balroggal és hogy a lovas nép országának királya mellől elűzi majd Kígyónyelvű Grímát, aki nagyon hasonlít a látomásbeli alakhoz, és gonoszságokkal suttogja tele a király fülét és az országot, és az sem tudta, hogy a Sötét úr szolgái elől a Helm szurdokba menekült barátainak azt mondja majd, hogy „jöttömre öt nap múlva számítsatok. Pirkadatkor, kelet felől”.