Kánaán olajjal-cukorral

Mindig kiráz a hideg, ha valami szakszóvivőbe botlok, ami majdnem olyan mint a szakminiszter – ebben a formában butaság, mert vagy miniszter valaki, és akkor van (szak)területe, vagy nem az. Ugyanez a helyzet a szakszóvivőséggel is. Ami lehetne például akár ügyvivő is, de azt hiszem, akkor nem lehetne olyan jól leplezni, hogy ki, mihez nem ért. Mindenesetre az LMP-nek rengeteg szakszóvivője van, köztük például Lengyel Szilvia, aki most egyenesen a „trafikmutyihoz” hasonlítja az agráriumba tervezett változásokat, tartva attól, hogy a kormány ismét a hozzá közel állókat hozza monopolhelyzetbe. Ezek a változások az integrációt segítenék egyébként, amire az ágazatnak szüksége lenne. Csak az a baj, hogy a magyar gazda nyakas egy picit, ha másolná és jól másolná a nyugati példákat – lásd szövetkezés és integráció –, akkor előrébb jutna, előrébb lenne. Azt a szakszóvivő is elismerte, hogy valóban szükség lenne a mezőgazdaság szereplői közötti együttműködésre, szerinte azonban megvan az esély arra, hogy a modell pénz- és lehetőségosztó műhelyként működik majd. Remélem, ebben igaza lesz Lengyel Szilviának, és a helyi, regionális és országos integrátorok pénzt meg lehetőséget osztanak és kínálnak a termelőknek, s az sem baj, ha az integrátorok egymilliárdos beruházásai kiemelt nemzetgazdasági beruházások lesznek.

Már csak azért sem, mert egy sor feldolgozóüzemre van szükségünk, hogy minél több hozzáadott értékkel „terhelve” értékesíthessük az itthon megtermelt árukat. És esetleg megtörhessünk néhány külföldi kézben lévő agrár- vagy élelmiszeripari monopóliumot.