Hogy az Európai Bizottságban, az Európai Unió kormányában ülő bürokraták feje nem káptalan, azt jól példázza Gyurcsány Ferenc cégének másfél milliárd forintos, nem kis viharokat kavaró megbízása. Eszerint ugyanis az Altus őrködik majd az európai uniós fejlesztési pénzek felett, és néz majd jó alaposan a pályázók és a pályázati kiírók körmére. Ezzel az erővel a quaestoros Tarsoly család is elnyerhette volna a megbízást, ők is gyűjtöttek annyi betétet jogosulatlanul, amennyivel az egykori Gyurcsány-kormány 2005-ben az Európai Bizottságot próbálta megvezetni az autópályapénzek ügyében. (A költségvetési hiány elhazudásáról most ne is beszéljünk.) Gyurcsány Ferenc bukott kormányfő pénzügyminisztere idehaza még negyvenmilliárd forintra taksálta azt az összeget, amennyivel a magánberuházásként épülő autópálya-szakaszok javítják a központi büdzsé helyzetét, Brüsszel felé azonban már százharmincmilliárd forintot jelentettek. Ebből aztán csinos kis purparlé lett Brüsszel és Budapest között, az Európai Bizottság vissza is dobta a magyar kormány beszámolóját, és az autópályapénzek elszámolása kapcsán új eljárásra utasította a Gyurcsány-kormányt.
A többi már jött magától, hogy aztán az őszödi szenvedélyes „igazságbeszédben” teljesedjen ki, és elhozza a katarzist. Például, hogy „hazudtunk reggel, éjjel meg este”; „trükkök százai, amelyről nektek nem kell tudnotok”. Értsd, hogy megvezessék Brüsszelt. Meg minket, választókat. Egyébként sikerült. Itthon 2006-ban, a parlamenti választásokon. Brüsszelben pedig most, 2015-ben, amikor az uniót is átverő bukott magyar miniszterelnökre bízták az európai közpénzek feletti őrjáratot.
Kecskére bízva az uniós káposztát.