Vélemény és vita
Késnek a bécsi órák
Az osztrák közvélemény-kutató cégeknek ezúttal sem sikerült növelniük a beléjük fektetett bizalmat.
Szoros eredményt jósoltak a vasárnapi bécsi önkormányzati és tartományi választásokra, és ehelyett a szociáldemokraták mintegy kilenc százalékkal előzték meg az Osztrák Szabadságpártot. Újra felhőtlen lenne az ég tehát Werner Faymann szociáldemokrata kancellár feje felett? Korántsem. Bécs ugyanis nem egyenlő Ausztriával.
Először is nézzük a tényeket. A Bécset a Zöldekkel koalícióban vezető szociáldemokraták harminckilenc százalékos eredménye ötszázalékos veszteséget jelent, csak néhány tizeden múlt, hogy nem ismételték meg eddigi legrosszabb eredményüket 1996-ból. Akkor érte el eddigi csúcsát a Szabadságpárt is, közel huszonnyolc százalékot, ők viszont most öt százalékot javítva új rekordot értek el.
A választási eredmények részletes térképét böngészve kiderül, hogy a szociáldemokraták és a Zöldek alapvetően a belső kerületekben erősek, míg kívülről egyre törekszik befelé a Szabadságpárt. A szociáldemokraták elvesztettek két munkáskerületet, Floridsdorfot és Simmeringet, valamint nagyon szoros eredmény született Favoriten kerületben is. Ezzel párhuzamosan egyáltalán nem meglepő, hogy a Szabadságpárt a munkásosztálybeli szavazók körében teljesített a legjobban, ötven százalék felett, míg a szociáldemokraták a közalkalmazottak között értek el hasonló eredményt. Figyelembe véve a főváros sok évtizedes baloldali vezetését, nem kell hozzá sok rosszindulat, hogy azt feltételezzük, sok közalkalmazott inkább a munkahelye biztonsága, mintsem meggyőződése alapján szavazott.
Michael Häupl polgármester elsősorban azért nyerte meg a választást, mert ő nem Heinz-Christian Strache. Sikeres mozgósítását arra építette, hogy maga mellé állítsa a zöld és néppárti szavazókat is: tartsák távol a Szabadságpárt elnökét együtt a polgármesteri széktől. Hiába vezeti a Szabadságpárt országosan a felméréseket, egyedül nincs többségben, szóval több ellenfele, mint híve van. Häupl felhívása tehát erre alapozva természetesen sikeresebb volt, mint Strache mozgósítása, amely arra az egyébként valós megállapításra épült, hogy sosem voltak még ilyen közel ahhoz, hogy változást érjenek el Bécsben.
A kormány migrációs politikájával az osztrákok nagy többsége elégedetlen, s sokan álltak emiatt a Szabadságpárt mellé, Bécs azonban demográfiai-lag jelentősen eltér Ausztriától, hiszen a főváros minden második lakójának „migrációs háttere” van, azaz első vagy többedik generációs bevándorló. Ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni, enélkül elhamarkodott és téves következtetést lehet levonni. A bécsi kampányt, ahogy a felső-ausztriait is, maga alá temette a migrációs helyzet, Orbán Viktor neve pedig olyan gyakran hangzott el, mintha legalábbis jelölt lenne. Éppen ezért lehet arról beszélni, hogy tulajdonképpen az orbáni migrációs politikáról mondtak ítéletet a bécsiek, de ehhez a kelleténél több körülményt kellene félretenni.
A folytatás izgalmasabb. Ahogyan arra a Die Presse vezércikke rámutatott, egy sor problémát szőnyeg alá söpörtek, hogy ne befolyásolja a vasárnapi eredményt. A kormány szociáldemokrata és néppárti fele között izzik a feszültség, Reinhold Mitterlehner néppárti alkancellár nyíltan szakítással fenyegetőzött, és nemsokára megalakítják a felső-ausztriai koalíciós kormányt is, amely könnyen lehet, hogy néppárti–szabadságpárti lesz. Strache egyenesen arról írt a választás előtt, hogy csak emiatt nem zárták még le a bajor–osztrák határt, Berlin tett egy gesztust Bécsnek, október második felében már bátran léphet.
