Vélemény és vita
Kánaán helyett
Gyurcsány nyert már választásokat elhazudott ígéretekkel. Neki tehát nem új helyzet, hogy telehazudja a nyilvánosságot, akkor sem, ha az ígéretei negyedét sem képes megvalósítani
És lőn… Ha az ellenzéki horrorkoalíció képes harminc-negyven helyen hasonlót alkotni, mint vasárnap Hódmezővásárhelyen, akkor bizony hiába nyer a Fidesz–KDNP, könnyen előfordulhat, hogy nem lesz meg a parlamenti többsége. Ergo: veszít. És fennáll – ebben a képzeletbeli, de reális helyzetben annak lehetősége –, hogyha nem tud kormányt alakítani Orbán Viktor, akkor jön a Gyurcsány Ferenc, Szél Bernadett, Vona Gábor és Karácsony Gergely koalíciós próbálkozása. Ami első ránézésre is csak egy torzó, és másodikra is szerencsétlen, életképtelen entitás lenne, ha lenne.
Mert ha csak a kimondott ígéreteket nézzük, bizony akkor is nehéz elképzelni, hogy ezek a pártok és vezetőik, így együttműködve, képesek lennének bármit is megvalósítani az általuk hazudott tejjel-mézzel folyó Kánaán eljöveteléből.
Gyurcsány Ferenc nyert már választásokat elhazudott ígéretekkel 2006-ban. Nem én vagy más mondja ezt, maga a bukott miniszterelnök vallotta meg őszödi beszédében. Neki tehát nem új helyzet az, hogy telehazudja a nyilvánosságot, még akkor sem, ha utána szembe kell néznie azzal, hogy az ígéretei negyedét sem képes megvalósítani, különösen ha az ígéretek fele úgy abszurd vagy hülyeség, ahogy van.
Most annyiban változott a helyzet, hogy például azt a fenyegetést, hogy jól odapörkölnek, és ellehetetlenítik az egyházi iskolák működését, és hogy elveszik a határon túl élő magyarok választói jogát – komolyan vehetjük. De vajon ehhez mit fog szólni Vona Gábor? Bólogat majd, vagy azért közbeszól? Vagy mi lenne erről Szigetvári Viktor véleménye, aki egyházi gimnáziumban tanult?
Sőt! Ha kicsit körbenézünk az esetleges horrorkoalíció háza táján, azt is el tudjuk hinni Karácsony Gergelynek vagy Szél Bernadettnek, hogy elbontják a kerítést. Bár ebben a kérdésben igencsak összevissza beszéltek az elmúlt hónapok során. No de mit szól majd ehhez Toroczkai László és köre? Mit szól ehhez majd a Jobbik megmaradt jobbik fele?
Végül pedig, mi lesz a klasszikus családmodell értelmezésével és az ehhez kapcsolódó családtámogatási rendszerrel? Ki áll majd mellé, ki lép fel ellene? Mit mond az Együtt, a DK, a szocialisták, és mit a Jobbik? Nos, ez is olyan neuralgikus terület, ahol nem lehet tisztán látni, hogy mi maradna meg az elmúlt négy év kormányzásának legnagyobb és kézzelfogható társadalompolitikai eredményeiből – ha jönne a horrorkoalíció.
Több dologban viszont egyetért a „nem kormánypárti” ellenzéki tömb. Béremelés ezer százalékkal – de nem mondják, miből. Az egészségügy rendbetétele – bár konkrétumot nem hallunk. A tizenharmadik havi nyugdíj „visszaállítása” – amit egyébként ők vettek el. A külföldön élő fiatalok hazahozatala – de hogy miként, arról nem nyilatkoznak. A rezsiköltségek csökkentése – ne nevessünk hangosan, tényleg ezt ígérik az egykori gázáremelők, de itt sem mondják meg, hogyan is képzelik ezt. Szóval, ha ők jönnének, eljönne a Kánaán is. A fiatalok hazajönnek Gyurcsány és Vona miatt, kórházak ezrei fognak a földből kinőni Szél Bernadett és Karácsony Gergely erőfeszítéseinek hála, és végül mindenki annyit fog keresni, mint a németek, de legalábbis mint a franciák – hála a horrorkoalíció ténykedésének.
