Vélemény és vita
Kabaré a köbön
Álláspont. A napokban arról írtunk, hogy a Momentum süllyedő hajója kezd inkább egy csónakra hasonlítani. Most már inkább tutajra gyanakszunk
Akkor ugyanis még nem tudtuk, hogy az LMP állítólag erőszakoskodó, de mindenképp részeg középvezetőjét, Ungár Pétert eltávolították a legifjabb liberálisok csekély érdeklődéssel megtartott nyári táborából. A biztonsági személyzet nem teljesen tisztázott eljárása nyomán aztán elszabadult az internet, megindult az üzengetés, Soproni Tamás, az egyre fogyatkozó Momentum alvezére például e megjegyzéssel kommentálta a neki nem tetsző megnyilvánulásokat: „A haveroknak (meg a pártnak) ilyenkor minimum kussolni kéne, nem még bevédeni azzal, hogy ők is szoktak bulikázni.” Polgári.
Akárhogy is alakul a folytatás, nyugtázhatjuk, nem lesz ebből egyhamar LMP–Momentum-tandem. Sebaj, az ország ezt is átvészeli majd. Ettől függetlenül igencsak elgondolkodtató, hogy az úgynevezett kormányváltó erők háza tájáról efféle hírek érkeznek. Mondhatjuk persze, hogy egyék meg, amit főztek, de kár lenne ennyivel elintézni. Szinte már közhely, tehát igaz: hazánk kompetensebb ellenzéket érdemelne. Konstruktív ötletekkel rivalizálva a kormányzati politikával, valódi programmal harcolva a szavazók kegyeiért – valahogy így képzeljük azt a demokráciát, amelyet oly gyakorta szokott az ellenzék éppen a kormányon számon kérni. Ám, ha ez az ajánlat, furcsa lenne, ha igazából bárki is kormányváltást akarna – túl azon, hogy a potenciális szavazók többsége egyelőre kifejezetten elégedett az immár Európában is elismert eredményeket felmutatni képes jelenlegi országvezetéssel.
Közben olvasom, miután újfent és szintén jól kiveszekedték magukat, a szocialisták éppen Simicska Lajosnak kezdtek el udvarolni. A Jobbikkal összebútorozó milliárdos üzletember korábban valamennyi ellenzéki szereplő céltáblája volt, most azonban már Molnár Gyula szocialista pártvezető is olyanokat mond, hogy Simicskától várják a muníciót a Fidesz lejáratásához. Az MSZP készen áll segíteni neki. Vagyis a baloldal legnagyobb ereje immár nyíltan is egy platformra került a korábban szintén ősellenség Vona-párttal. Taps!
Magunkat túltéve a totális hiteltelenség újabb fejezetén, nézzünk egy másik, részben már érintett aspektust! Ezek szerint a nagy múltú szocialista párt nem programmal, gazdasági tervvel és egyéb, ódivatú elképzelésekkel akar választást nyerni, hanem azzal, hogy egy nagyvállalkozó a kormány elleni vádaskodásról szóló információkat szállít neki, az meg azt képviseli „politikailag”. Kétségtelenül egyedi taktika, nyilván hatalmas szellemi és erkölcsi erőfeszítést igényel a végrehajtása.
De legyünk kissé empatikusak is, hiszen miközben fővárosi szervezetének belső lázongásával küzd, vagy éppen a Czeglédy-botrány miatt feszeng, az MSZP legújabb élcsapata egy másik félelmetes ellenféllel is kénytelen szembenézni. Vadai Ágnes, aki a Demokratikus Koalíció egyik alelnöki székében üldögél, vitriolba mártotta pennáját, és dörgedelmes fogalmazványt postázott a szegedi kormányfőjelöltnek. A szlogenje szerint a 2010 előtti és utáni világgal is leszámolni kész Botka Lászlót Rákosi korszakából ismerős stílusban osztja ki, egyértelműsítve: a DK-sokat nem olyan fából faragták, hogy megszabaduljanak Gyurcsány Ferenctől, szeretett vezetőjüktől. „Laci, a DK nem eladó. Se elnököstül, se nélküle. Ez a helyzet” – fakadt ki a volt párttársának címzett, ám a teljes magyar sajtónak elküldött irományában.
Mit mondhatnánk? Kabaré ez a javából!