Vélemény és vita
Káposztalecke
A káposzta sok népet köt össze, de talán sehol sem annyira erősen, mint itt Európában a lengyeleket és a németeket
A káposzta sok népet köt össze, de talán sehol sem annyira erősen, mint itt Európában a lengyeleket és a németeket, és nem azért mert utóbbiakat előszeretettel emlegetik mindenféle szlengben krautoknak. Utóbbi miatt minden némettől elnézést kérek, de mit csináljunk, ha ez az igazság. Aztán a lengyeleknek van egy ételük, a bigosz, aminek az alapját az édes és a savanyú káposzta képezi, amelybe mindenféle húsneműt, lehet maradék is, belefőznek, kevés aszalt szilva és egy szem kockacukor is kerül bele a végén – és kész. Természetesen ez is népétel, ahány ház, annyiféleképpen készítik, de ez a nagy kavalkád is csak a lengyelek sokszínűségét, befogadóképességét és nem csak a szakácstudomány területén tanúsított magas fokú integrációs képességét és toleranciáját mutatja.
Ám tegnap alighanem félrenyelte a maga káposztás gombócát Martin Schulz és nemkülönben Angela Merkel, a lengyelek ugyanis bejelentették, hogy támogatják és csatlakoznak Magyarországnak a kötelező menekültbefogadási kvóta ügyében az Európai Bírósághoz benyújtott decemberi keresetéhez. Ez a körmönfont mondat azt jelenti, hogy a lengyelek is ellenzik a kötelező betelepítési kvótát. És annak minden formáját, függetlenül attól, hogy ezerkétszáz vagy százhúszezer vagy még annál is több embert akarnak betelepíteni hozzájuk.
Mindezt Trócsányi László igazságügyi miniszter lengyel kollégája, Zbigniew Ziobro közölte, aki olyannyira elragadtatta magát, hogy azt sem átallotta kijelenteni: „Azon az állásponton vagyunk, hogy a magyar panasz teljes egészében megalapozott.”
Akkor meg egészen biztos, hogy menekültútra ment minden falat, amikor a két nagy német politikus meghallotta Bohuslav Sobotka cseh miniszterelnököt, aki arra jutott, hogy a „visegrádi csoport négy országának közösen kellene elutasítania az Európai Bizottság legújabb javaslatait a menekültügyi politika megreformálására”. Ha esetleg ez elsőre nem lenne elég érthető, akkor Bohuslav Sobotka meggyőződése, hogy „el kell utasítani mind a jogkörök átruházását a nemzetállamoktól az Európai Bizottságra, mind pedig a menekültek elosztását az uniós tagállamok között a kötelező kvóták alapján”. A cseh kormányfő egyébként tegnap Varsóba utazott, ahol Zbigniew Ziobro előzőleg kijelentette, hogy akkor tudnak a visegrádiak eredményesek lenni, ha közös álláspontot alakítanak ki. Alighanem erre már nem kell sokat várni.
Azt mondják, ha egymillióig akarunk egyesével elszámolni, az három napot vesz igénybe, ha a tavaly Európába érkezett menekülteket akarnánk számba venni, akkor kicsit tovább, 1,2 millióig kellene sorolni a számokat. A hétfőn életbe lépett európai emberkereskedelmi egyezmény értelmében eddig néhány száz csere történt. Most már lehet számolgatni, akár a káposztás gombócot is, de azt is, hogy meddig tart ezt az irdatlan embermennyiséget kicserélni. És lehet azon is gondolkodni, hogy ha valamiből egységnyit elveszek, majd ugyanannyit hozzáadok, akkor hogyan módosul a végeredmény.
Ám tegnap alighanem félrenyelte a maga káposztás gombócát Martin Schulz és nemkülönben Angela Merkel, a lengyelek ugyanis bejelentették, hogy támogatják és csatlakoznak Magyarországnak a kötelező menekültbefogadási kvóta ügyében az Európai Bírósághoz benyújtott decemberi keresetéhez. Ez a körmönfont mondat azt jelenti, hogy a lengyelek is ellenzik a kötelező betelepítési kvótát. És annak minden formáját, függetlenül attól, hogy ezerkétszáz vagy százhúszezer vagy még annál is több embert akarnak betelepíteni hozzájuk.
Mindezt Trócsányi László igazságügyi miniszter lengyel kollégája, Zbigniew Ziobro közölte, aki olyannyira elragadtatta magát, hogy azt sem átallotta kijelenteni: „Azon az állásponton vagyunk, hogy a magyar panasz teljes egészében megalapozott.”
Akkor meg egészen biztos, hogy menekültútra ment minden falat, amikor a két nagy német politikus meghallotta Bohuslav Sobotka cseh miniszterelnököt, aki arra jutott, hogy a „visegrádi csoport négy országának közösen kellene elutasítania az Európai Bizottság legújabb javaslatait a menekültügyi politika megreformálására”. Ha esetleg ez elsőre nem lenne elég érthető, akkor Bohuslav Sobotka meggyőződése, hogy „el kell utasítani mind a jogkörök átruházását a nemzetállamoktól az Európai Bizottságra, mind pedig a menekültek elosztását az uniós tagállamok között a kötelező kvóták alapján”. A cseh kormányfő egyébként tegnap Varsóba utazott, ahol Zbigniew Ziobro előzőleg kijelentette, hogy akkor tudnak a visegrádiak eredményesek lenni, ha közös álláspontot alakítanak ki. Alighanem erre már nem kell sokat várni.
Azt mondják, ha egymillióig akarunk egyesével elszámolni, az három napot vesz igénybe, ha a tavaly Európába érkezett menekülteket akarnánk számba venni, akkor kicsit tovább, 1,2 millióig kellene sorolni a számokat. A hétfőn életbe lépett európai emberkereskedelmi egyezmény értelmében eddig néhány száz csere történt. Most már lehet számolgatni, akár a káposztás gombócot is, de azt is, hogy meddig tart ezt az irdatlan embermennyiséget kicserélni. És lehet azon is gondolkodni, hogy ha valamiből egységnyit elveszek, majd ugyanannyit hozzáadok, akkor hogyan módosul a végeredmény.