Aki pedig ezt elhiszi, az tényleg mindent elhisz.
Sokan kritizálják ezzel szemben a kormánypártot, hogy nincs írott és hivatalos programja, csak a „folytatjuk” szlogen. No, de ezzel mi is a baj voltaképpen? Az, hogy Magyarország nem lesz bevándorlóország, azt már bizonyította a kormány, rengeteg kockázatot vállalva. Hogy a családok még inkább előtérbe kerülnek majd, szerintem erre is van igazoló, kézzel fogható tapasztalat. Ahogy azt is reálisnak látjuk már, hogy egymillió munkahelyet teremtenek tíz év alatt, és segély helyett munkából és bérből fognak élni a magyarok, hisz nyolc év alatt hétszázezer új munkahely jött létre az országban. Szóval, amikor a kormánypártok azt mondják, hogy folytatjuk ezeket a nemzetstratégailag fontos, hosszú távú társadalompolitikai lépéseket – hihetünk nekik, mert már bizonyítottak. Ahogy a gazdasági fejlődés és a makrogazdasági mutatók is töretlenül javultak az elmúlt nyolc évben.
Ezzel szemben alakulóban van egy tömb, amely felelőtlenül ráígér a valóságra. És ha ebben a demagóg politikában koordináltan együtt tudnak működni, és lesznek, akik el is hiszik nekik a Kánaán beköszöntét, akkor valami komoly baj van a politikai nyilvánosságban, a politika szócsaták harcmezején.
Hódmezővásárhely pedig azt bizonyítja, hogy elvi esély van a horrorkoalíció létrejöttére. De most komolyan: ki hiszi el azt, hogy a Fidesz–KDNP leváltásával, egy Gyurcsány–Vona–Szél–Karácsony-koalíció létrejöttével tényleg eljön a Kánaán? Mert nem csupán az ígéretekre meg a választási eredményekre kellene figyelemmel lennünk, hanem az utána következő történésekre is. Ez pedig a szavazók felelőssége is.
Ja, és amíg el nem felejtem, akik az elmúlt évek során diktatúrát kiabáltak, most legyenek szívesek nyilvánosan bocsánatot kérni!
Mert ha csak a kimondott ígéreteket nézzük, bizony akkor is nehéz elképzelni, hogy ezek a pártok és vezetőik, így együttműködve, képesek lennének bármit is megvalósítani az általuk hazudott tejjel-mézzel folyó Kánaán eljöveteléből.
Gyurcsány Ferenc nyert már választásokat elhazudott ígéretekkel 2006-ban. Nem én vagy más mondja ezt, maga a bukott miniszterelnök vallotta meg őszödi beszédében. Neki tehát nem új helyzet az, hogy telehazudja a nyilvánosságot, még akkor sem, ha utána szembe kell néznie azzal, hogy az ígéretei negyedét sem képes megvalósítani, különösen ha az ígéretek fele úgy abszurd vagy hülyeség, ahogy van.
Most annyiban változott a helyzet, hogy például azt a fenyegetést, hogy jól odapörkölnek, és ellehetetlenítik az egyházi iskolák működését, és hogy elveszik a határon túl élő magyarok választói jogát – komolyan vehetjük. De vajon ehhez mit fog szólni Vona Gábor? Bólogat majd, vagy azért közbeszól? Vagy mi lenne erről Szigetvári Viktor véleménye, aki egyházi gimnáziumban tanult?
