Keletről…

Bár ezt nem egészen így gondolta II. Vilmos német császár, aki 1895 szeptemberében elküldte unokatestvérének, II. Miklós orosz cárnak A sárga veszedelem című olajfestményt, amelynek vázlatát maga készítette. A képen hét nő látható harci díszben, amint egy hegytetőről aggódva figyeli a vihar közeledtét. A nők fölött hatalmas fehér kereszt függ az égbolton, egy szárnyas angyal gondterhelten mutat a viharfelhők irányába tüzes karddal a kezében. Egy távoli felhőben Buddha ül keresztbe tett lábbal. A vihar egyik villáma már le is csapott a síkon elterülő, soktornyú városra, és a tűz dühöngve terjed tovább. A német uralkodó a festményhez kísérőlevelet mellékelt: „Az európai hatalmakat megjelenítő női alakokat egybehívja Mihály arkangyal – akit a mennyből küldtek –, hogy egyesüljenek a buddhizmus, a pogányság és a barbarizmus rohama ellen a Kereszt védelmére.”

Németország és Oroszország mai vezetői ki tudja, mit gondolnak a sárga veszedelemről, mindenesetre ők is elmentek a történelmi kínai városba, Hangcsouba, amelyet a velencei világutazó, Marco Polo már a 13. században a világ legkifinomultabb és legnemesebb városának nevezett. A kilencmilliós, rakétasebességgel fejlődő távol-keleti nagyváros ad otthont a G20-ak idei, tegnap kezdődött csúcsértekezletének. Először Kína a helyszín. Ebben persze nincs semmi különös, ha figyelembe vesszük, hogy a föld legnépesebb országa egyúttal a világ második legnagyobb gazdasága. Sőt, mértékadó gazdasági elemzők szerint másfél évtizeden belül lehagyja a ma még világelső Amerikai Egyesült Államokat is.

De kik is azok a G20-ak? A világ húsz vezető gazdasági hatalma: tizenkilenc ország plusz huszadik partnerként az Európai Unió, amely az Egyesült Államokkal együttvéve a világ összesített GDP-jének még mindig majdnem a felét adja. Vén kontinensünk ereje azonban csalóka, hiszen a tizenkilenc ország között (Oroszországot is beleértve) csupán öt európai, míg Ázsiát hét, Észak- és Dél-Amerikát pedig szintén öt állam képviseli. (A maradék két hely Ausztráliáé és Dél-Afrikáé.) A G20-ak a glóbusz népességének több mint kétharmadát, bruttó nemzeti össztermékének pedig kilencven százalékát adják. Vagyis tőlük függ a globális gazdaság jelene és jövője – az, hogy sikerül-e gyorsítani a gazdasági növekedést, a technológiai fejlesztést, bővíteni a nemzetközi beruházásokat és a munkahelyeket. Ebben – a célok tekintetében – az unió és Kína vezetői egyetértenek, csakhogy a gazdasági növekedés gyorsítását Kínában a Nyugattól várják, a Nyugaton viszont Kínától. Tény, hogy míg az Európai Unió összesített GDP-je az idén előreláthatóan két százalék alatt bővül, a kínai gazdaság – a lassulás ellenére is – várhatóan még mindig hét százalék körül nő, és Indiával együtt a világ leggyorsabban növekvő gazdaságai közé tartozik.

A Nemzetközi Valutaalap mostanra időzített jelentése elmarasztalja a G20-ak gazdasági teljesítményét, mert a növekedési többlet a két évvel ezelőtti csúcson kitűzött kettő–öt százalékos plusz alját sem éri el. Az IMF szerint a beruházások alakulása továbbra is csalódást kelt, amiért számos országban a magas vállalati adósságok, illetve a pénzügyi szektor gyengeségei is felelősek. A gyérülő beruházások viszont még jobban aláássák a potenciális növekedést, ami pedig már most is alacsony, részben a termelékenységi trendek, részben a demográfiai tényezők miatt. A valutaalaphoz hasonlóan a világ harmincnégy legfejlettebb államát tömörítő OECD is azt tanácsolja az európai országoknak, hogy minél több pénzt pumpáljanak a gazdaságba, növeljék beruházásaikat, és amennyire lehet, lazítsanak a fiskális és monetáris feltételeken, mert a növekedés az első.

Hogy hoz-e fordulatot a világgazdaságban a hangcsoui csúcs, az majd elválik. Azt máris nagy sikerként könyvelte el a média, hogy a két legnagyobb szén-dioxid-kibocsátó világhatalom, az Egyesült Államok és Kína elnöke is ratifikálta a történelmi jelentőségű párizsi klímaszerződést, ami azért is fontos, mert a százhetvenöt aláíró ország közül eddig csupán huszonöt – az unióban elsőként hazánk – ratifikálta az egyezményt. Természetesen az Európát sújtó menekültválság is terítékre került: Donald Tusk, az Európai Tanács lengyel elnöke kijelentette, az unió lassan eléri azt a pontot, amelyen túl már nem tud új menekülteket befogadni, ezért arra kérte a nemzetközi közösséget, vegye ki a részét a menekülthullám jelentette teherből. E kérés azért is jogos, mert a világ hat leggazdagabb országa – amely együttvéve kiteszi ki a világgazdaság több mint felét – tavaly mindössze 2,1 millió menekültet és menedékkérőt fogadott be, s ez a segítségre szorulók csupán 8,8 százaléka volt 2015-ben.

Hangcsouban sok – talán túlzottan is sok – gazdasági és politikai kérdés is napirendre kerül(t), a Brexittől a globális szabadkereskedelmi megállapodásokon át a szíriai háborúig és a nemzetközi terrorizmusig. A világ érthetően sokat – talán túl sokat – vár a világ urainak két- és többoldalú megbeszéléseitől. Az ehhez hasonló látványos találkozókat visszatérően a sok hűhó semmiért kísértete járja be. Ezért nem véletlenül szólította fel Hszi Csin-ping kínai elnök a többi vezetőt, hogy „kerüljék az üres beszédet”. Ha valakinek, neki igazán érdeke, hogy a hangcsoui csúcs érdemi eredményekkel záruljon, s világszerte egyre többen emlegessék a közismert latin mondást.