Kések és hátak

Ne értse félre, a Nap a meteorológiai papírformának megfelelően süt majd akkor is, jó eséllyel ufók sem szállnak le a Tabánban, és a budapesti főpolgármestert is Tarlós Istvánnak hívják.

A változás azonban nem marad el! S most, kérem, kollektívan kapjanak a szívükhöz: „Október 13-tól egy, a jelenlegi kormánnyal szembeni alternatívát felépítő, társadalmi tömegekkel rendelkező MSZP-t fognak látni.” Ezt nem akárki, maga Tóbiás József mondja. Ha már egy MSZP-elnöknek sem hisz az ember, akkor mégis kinek? Ráadásul Tóbiás nemcsak nagyszerű látnok, hanem hihetetlenül szerény ember is, az indexes újságíró felvetésére, miszerint a pártelnököt legfeljebb tévében látni hébe-hóba, megkapó önmérséklettel válaszolt: „Ez még akár dicséret is lehet, hogy láthatatlannak minősítenek, mert a láthatatlan ember szó nélkül teszi, amit kell, és nem vár köszönetet, dicsfényt.”

Nos, az MSZP „láthatatlan embere” nem csak szerénységével kapcsolatban hajlamos pirulni, lányos zavarában egy büdös szót sem sikerült elmondania, hogy már miért is lenne más október 13-tól a szocialista párt, mint most. Azt ugye értjük, hogy vereséget szenvednek, de hát ilyesmire csak az idén már kétszer ragadtatták magukat. Megújulni minden második héten szoktak, tehát nem valószínű, hogy ez lenne a nóvum. Tisztújítás is volt már Tóbiás trónra lökése előtt, igen sikeres, csupa új arc maradt a megyék élén: Boldvai László, Puch László, Veres János.

Jó, rendben, Kunhalmi Ágikával leszámol Tóbiás, a Falus–Bokros- balhét vigye el ő, ha már a pártelnök elegánsan kimaradt a budapesti ügyekből, hiszen ő „vidéken él”. S valóban, mi köze lehet egy országos párt vezetőjének a meghatározó főváros problémáihoz? De persze neki van igaza, az MSZP demokratikus párt, minden helyi ügyről helyben döntenek. Azonban ha ez így van, akkor mégis hogyan lesznek majd még demokratikusabbak? S főleg, a társadalmi tömegeknek szólt már valaki, hogy oda kell sündörögniük Tóbiás úrelvtárs mögé? Na de ne legyünk rosszmájúak, az MSZP elnöke azért beszélt konkrétumokról is: nem lesz székház, de lesz „közösségi tér”, ahol bárki megsimizheti egy szocialista politikus buksiját, és innentől rohadt osztályáruló, aki nem fogja fel, hogy megszabadultak a múlttól, amely eddig gúzsba kötötte a „szabad gondolkozásunkat és az értékazonos politikánk megjelenítését”.

Persze jó Tóbiáséknak ebben a gúzsmentesítésben lesz konkurenciájuk a „demokratikus oldalon”. Itt van például azonnal Karácsony Gergely, a hihetetlen tapasztalatú várospolitikus és kerékpár-tulajdonos, Zugló zöldellő reménysége, aki szintén már a választás utáni időkre készül. A Párbeszéd Magyarországért társelnöke politológusként kezdte, érti a szavak játékát, tudja, hogy olyat kell mondani, amire emlékezni fognak az emberek. A kutya–kisgyerek–bicikli trojka már az ő oldalán sem hívó szó, az erőszakot tiltják a progresszív szakkönyvek, marad a szex. Idézünk: „Október 13-án véget ér az ellenzéki térfélen a politikai Kámaszútra időszaka, amikor a politika arról szól, hogy ki kivel, milyen pozícióban és hogyan tud boldogabb lenni.” Hát lehet, hogy Karácsonytól Gyurcsányig mindenki élvezte az elmúlt hónapokat, a választópolgár szemszögéből azonban elég hányingerkeltő grupi volt ez…

Egyébként amíg a széplelkű egykori elempés idegenkedik a durvaságtól, szövetségese (szövetségese?… jó, valami olyasmi…) nem küszködik ilyen skrupulusokkal. Szigetvári Viktor, az Együtt ügyvezetője pragmatikusabb egy pénztárgépnél, most sem kertelt: gyönyörű jövőt képzel el Karácsonyékkal, hiszen amíg nekik „őszinte, baloldali szociálpolitikai meggyőződésük van”, addig ők a magyar kapitalizmusért adnák vérüket. Csak Karácsonyék húzzák már ki azt a fránya kést a hátából – a halef akkor került oda, amikor a PM nem támogatta a Falus–Bokros cserét.

Kedves Olvasó! A vázolt kis politikai szánalomtabló legérdekesebb része nem az, hogy „ki kivel, milyen pozícióban”. A szembetűnő az, hogy az ellenzék vezérei egy héttel az „Orbán-rezsimet” megingatni hivatott választások előtt egy szemernyit sem foglalkoznak már a voksolással. Azt már feladták, és csupán az október 13. utánra remélt minimálkoncon marakodnak. Amiből nem lesz túl sok, jó részét ugyanis a baloldalt felszámoló átverésshow nyertese, Gyurcsány Ferenc már lefoglalózta. Ő ugyanis a Kámaszútrától a dikicsig jobban érti az „értékazonosságot”.