Vélemény és vita
Kényes kérdések
Semmiféle ügyben sem lehet tilos, hogy arról egy nemzet gondolkozásmódját, véleményét megismerjük és kutassuk.
A lényeget érintő és logikus tájékoztatást kaptunk a miniszterelnöktől arról, amit meg is osztott az aggodalmában telefonbeszélgetést kezdeményező Martin Schulzcal. Semmiféle ügyben sem lehet tilos, hogy arról egy nemzet gondolkozásmódját, véleményét megismerjük és kutassuk. Ez ilyen egyszerű. Ráadásul így ez a kérdés a demokrácia lényegét érinti. Megillet tehát minket, hogy bármilyen kérdésről gondolkozzunk.
Ezt nem függeszthette fel az Európai Unióhoz való csatlakozásunkról szóló népszavazás sem. Akik ugyanis akkor a szavazatukkal döntöttek, általánosságban és a dolog lényegére tekintettel fejezték ki a szándékukat. Szavazatukat sok esetben vágyaikra, az akkori unió nagyjából közismert alapelveire és jogrendjére adták le. Ráadásul úgy, hogy társadalmi szinten mindezek ismertsége bizonyosan csekély volt. Hasonlóan történt ez, mint a sok mindent megerősítő parlamenti döntések esetében, amelyeknek a szóhasználat szerint salátatörvény a neve. Ezekkel szemben – többnyire joggal – sokan tiltakoznak.
Az Európai Unió egy élő, változó közösség, nem pedig egy lezárt történet. Ráadásul mivel a népesség összetétele az élet törvényei szerint folyamatosan megújul, kicserélődik, sokan vannak, akik szavazatukat hagyatékul hagyták azokra, akik csak a népszavazás után szereztek szavazati jogot. Ők csak azóta vehetnek részt a közösség életének alakításában. A magyar társadalomban a mortalitási ráta nagyjából 1,3 százalék. Ha tehát, ha a népszavazás óta eltelt tizenkét évet tekintjük, a társadalom csaknem tizenhét százaléka kicserélődött. Ha a korfa közel azonos, ehhez igazodó számban élnek ma a társadalomban tizennyolc és harminc év közötti, olyan aktív korú nemzettársak, akik számára az uniós népszavazás eredménye – ha úgy tetszik – csupán hagyaték. Ma már tehát akár több mint másfél millió nemzettársunk van így, és ha közülük csak minden második is tekinthető politikailag aktívnak, akkor is nyolc-kilencszázezer új szavazópolgárról van itt most szó.
A társadalom ekkora része bármilyen kérdésben, de – a tagállamokat is tekintve – akár az Európai Unió továbbfejlődése szempontjából is döntő jelentőséggel bír. Miért ne lehetne tehát fontos, akár kényes vagy már dogmatizált kérdésekben is az ő véleményüket is megismerni? Aki nem kíváncsi rájuk, a demokráciából írja ki magát. Megértette-e ezt vajon Schulz úr?
Gottwald Péter,
az MTA köztestületének tagja