Pontosabban: felrobbantotta a német hadsereg, méghozzá szándékosan, ráadásul csúcsforgalom idején, aljasul mutatva meg ezzel maradék erejét, és persze a gyűlöletét is, amit a magyar polgári lakossággal szemben érzett. Merthogy az nyilván támogatta Horthy kiugrási kísérletét, amely meghiúsult 1944 októberében, s november 4-én eljött az ideje, hogy a Wehrmacht bosszút álljon érte. A robbanás következtében a kettétört hídpályáról autók és utasokkal teli villamoskocsik zuhantak a Dunába, borzalmas pusztítást végeztek a németek.
Nagyjából ez volt az a leírás, amely a szocializmus évtizedeiben uralta az iskolák történelemóráit. Olyan – egyébként valóban drámai – eseményről van szó, amelyet minden formában igyekezett kihasználni a kor propagandagépezete. A nyolcvanas évek legvégén, amikor megkezdődött már az efféle hamis „elbeszélések” lebontása, fellebbent a fátyol a Margit híd felrobbantásának történetéről is.
A fővárosban még nem folytak harcok, a támadó szovjet csapatok elakadtak Pest előterében. A német katonai vezetés azonban aláaknáztatta a budapesti Duna-hidakat. November 4-én nem a teljes Margit híd, hanem csak azok a pályaszakaszai és pillérei robbantak föl, amelyek a pesti oldalhoz estek közel. Már ez is arra utalt, hogy nem szándékosságról, hanem véletlenről, esetleg gondatlanságról volt szó. A korabeli, vagyis az 1944-es vizsgálat jobb híján egy megrepedt gázcsőre, illetve egy eldobott cigarettavégre gondolt mint a robbanás kiváltó okára. Ez tévedés volt. Egy villamoskocsi alsó áramszedője ért hozzá a robbanószerkezet elektromos gyújtóvezetékéhez. Több mint száz magyar civil és negyven német utász halt meg a detonáció miatt. A híd Budához közel eső pillérei és pályatestei sokáig épen maradtak, ezeket csak 1945. január 18-án robbantották fel.
A Vörös Hadsereg nem foglalkozott a budapesti hidakkal. Épp 1944. november 4-én kapott parancsot Malinovszkij marsall, hogy a fővárostól északra és délre is keljen át csapataival a Dunán, és zárja gyűrűbe Budapestet. Északon már az első próbálkozásai is sikerrel jártak, délen viszont kudarcot vallottak, ezért be kellett várnia a Tolbuhin marsalltól érkező segítséget.