Ha sokat hallgatunk nyugat-európai és magyar balliberális politikusokat, elég hamar észre fogjuk venni, hogy bizonyos szavakat észrevétlenül, de szívósan eloroztak előlünk, kiürítették és új tartalommal töltötték meg őket. Nem új, hogy a szolidaritás és a nyitottság szavak a korlátlan bevándorlás iránti hurráoptimizmust jelentik, a sokszínűség pedig azt, hogy minél kevesebb európai gyerek legyen egy osztályban. Az azonban mégiscsak dühítő, hogy Európa az Európai Uniót jelenti.
Aki kritizálja az Európai Unió jelenlegi működését, megkérdőjelezi intézményrendszereinek demokratikusságát, aki nem fogadja el a kötelező betelepítési kvótát, az, kérem, Európa-ellenes.
Miután a zöld-liberális Alexander Van der Bellen a levélben szavazó szokatlanul nagy tömeg jóvoltából egy hajszállal a szabadságpárti Norbert Hofer előtt megszerezte Ausztria elnökségét, örömujjongásban törtek ki a legjobb helyeken is. A DK közleménye a témában annyira tökéletes volt, hogy nincs szívem csonkítva az Olvasó elé tárni: „A Demokratikus Koalíció örömmel nyugtázza, hogy a kirekesztő, Európa-ellenes Szabadságpárt jelöltjét legyőzve a zöldpárti Alexander Van der Bellen lett Ausztria új köztársasági elnöke. A Szabadságpárt erősödése figyelmeztetés mindenki számára, akiknek fontos a nyitott, együttműködő, szolidáris Európa, és akik nem akarnak gyűlölködő, bezárkózó világban élni. Az osztrák elnökválasztás ugyanakkor jó hír az Európai Unióban hívő magyarok számára: a demokrata pártok összefogása megállíthatja a szélsőséges erők előretörését. A biztos esélyesnek kikiáltottak is legyőzhetők, és nálunk is megverhető a Fidesz, amely ugyancsak ellensége az európai együttműködésnek, a toleranciának és nemzeti érdekeinknek. Gyurcsány Ferenc, a DK elnöke levélben gratulált Ausztria új elnökének.” Lehetett is nagy öröm a Van der Bellen-házban!
Ha már a Demokratikus Koalíció is ezt mondja, akkor ideje elgondolkodnunk nekünk is: Mitől Európa-ellenes Norbert Hofer és a Szabadságpárt? Illetve, lássuk a lényeget inkább ebben a remek közleményben: Vajon mitől is Európa-ellenes a magyar kormány és a szavazói? Az DK által orbánozási ürügynek felhasznált osztrák elnökválasztási kampányban Hofer egyebek mellett arról beszélt, hogy az Európai Unió rosszul kezeli a migrációs válságot, intézményeinek egyre terjeszkedő hatalmával szemben nagyobb tagállami szuverenitásra van szükség, és mindenféleképpen korlátozni kell a bevándorlást Ausztriába. Pártjának álláspontja szerint a tömeges bevándorlás elviselhetetlenné növelné Ausztria terheit, és veszélyeztetné az ország kulturális identitását. Még csak azt sem mondja az FPÖ, hogy nincs más megoldás, mint kilépni az unióból.
Az Európa kulturális örökségét, hagyományait, nemzetállamainak szuverenitását megőrizni kívánó pártok Európa-ellenesek tehát, a DK viszont minden bizonnyal igazi Európa-barát. Legalábbis abban az esetben, ha elfogadjuk, hogy Európa egyenlő az Európai Unióval, ahogyan az jelenlegi formájában működik. Maga Gyurcsány Ferenc járt tegnap ennek az Európának a szívében, Brüsszelben, ahol elmondta, hogy „tagjai vagyunk egy klubnak, amelynek vannak szabályai”, és ezeket be is kell tartani. A szabály szó értelmezésével is gondok lehetnek a DK-ban, mivel a magyar kormány onnan nézve szabályt szegett, amikor a schengeni követelményeknek megfelelően elkezdte megvédeni a határt, Gyurcsány viszont egy nem létező szabály betartását kéri számon. Az uniós szerződések betartása nem pont ugyanaz, mint szolgalelkűen rábólintani mindenre, amit Brüsszel kitalál a migráció „kezelésére”.
