Kezdődik

A görög kormány egyik illetékese már jelezte a hét végén, hogy erőszakra számítanak. No nem a saját részükről, hanem a menekültekéről, szóval, ahogy mondta, „puhább megközelítést” alkalmaznak, mert hát mégiscsak olyan emberekről van szó, akik „a háború elől menekültek el”, nem pedig bűnözőkről.

Ha az Olvasó felhúzta a szemöldökét erre a gondolatmenetre, nem baj, nincs vele egyedül. A görög kormány szóvivője ugyanis remekül elsajátította a nyugat-európai szómágiát, a politikai korrektség időzített bombája azonban pont azért robban ránk napjainkban, mert a valóságot nem változtatja meg, legfeljebb a mi fejünkben. Fogalmazzunk egyszerűen: a migránsok nekiindultak Szíriából, Irakból, Afganisztánból, Pakisztánból, isten tudja, honnan, átkeltek Törökországon, átküzdötték magukat a tengeren, aztán elakadtak Görögországban. Mennének Németországba és Svédországba, a Balkán azonban zárva. Ettől már most igen feszültek, nézzük csak Idomeni vagy Híosz példáját: kitörnek, átvágják a kerítést, mennek előre, akár tetszik a hatóságoknak, akár nem. Pláne, ha a határok koncepcióját elvető nyugat-európai értelmiségi aktivisták tüzelik őket. Görögország egy zsák lett, amiben senki sem akar bennragadni, és most jön a következő lépés, visszaküldik az embereket Törökországba. Mármint, legalább itt hagyjuk a szómágiát – deportálják őket. A görög kormány azért számít joggal erőszakra, mert a migránsok nem akarják, hogy visszatoloncolják őket, és nem túl valószínű, hogy beérnék a dohogással. Nem akarom kiábrándítani a megjátszott naivitás és arrogancia határán egyensúlyozó görög kabinetet, de azokból az emberekből, akik Görögországban egyenruhásokra fognak támadni, igenis bűnöző lesz. Lehet, hogy nem fogják őket annak tekinteni, mert hiszen amiért a dühös, munkanélküli és megtévesztett görög polgárt belegumibotozzák az aszfaltba, azt a „traumatizált menekült” nyilván minden különösebb következmény nélkül megteheti. Legalábbis ahogyan azt a nyugati sajtó és politika Röszke-értelmezéséből láttuk, létezik ilyen felfogás.

Átadnám a szót Ann Sterzinger amerikai publicistának, aki a következőket írta a RightOn.net portálon: „Európaiak, ha MÉG MINDIG nem vettétek volna észre, nem egyszerűen csak háborúban álltok. Többfrontos háborúban álltok, és az egyik front a TI FÖLDETEKEN van. Úgy tűnik azonban, hogy a legtöbben nemcsak hogy nem ismertétek fel, hogy a saját területeteken vívtok háborút, hanem olyan bizarr és öngyilkos módon játszotok össze az ellenséggel, amilyenről még nem is hallottam (…) Ti vagytok a hadtápvonat. A jóléti állam lehetővé teszi az ellenséges erőknek, hogy a fővárosaiban verjenek tábort, területrészeket hódítsanak meg, miközben csapataik szükségletei miatt sem kell aggódniuk. A jóléti állam megadja az ellenségnek a szabadidőt, hogy ücsörögjön és tervezgessen, miközben saját bennszülött lakossága heti negyven órát dolgozik, hogy etesse őket”.

Ne vegyük magunkra, Sterzinger nem a mi vállunkat rázza, hanem Nyugat-Európáét. Brüsszelben akár meg is sértődhetnek ezen a cikken, ahogy bizonyára kellemetlen volt olvasni a New York Post múlt heti írását is, ahol azt idézték fel, hogy Belgium vallon vezetői a flamandok, mondjuk ki, „túlszaporodásának” megakadályozására importálták százezrével a franciául konyhanyelven (de hollandul legalább sehogy se) beszélő észak-afrikai munkaerőt. Majd a gyárak megszűntével a jóléti állam gondoskodására bízták a többgenerációnyi bevándorlót, akiket nemhogy nem integráltak, hanem bőkezűen finanszírozták „saját identitásuk” megőrzését. Mivel egységes nemzeti identitásuk értelemszerűen nem lehetett a jövevényeknek, ezért behajtották őket az „iszlám identitás” akolmelegébe, ahol aztán belga pénzből szépen megerősödött a dzsihadizmus.

Igen, ez pontosan akkora őrültség, mint amekkorának hangzik.

Vajon ha ilyen a problémateremtés, milyen a problémakezelés Nyugaton? A Breitbart portálon Chris Tomlinson akadt fenn azon, hogy április elsején milyen humort villantott a Stern. A német hetilap tréfás cikke szerint az Amazonon valaki horogkereszt formájú lámpát árul, ami pont megfelelő a bevándorlásellenes Alternatíva Németországnak (AfD) szavazói számára. Ahogy Tomlinson, úgy a Stern-cikk kommentelői sem nevettek felhőtlenül, hiszen a poén egyrészt harmatgyenge és szakállas, másrészt pedig megmutatja, milyen arroganciával reagál a német – zömmel liberális – sajtó az AfD-t harmadik erővé emelő társadalmi elégedetlenségre.

Ahogy a fenti két amerikai szerző is példázza, nem csak innen, a „végvárakból” látszik, hogy Európa háborúban áll. Több fronton, több ellenséggel. Szerencsés volna, ha ebből az egyik nem saját maga lenne, fegyvernemének pedig nem az ostobaságot választaná.