Képmutatók kórusa

Niveaulos, azaz színvonaltalan – ezt találta mondani az osztrák szociáldemokraták frakcióvezetője, Andreas Schieder, miután Szijjártó Péter kikérte magának Schieder előbbi főnöke, Christian Kern kancellár kritikáját. A behízelgő mosolyú Schieder nagyjából annyira bizalomgerjesztő politikus, hogy az MSZP-ben is szép karriert futhatna be, s pártállásából adódóan tisztában is lehet a színvonaltalanság mibenlétével. Bizonyára ő is emlékszik 2015-re, amikor előző kancellárja, Werner Faymann holokausztozni kezdett a magyar migrációs politikával kapcsolatban, ami a politikai ellenfelek gyalázásának annyira az alja, hogy utána illik leköpni a tükröt. Faymann azóta megbukott, és – ahogyan arra lapunknak a napokban Harald Vilimsky, az Osztrák Szabadságpárt, az FPÖ főtitkára találóan rámutatott – utódja az osztrák vasút vezéreként migránstranszportban nagy tapasztalatot szerző Kern lett. A migrációs válságnak oroszlánrésze van abban, hogy a szociáldemokrata–néppárti kormánykoalíció beismerte kudarcát, és szeptemberre kihirdették az előre hozott választásokat.

Bécsből különösen taszító hallani, hogy Faymann után Kern és Schieder is elővette a pénzt kaptok, kuss a nevetek „érvet”. Forrásmegvonással fenyegetni a közép-európai országokat, mert nem asszisztálnak egy káros migrációs politikához, nemcsak hogy nem szimpatikus, de kontraproduktív is, hiszen a visegrádiak egyelőre nem szeretnének megalázva bekullogni a sorba. Nyugat-Európa hiába akarja másokkal megfizettetni a saját hülyeségének árát, csak árt magának azzal, ha elmarja maga mellől az egyre jobban összezáró és gazdaságilag sikeres visegrádiakat. Az osztrák szociáldemokratáknak pedig a kampány hevében sem célszerű elfelejteniük, hogy mekkora pácban voltak, amíg Magyarország nem létesített határzárat délen. Ami amúgy szlovén irányba még Faymann-nak is jó ötletnek tűnt, bár ő szárnyas kapuról beszélt, ugye.

Hacsak nem a magyar kormányt szenvedélyesen gyűlölő osztrák liberális sajtómunkásokkal akar választást nyerni Kern, akkor nem biztos, hogy jó taktikát követ. A legnépszerűbb osztrák ellenzéki párt, az FPÖ kezdetektől fogva határozottan támogatja a magyar migrációs politikát. Nagyjából a 2013-as választások óta magasan vezették a népszerűségi listákat, és csak Sebastian Kurz külügyminiszter kimagasló népszerűségének köszönhetően tudta tőlük átvenni a vezetést a néppárt. Kurz szintén nem ellensége a magyar kormánynak, Szijjártónak egyenesen barátja, s 2015-ben Faymann-nal szemben követelte az osztrák határ lezárását, amikor Németország korlátozásokat vezetett be. Kurz migrációs politikája egyre jobban közelít a magyarhoz, noha ebből miniszterként vajmi keveset tudott megvalósítani, és néha határozottan az az ember érzése, hogy az amúgy rendkívül tehetséges politikus főleg csak az FPÖ szavazóit akarja elhappolni. Persze Ausztria érdekében bízzunk benne, hogy betartja ígéreteit.

Mindeközben a magyar kormány többi elszánt kritikusa Párizstól Rómáig is kezd azon az úton járni – bár olykor csak szavakban –, amelyet Budapesten már évek óta mutatnak: azelőtt kell megállítani és ellenőrizni a migránsokat, hogy Európa területére lépjenek. Jobb későn, mint soha, nem szégyen, hogy időbe telt a felismerés! A gond csak az, hogy a kvótával való szembenállásuk miatti fenyegetőzés nem állt le. Pedig a kvóta egészen világosan azt az üzenetet közvetíti, hogy érdemes elindulni Európába millióknak, akár az életük kockáztatása árán is. Na, ez az igazán színvonaltalan, nem az, hogy a magyar külügyminiszter olyan választ adott Kernnek, amilyen jár.