Vélemény és vita
Kamarások, demokraták
A demokratikus pártok egyik ismertetőjegye, hogy mindegyiknek van úgynevezett „korrupciófelelőse”
A demokratikus pártok egyik ismertetőjegye, hogy mindegyiknek van úgynevezett „korrupciófelelőse”, aki aktuálisan kiáll, leleplezi Orbán „maffiaállamát”, s megígéri a választóknak a demokrácia és a jogállam helyreállítását. A Liberálisok leleplezőembere például az a Bodnár Zoltán, aki 2003-ban az Állami Autópálya cég főembere volt, s akinek a K & H-botrányban egy lehallgatott beszélgetés szerint az a szép feladat jutott, hogy beszélnie kellett a „nagyember Gyurcsányival, mert különben nagy szar lesz.” Értsd: a végén még kiderül, az adófizetők által autópálya-építésre adott milliárdokat egy brókercégben azért forgatják, hogy némely VIP-ügyfél jól megtömhesse a zsebét.
A Demokratikus Koalíciónak is van ám a liberálisokhoz hasonló leleplező-megmondó embere, történetesen a párt alelnöke. Varju László momentán most a bíróságon is elkezdődő Quaestor-ügy kapcsán kért szót, s azt mondta, az igazi felelősök nem a vádlottak padján, hanem a kormányban ülnek. Majd tett még egy kis habot a tortára, s megígérte a választóknak, hogy Orbánék mellett Polt Péter legfőbb ügyész is a vádlottak padján fog csücsülni, ha 2018-ban visszatér a jogállam.
A politikában persze még a demokratikus oldalon is megesik a nagyotmondás, Varju esetében azonban ez még talán a liberális Bodnárénál is mókásabb. Életútját, szakmai karrierjét ugyanis nem csupán az köti össze Gyurcsány Ferenc bukott kormányfőével, hogy a diktatúra idején együtt szolgáltak az állampárt ifjúsági szervezetében, KISZ-ben, a demokráciában a Gyurcsány-kormányban (Varju államtitkár volt), részben az is, hogy együtt gondoskodtak a nyolcmilliárd forintra becsült KISZ-vagyon (el)osztogatásáról is.
A KISZ-vagyon sorsát pátyolgató Demisz gazdasági irodáját ugyanis a mi emberünk, Varju László ügyvivő vezette Karl Imre kamarással vállvetve, elévülhetetlen érdemeket szerezve például az ötvennégy hektáros Csillebérci Úttörőtábor „elajándékozásában” vagy éppen a KISZ-székház pánikszerű eladásában. Ez idő tájt még a Demisz alelnöke, Gyurcsány is ott sertepertélt az „utódszervezetnél”. Karl Imre kamarásról, mint KISZ-vagyon felelősről azért jegyezzük meg, hogy ő is államtitkár lett ugyanabban a kormányban, amelyben az ügyvivő is, a Miniszterelnökségen nyújtott teljesítményéről az utókor azonban feltehetően csak azt fogja megjegyezni, hogy ő biztosította Kulcsár Attila számára az állandó belépőt.
Gyurcsány aztán – miután elpasszolták a KISZ-székházat – nem sertepertélt tovább a Demiszben, még 1989 júliusában kilépett, hogy új mozgalmat alapítson. Lett is belőle botrány a Demisznél, ugyanis a Fővárosi Tanács elnöke egy lakást is kiutalt Gyurcsánynak, mint a Demisz alelnökének, s az egykori ifjúkommunisták követelték, hogy adja azt vissza. A történeti hűség kedvéért: nem adta.
A Demisz-vagyon hasznosítóival később már csak üzletemberként találkozott, például amikor felkérték az Ezermester Vállalat végelszámolójának. A fantomszervezetként létrejött Demiszt egyébként 2015-ben törölték a nyilvántartásból. Ezernégyszáz forint maradt meg a nyolcmilliárdból.
A Demokratikus Koalíciónak is van ám a liberálisokhoz hasonló leleplező-megmondó embere, történetesen a párt alelnöke. Varju László momentán most a bíróságon is elkezdődő Quaestor-ügy kapcsán kért szót, s azt mondta, az igazi felelősök nem a vádlottak padján, hanem a kormányban ülnek. Majd tett még egy kis habot a tortára, s megígérte a választóknak, hogy Orbánék mellett Polt Péter legfőbb ügyész is a vádlottak padján fog csücsülni, ha 2018-ban visszatér a jogállam.
A politikában persze még a demokratikus oldalon is megesik a nagyotmondás, Varju esetében azonban ez még talán a liberális Bodnárénál is mókásabb. Életútját, szakmai karrierjét ugyanis nem csupán az köti össze Gyurcsány Ferenc bukott kormányfőével, hogy a diktatúra idején együtt szolgáltak az állampárt ifjúsági szervezetében, KISZ-ben, a demokráciában a Gyurcsány-kormányban (Varju államtitkár volt), részben az is, hogy együtt gondoskodtak a nyolcmilliárd forintra becsült KISZ-vagyon (el)osztogatásáról is.
A KISZ-vagyon sorsát pátyolgató Demisz gazdasági irodáját ugyanis a mi emberünk, Varju László ügyvivő vezette Karl Imre kamarással vállvetve, elévülhetetlen érdemeket szerezve például az ötvennégy hektáros Csillebérci Úttörőtábor „elajándékozásában” vagy éppen a KISZ-székház pánikszerű eladásában. Ez idő tájt még a Demisz alelnöke, Gyurcsány is ott sertepertélt az „utódszervezetnél”. Karl Imre kamarásról, mint KISZ-vagyon felelősről azért jegyezzük meg, hogy ő is államtitkár lett ugyanabban a kormányban, amelyben az ügyvivő is, a Miniszterelnökségen nyújtott teljesítményéről az utókor azonban feltehetően csak azt fogja megjegyezni, hogy ő biztosította Kulcsár Attila számára az állandó belépőt.
Gyurcsány aztán – miután elpasszolták a KISZ-székházat – nem sertepertélt tovább a Demiszben, még 1989 júliusában kilépett, hogy új mozgalmat alapítson. Lett is belőle botrány a Demisznél, ugyanis a Fővárosi Tanács elnöke egy lakást is kiutalt Gyurcsánynak, mint a Demisz alelnökének, s az egykori ifjúkommunisták követelték, hogy adja azt vissza. A történeti hűség kedvéért: nem adta.
A Demisz-vagyon hasznosítóival később már csak üzletemberként találkozott, például amikor felkérték az Ezermester Vállalat végelszámolójának. A fantomszervezetként létrejött Demiszt egyébként 2015-ben törölték a nyilvántartásból. Ezernégyszáz forint maradt meg a nyolcmilliárdból.