Sőt! Ha kicsit körbenézünk az esetleges horrorkoalíció háza táján, azt is el tudjuk hinni Karácsony Gergelynek vagy Szél Bernadettnek, hogy elbontják a kerítést. Bár ebben a kérdésben igencsak összevissza beszéltek az elmúlt hónapok során. No de mit szól majd ehhez Toroczkai László és köre? Mit szól ehhez majd a Jobbik megmaradt jobbik fele?
Végül pedig, mi lesz a klasszikus családmodell értelmezésével és az ehhez kapcsolódó családtámogatási rendszerrel? Ki áll majd mellé, ki lép fel ellene? Mit mond az Együtt, a DK, a szocialisták, és mit a Jobbik? Nos, ez is olyan neuralgikus terület, ahol nem lehet tisztán látni, hogy mi maradna meg az elmúlt négy év kormányzásának legnagyobb és kézzelfogható társadalompolitikai eredményeiből – ha jönne a horrorkoalíció.
Több dologban viszont egyetért a „nem kormánypárti” ellenzéki tömb. Béremelés ezer százalékkal – de nem mondják, miből. Az egészségügy rendbetétele – bár konkrétumot nem hallunk. A tizenharmadik havi nyugdíj „visszaállítása” – amit egyébként ők vettek el. A külföldön élő fiatalok hazahozatala – de hogy miként, arról nem nyilatkoznak. A rezsiköltségek csökkentése – ne nevessünk hangosan, tényleg ezt ígérik az egykori gázáremelők, de itt sem mondják meg, hogyan is képzelik ezt. Szóval, ha ők jönnének, eljönne a Kánaán is. A fiatalok hazajönnek Gyurcsány és Vona miatt, kórházak ezrei fognak a földből kinőni Szél Bernadett és Karácsony Gergely erőfeszítéseinek hála, és végül mindenki annyit fog keresni, mint a németek, de legalábbis mint a franciák – hála a horrorkoalíció ténykedésének.
Aki pedig ezt elhiszi, az tényleg mindent elhisz.
Sokan kritizálják ezzel szemben a kormánypártot, hogy nincs írott és hivatalos programja, csak a „folytatjuk” szlogen. No, de ezzel mi is a baj voltaképpen? Az, hogy Magyarország nem lesz bevándorlóország, azt már bizonyította a kormány, rengeteg kockázatot vállalva. Hogy a családok még inkább előtérbe kerülnek majd, szerintem erre is van igazoló, kézzel fogható tapasztalat. Ahogy azt is reálisnak látjuk már, hogy egymillió munkahelyet teremtenek tíz év alatt, és segély helyett munkából és bérből fognak élni a magyarok, hisz nyolc év alatt hétszázezer új munkahely jött létre az országban. Szóval, amikor a kormánypártok azt mondják, hogy folytatjuk ezeket a nemzetstratégailag fontos, hosszú távú társadalompolitikai lépéseket – hihetünk nekik, mert már bizonyítottak. Ahogy a gazdasági fejlődés és a makrogazdasági mutatók is töretlenül javultak az elmúlt nyolc évben.
Ezzel szemben alakulóban van egy tömb, amely felelőtlenül ráígér a valóságra. És ha ebben a demagóg politikában koordináltan együtt tudnak működni, és lesznek, akik el is hiszik nekik a Kánaán beköszöntét, akkor valami komoly baj van a politikai nyilvánosságban, a politika szócsaták harcmezején.
Hódmezővásárhely pedig azt bizonyítja, hogy elvi esély van a horrorkoalíció létrejöttére. De most komolyan: ki hiszi el azt, hogy a Fidesz–KDNP leváltásával, egy Gyurcsány–Vona–Szél–Karácsony-koalíció létrejöttével tényleg eljön a Kánaán? Mert nem csupán az ígéretekre meg a választási eredményekre kellene figyelemmel lennünk, hanem az utána következő történésekre is. Ez pedig a szavazók felelőssége is.
Ja, és amíg el nem felejtem, akik az elmúlt évek során diktatúrát kiabáltak, most legyenek szívesek nyilvánosan bocsánatot kérni!