Apropó Brüsszel! Ha a Demokratikus Koalíció logikáját követjük, a belga főváros az európaiság tiszta megnyilvánulása. Én már csak azt nem értem, hogy akkor vajon miért tűnik Svájc észrevehetően európaibbnak, mint mondjuk Molenbeek. Kellemetlen felvetés. Vagy mi a helyzet azokkal a németekkel, akik a bajor köztévé riportja szerint Magyarországra költöznek, tízből nyolc esetben a bevándorlók miatt? Balatoni háza előtt a tévéseknek egy bizonyos Michael Müller például azt mondta, ha délután besétál szülővárosának központjába, alig hall egyetlen német mondatot, ami nyelvtanilag helyes lenne. Persze a riportból is kiderült, hogy Müller úr az Alternatíva Németországnak pártot támogatja, szóval DK-s szemüvegen keresztül nézve nyilván ő is Európa-ellenes, ne is figyeljünk oda a véleményére.
A lopakodva terjeszkedő uniós bürokráciát és a liberális elvek mindenhatóságát hirdető mantráknál számomra meggyőzőbb volt Harald Vilimsky, az FPÖ főtitkára, amikor lelkesen fejtegette, hogy Európa népeinek csodálatos sokszínűségét meg kell védeni attól, hogy Európai Egyesült Államokká váljunk. Megjegyzem, az Európai Magyarországot című programjában a DK pontosan ezt sürgette: „az Európai Unió megerősítését, a majdani Európai Egyesült Államok létrehozását”.
De mégis, hol keressük Európát? A Balatonon, Svájcban, a Hofer-szavazó osztrák vidéken, vagy a brüsszeli Korán-iskolában? És egyáltalán, mi Európa? A keresztény vagy legalábbis kulturálisan keresztény értékközösség, a nemzetállamok szuverenitása és hagyományai? Vagy maga az unió, így, Európa nélkül? Gyurcsány Ferenc tíz éve már megmutatta, szerinte mit jelent európainak lenni, szóval ezekre a kérdésekre lehet, hogy mástól kell választ várnunk.
Aki kritizálja az Európai Unió jelenlegi működését, megkérdőjelezi intézményrendszereinek demokratikusságát, aki nem fogadja el a kötelező betelepítési kvótát, az, kérem, Európa-ellenes.
Miután a zöld-liberális Alexander Van der Bellen a levélben szavazó szokatlanul nagy tömeg jóvoltából egy hajszállal a szabadságpárti Norbert Hofer előtt megszerezte Ausztria elnökségét, örömujjongásban törtek ki a legjobb helyeken is. A DK közleménye a témában annyira tökéletes volt, hogy nincs szívem csonkítva az Olvasó elé tárni: „A Demokratikus Koalíció örömmel nyugtázza, hogy a kirekesztő, Európa-ellenes Szabadságpárt jelöltjét legyőzve a zöldpárti Alexander Van der Bellen lett Ausztria új köztársasági elnöke. A Szabadságpárt erősödése figyelmeztetés mindenki számára, akiknek fontos a nyitott, együttműködő, szolidáris Európa, és akik nem akarnak gyűlölködő, bezárkózó világban élni. Az osztrák elnökválasztás ugyanakkor jó hír az Európai Unióban hívő magyarok számára: a demokrata pártok összefogása megállíthatja a szélsőséges erők előretörését. A biztos esélyesnek kikiáltottak is legyőzhetők, és nálunk is megverhető a Fidesz, amely ugyancsak ellensége az európai együttműködésnek, a toleranciának és nemzeti érdekeinknek. Gyurcsány Ferenc, a DK elnöke levélben gratulált Ausztria új elnökének.” Lehetett is nagy öröm a Van der Bellen-házban!
