Vélemény és vita
Karácsonyi füge és datolya
Elmúltak az ünnepek, a nagy készülődés ma már csak emlék.
De a díszbe öltözött a város hangulata még velünk van, akárcsak a neonkarácsonyfák, s itt is, ott is felhangzik még olykor a diszkósított Csöndes éj. S van ám minden, mi szem-szájnak ingere… Az ünnepre való készülődés időszakában piacon, bevásárlóközpontban járva azon vettem észre magam, hogy mindig kerül a kosaramba egy kis csemege, legtöbbször datolya vagy füge, és a mozdulat, amellyel értük nyúlok, szinte önkéntelen.
Otthon kisgyermekkoromban, az ötvenes évek közepe táján, karácsony közeledtével egyre fokozódott az izgalom. Vajon mit hoz a Jézuska? Kishúgom pettyes ruhás babára vágyott, én meg arra a barkácskészletre, amelyet nagyapa levélben megígért. Mindketten nagyon vártuk a még sosem látott nagyszülőket a határ túloldalán maradt Szatmárból. Vajon milyen lesz az első találkozás? Mit szólnak majd hozzánk, akiket még csak fényképről és a sűrűn forduló levelek beszámolóiból ismernek? Légvonalban tán nyolc kilométer ha elválasztott bennünket, szép időben még a falujuk tornyát is megmutatták szüleink a Kraszna-partról, papának-mamának mégis majd hatszáz kilométert kell vonatoznia, egészen Kötegyánig kerülve, hogy végre láthasson bennünket.
Örömünk még teljesebb lett, amikor egyszerre és váratlanul mind a négyen megérkeztek! Az apai és anyai ág méretes csomagokkal felszerelkezve jött, gyorsan előkerült a baba és a lombfűrészes barkácskészlet, de a csodák csodája még csak aztán következett: egy kisebb papundeklibőrönd több kilónyi déligyümölccsel. („Odaát” akkor még szinte mindent lehetett kapni, később aztán fordult a kocka…) Én, az ötéves nagyfiú, a felnőttek elbeszéléseiből már hallottam bizonyos déligyümölcsökről, hogy van olyan, hogy narancs meg banán, és egy fél citromot már láttam is, mert amikor beteg voltam, egy ismerős néni azzal kedveskedett, megízesítve a teámat. De amit ez a bőrönd tartalmazott…
A sok-sok közönséges narancs mellett még doboznyi datolyát, meg karikába fűzött fügét is kaptunk. Olyan karácsonyom sem volt azóta.
Ma, ha valamilyen különleges, kedves ízre vágyom, bevásárláskor ezért nyúl önkéntelenül is ezekért a csemegékért a kezem. Mostanság azonban gyakran keseredik meg számban az édes íz, mert naponta látom-hallom, meg újságban olvasom, hogy újfent ridegebb-hidegebb a világ, és hogy milyen sok ember számára örömtelen a karácsony.
Kis Jézuskát ezért az idén arra kértem, ha csak egy bőröndkével is, de mindenkinek…