A szabadságpártiak csalódottak, okkal. Strache ugyanakkor nem Bécs polgármestere, hanem Ausztria kancellárja akar lenni. A kampányban elterjedt egy fotómontázs, amely szerint aki Häuplra szavaz, az tulajdonképpen csak visszaállítja az órát néhány perccel. Az elkerülhetetlent lehet halogatni, megakadályozni azonban nem. A kérdés most az, hogy mennyire képes megemberelni magát a szociáldemokrata párt, és mennyi hitük maradt benne a koalíciós partnerüknek, no meg a választóknak.
Először is nézzük a tényeket. A Bécset a Zöldekkel koalícióban vezető szociáldemokraták harminckilenc százalékos eredménye ötszázalékos veszteséget jelent, csak néhány tizeden múlt, hogy nem ismételték meg eddigi legrosszabb eredményüket 1996-ból. Akkor érte el eddigi csúcsát a Szabadságpárt is, közel huszonnyolc százalékot, ők viszont most öt százalékot javítva új rekordot értek el.
A választási eredmények részletes térképét böngészve kiderül, hogy a szociáldemokraták és a Zöldek alapvetően a belső kerületekben erősek, míg kívülről egyre törekszik befelé a Szabadságpárt. A szociáldemokraták elvesztettek két munkáskerületet, Floridsdorfot és Simmeringet, valamint nagyon szoros eredmény született Favoriten kerületben is. Ezzel párhuzamosan egyáltalán nem meglepő, hogy a Szabadságpárt a munkásosztálybeli szavazók körében teljesített a legjobban, ötven százalék felett, míg a szociáldemokraták a közalkalmazottak között értek el hasonló eredményt. Figyelembe véve a főváros sok évtizedes baloldali vezetését, nem kell hozzá sok rosszindulat, hogy azt feltételezzük, sok közalkalmazott inkább a munkahelye biztonsága, mintsem meggyőződése alapján szavazott.
Michael Häupl polgármester elsősorban azért nyerte meg a választást, mert ő nem Heinz-Christian Strache. Sikeres mozgósítását arra építette, hogy maga mellé állítsa a zöld és néppárti szavazókat is: tartsák távol a Szabadságpárt elnökét együtt a polgármesteri széktől. Hiába vezeti a Szabadságpárt országosan a felméréseket, egyedül nincs többségben, szóval több ellenfele, mint híve van. Häupl felhívása tehát erre alapozva természetesen sikeresebb volt, mint Strache mozgósítása, amely arra az egyébként valós megállapításra épült, hogy sosem voltak még ilyen közel ahhoz, hogy változást érjenek el Bécsben.
A kormány migrációs politikájával az osztrákok nagy többsége elégedetlen, s sokan álltak emiatt a Szabadságpárt mellé, Bécs azonban demográfiai-lag jelentősen eltér Ausztriától, hiszen a főváros minden második lakójának „migrációs háttere” van, azaz első vagy többedik generációs bevándorló. Ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni, enélkül elhamarkodott és téves következtetést lehet levonni. A bécsi kampányt, ahogy a felső-ausztriait is, maga alá temette a migrációs helyzet, Orbán Viktor neve pedig olyan gyakran hangzott el, mintha legalábbis jelölt lenne. Éppen ezért lehet arról beszélni, hogy tulajdonképpen az orbáni migrációs politikáról mondtak ítéletet a bécsiek, de ehhez a kelleténél több körülményt kellene félretenni.
A folytatás izgalmasabb. Ahogyan arra a Die Presse vezércikke rámutatott, egy sor problémát szőnyeg alá söpörtek, hogy ne befolyásolja a vasárnapi eredményt. A kormány szociáldemokrata és néppárti fele között izzik a feszültség, Reinhold Mitterlehner néppárti alkancellár nyíltan szakítással fenyegetőzött, és nemsokára megalakítják a felső-ausztriai koalíciós kormányt is, amely könnyen lehet, hogy néppárti–szabadságpárti lesz. Strache egyenesen arról írt a választás előtt, hogy csak emiatt nem zárták még le a bajor–osztrák határt, Berlin tett egy gesztust Bécsnek, október második felében már bátran léphet.
A szabadságpártiak csalódottak, okkal. Strache ugyanakkor nem Bécs polgármestere, hanem Ausztria kancellárja akar lenni. A kampányban elterjedt egy fotómontázs, amely szerint aki Häuplra szavaz, az tulajdonképpen csak visszaállítja az órát néhány perccel. Az elkerülhetetlent lehet halogatni, megakadályozni azonban nem. A kérdés most az, hogy mennyire képes megemberelni magát a szociáldemokrata párt, és mennyi hitük maradt benne a koalíciós partnerüknek, no meg a választóknak.