Vélemény és vita
Karácsonyi igazság
Álláspont. Mi olyan, keresztény demokráciát akarunk, amiről hatvan-hetven éve az egységes Európát alapító atyák álmodtak
Az utóbbi napok hektikus hírözönében nyilván sokak figyelmét elkerülte az a kis színes, hogy az igazságot (justice) kiáltották ki a 2018-as év szavának a Merriam-Webster amerikai angol értelmező szótár szerkesztői, akik szerint a felhasználók idén hetvennégy százalékkal többször kerestek rá a kifejezésre a népszerű lexikon honlapján, mint 2017-ben. Az igazság olyan szavakat előzött meg a versenyben, mint a nacionalizmus, a pánszexuális és a tisztelet, egyébként a 2016-os „győztes” a szürrealizmus, a 2017-es pedig a feminizmus volt. Ugyanakkor a Dictionary.com amerikai szótár idén a misinformation (félrevezető tájékoztatás), míg az oxfordi angol szótár a toxic (méreg) szót tette meg az év szavának.
Igazság – mindenki ismeri ezt a szót, mégis ahány ember, annyi jelentése, értelmezése létezik. Micsoda az igazság? – kérdezte már Pilátus is Jézustól nagypénteken, mielőtt elrendelte, hogy megfeszítsék. Nem értette, amit Jézus mondott neki: „Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én szómra.” Pilátus azonban (és utána még oly sok ember) nem értett a szóból. Nem értette, hogy Jézus születésével – mint János evangéliumában olvassuk – „az Ige testté lett”. Az örökkévaló isteni szó egy csöppnyi csecsemő alakjában ideigvaló, halandó emberi testté lett – karácsony szavunk a latin inkarnáció (testet öltés) szóból ered. Mint Ferenc pápa néhány napja tartott karácsonyi katekézisében rámutatott, a csecsemő (infante) jelentése: szólni nem tudó. Tehát az isteni szó „szólni nem tudóvá” vált a betlehemi istálló jászolában, s felnőve ő szólt, tett bizonyságot az igazságról. Mert a megváltás műve csak elkezdődött karácsony éjszakáján Betlehemben, aztán folytatódott Jézus evilági vándorlásával, tanításai, gyógyításai, csodatételei sorozatával, s elvégeztetett nagypénteki kereszthalálával és húsvéti feltámadásával.
Ezt a világon élő több mint kétmilliárd keresztény kétezer éve tudja, de vajon hiszi és vallja, bizonyítja is a saját, mindennapi életében? Úgy tűnik, Európában – különösen annak nyugati felén – egyre kevésbé. Sőt ma már a legtöbb nyugat- és észak-európai országban nem szabad kimondani, leírni sem a karácsony szót, sem Jézus Krisztus nevét, mondván, hogy az sérti a nem keresztények, köztük a muszlim bevándorlók „emberi jogát”. Egyre több nyugat-európai városban a templomok helyét mecsetek foglalják el, a harangszót elnyomja a müezzinek és imámok hangja, egész városnegyedek vesztik el hagyományos arculatukat, kultúrájukat, életformájukat, s válnak ázsiai és afrikai telepesek enklávéjává. Sokan vélik úgy, amit Rogán Antal, a miniszterelnök kabinetfőnöke a lapunk csütörtöki számában megjelent interjúban kimondott, hogy itt, Közép-Európában még értik Európa régi lényegét, egyetértés van a keresztény kultúra megvédésében, a családok támogatásában, Nyugaton viszont a kereszténységet már-már szitokszónak tekintik, s nem érték a család és a nemzeti identitás, a hazaszeretet sem.
A négy évtizedes kommunista diktatúra kollektivista őrületétől megszabadult közép-európai népek nem követik az ultraliberális, individualista és globalista nyugat-európai uralkodó elit bevándorláspárti, önfeladó-önfelszámoló útját. Mi olyan, keresztény demokráciát akarunk, amiről hatvan-hetven éve az egységes Európát alapító atyák álmodtak, s látjuk, hogy Robert Schumannak igaza volt: egy keresztényellenes demokrácia vagy zsarnokságba, vagy anarchiába süllyed. S mi még tudjuk, hogy ki az, aki „az út, az igazság és az élet”, ezért remény- és örömteljes karácsonyra készülünk.
Igazság – mindenki ismeri ezt a szót, mégis ahány ember, annyi jelentése, értelmezése létezik. Micsoda az igazság? – kérdezte már Pilátus is Jézustól nagypénteken, mielőtt elrendelte, hogy megfeszítsék. Nem értette, amit Jézus mondott neki: „Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én szómra.” Pilátus azonban (és utána még oly sok ember) nem értett a szóból. Nem értette, hogy Jézus születésével – mint János evangéliumában olvassuk – „az Ige testté lett”. Az örökkévaló isteni szó egy csöppnyi csecsemő alakjában ideigvaló, halandó emberi testté lett – karácsony szavunk a latin inkarnáció (testet öltés) szóból ered. Mint Ferenc pápa néhány napja tartott karácsonyi katekézisében rámutatott, a csecsemő (infante) jelentése: szólni nem tudó. Tehát az isteni szó „szólni nem tudóvá” vált a betlehemi istálló jászolában, s felnőve ő szólt, tett bizonyságot az igazságról. Mert a megváltás műve csak elkezdődött karácsony éjszakáján Betlehemben, aztán folytatódott Jézus evilági vándorlásával, tanításai, gyógyításai, csodatételei sorozatával, s elvégeztetett nagypénteki kereszthalálával és húsvéti feltámadásával.
Ezt a világon élő több mint kétmilliárd keresztény kétezer éve tudja, de vajon hiszi és vallja, bizonyítja is a saját, mindennapi életében? Úgy tűnik, Európában – különösen annak nyugati felén – egyre kevésbé. Sőt ma már a legtöbb nyugat- és észak-európai országban nem szabad kimondani, leírni sem a karácsony szót, sem Jézus Krisztus nevét, mondván, hogy az sérti a nem keresztények, köztük a muszlim bevándorlók „emberi jogát”. Egyre több nyugat-európai városban a templomok helyét mecsetek foglalják el, a harangszót elnyomja a müezzinek és imámok hangja, egész városnegyedek vesztik el hagyományos arculatukat, kultúrájukat, életformájukat, s válnak ázsiai és afrikai telepesek enklávéjává. Sokan vélik úgy, amit Rogán Antal, a miniszterelnök kabinetfőnöke a lapunk csütörtöki számában megjelent interjúban kimondott, hogy itt, Közép-Európában még értik Európa régi lényegét, egyetértés van a keresztény kultúra megvédésében, a családok támogatásában, Nyugaton viszont a kereszténységet már-már szitokszónak tekintik, s nem érték a család és a nemzeti identitás, a hazaszeretet sem.
A négy évtizedes kommunista diktatúra kollektivista őrületétől megszabadult közép-európai népek nem követik az ultraliberális, individualista és globalista nyugat-európai uralkodó elit bevándorláspárti, önfeladó-önfelszámoló útját. Mi olyan, keresztény demokráciát akarunk, amiről hatvan-hetven éve az egységes Európát alapító atyák álmodtak, s látjuk, hogy Robert Schumannak igaza volt: egy keresztényellenes demokrácia vagy zsarnokságba, vagy anarchiába süllyed. S mi még tudjuk, hogy ki az, aki „az út, az igazság és az élet”, ezért remény- és örömteljes karácsonyra készülünk.