Ha már a Demokratikus Koalíció is ezt mondja, akkor ideje elgondolkodnunk nekünk is: Mitől Európa-ellenes Norbert Hofer és a Szabadságpárt? Illetve, lássuk a lényeget inkább ebben a remek közleményben: Vajon mitől is Európa-ellenes a magyar kormány és a szavazói? Az DK által orbánozási ürügynek felhasznált osztrák elnökválasztási kampányban Hofer egyebek mellett arról beszélt, hogy az Európai Unió rosszul kezeli a migrációs válságot, intézményeinek egyre terjeszkedő hatalmával szemben nagyobb tagállami szuverenitásra van szükség, és mindenféleképpen korlátozni kell a bevándorlást Ausztriába. Pártjának álláspontja szerint a tömeges bevándorlás elviselhetetlenné növelné Ausztria terheit, és veszélyeztetné az ország kulturális identitását. Még csak azt sem mondja az FPÖ, hogy nincs más megoldás, mint kilépni az unióból.
Az Európa kulturális örökségét, hagyományait, nemzetállamainak szuverenitását megőrizni kívánó pártok Európa-ellenesek tehát, a DK viszont minden bizonnyal igazi Európa-barát. Legalábbis abban az esetben, ha elfogadjuk, hogy Európa egyenlő az Európai Unióval, ahogyan az jelenlegi formájában működik. Maga Gyurcsány Ferenc járt tegnap ennek az Európának a szívében, Brüsszelben, ahol elmondta, hogy „tagjai vagyunk egy klubnak, amelynek vannak szabályai”, és ezeket be is kell tartani. A szabály szó értelmezésével is gondok lehetnek a DK-ban, mivel a magyar kormány onnan nézve szabályt szegett, amikor a schengeni követelményeknek megfelelően elkezdte megvédeni a határt, Gyurcsány viszont egy nem létező szabály betartását kéri számon. Az uniós szerződések betartása nem pont ugyanaz, mint szolgalelkűen rábólintani mindenre, amit Brüsszel kitalál a migráció „kezelésére”.
Apropó Brüsszel! Ha a Demokratikus Koalíció logikáját követjük, a belga főváros az európaiság tiszta megnyilvánulása. Én már csak azt nem értem, hogy akkor vajon miért tűnik Svájc észrevehetően európaibbnak, mint mondjuk Molenbeek. Kellemetlen felvetés. Vagy mi a helyzet azokkal a németekkel, akik a bajor köztévé riportja szerint Magyarországra költöznek, tízből nyolc esetben a bevándorlók miatt? Balatoni háza előtt a tévéseknek egy bizonyos Michael Müller például azt mondta, ha délután besétál szülővárosának központjába, alig hall egyetlen német mondatot, ami nyelvtanilag helyes lenne. Persze a riportból is kiderült, hogy Müller úr az Alternatíva Németországnak pártot támogatja, szóval DK-s szemüvegen keresztül nézve nyilván ő is Európa-ellenes, ne is figyeljünk oda a véleményére.
A lopakodva terjeszkedő uniós bürokráciát és a liberális elvek mindenhatóságát hirdető mantráknál számomra meggyőzőbb volt Harald Vilimsky, az FPÖ főtitkára, amikor lelkesen fejtegette, hogy Európa népeinek csodálatos sokszínűségét meg kell védeni attól, hogy Európai Egyesült Államokká váljunk. Megjegyzem, az Európai Magyarországot című programjában a DK pontosan ezt sürgette: „az Európai Unió megerősítését, a majdani Európai Egyesült Államok létrehozását”.
De mégis, hol keressük Európát? A Balatonon, Svájcban, a Hofer-szavazó osztrák vidéken, vagy a brüsszeli Korán-iskolában? És egyáltalán, mi Európa? A keresztény vagy legalábbis kulturálisan keresztény értékközösség, a nemzetállamok szuverenitása és hagyományai? Vagy maga az unió, így, Európa nélkül? Gyurcsány Ferenc tíz éve már megmutatta, szerinte mit jelent európainak lenni, szóval ezekre a kérdésekre lehet, hogy mástól kell választ várnunk.