Vélemény és vita
Jogosultság
Laczfi a fejét vakarva előszedte tarsolyából telefonját, bepötyögte az említett honlapcímet, tömören megfogalmazta kérdését, és rányomott a „Küldés” gombra
– A honlapon található formanyomtatványt legyen szíves kitölteni, akkor tudunk válaszolni, harminc naptári napon belül.
– Hogy micsoda? – Laczfi értetlenül nézett a kigyúrt fiatalemberre, tétován gyűrögette kezében a kantárt. – Harminc nap? Az alatt Jeruzsálemet is megjárom, nemhogy a fővárost! – méltatlankodott.
– Sajnálom, ezt írja elő a tavalyi CCCXVII. törvény 129. paragrafusának 13b bekezdése – mondta a fiatalember. Kicsit megsajnálta a tűző napon álldogáló urat. – Esetleg meg tudjuk sürgetni a dolgot, ha a sajtótól jön a megkeresés – tette hozzá halkabban, bizalmasabban –, de akkor a sajtó kukac merrevanbuda pont hun legyen szíves jelezni a kérelmét. Legalább egy kicsit megdolgoztatjuk azokat odabent – intett petrencerúdjával a közeli fényes udvarház felé. – Van persze mobilos alkalmazásunk is a közvetlen adatlekéréshez, de két éve tesztüzem alatt, mert elküldték a fejlesztőcsapatot, az újnak meg még nincsen jogosultsága befejezni – kuncogott a legény.
Laczfi a fejét vakarva előszedte tarsolyából telefonját, bepötyögte az említett honlapcímet, tömören megfogalmazta kérdését, és rányomott a „Küldés” gombra.
– És most? – kérdezte.
– Várunk, amíg megkapja a sajtóosztály – felelte a legény –, továbbítja az ügyvezetőnek, bocsánat, Ügyvezető Úrnak, nagybetűvel. Ő elbírálja, hogy válaszol-e a cég a kérdésre. Ha igen, visszakerül a felkérés a sajtóosztályhoz, hogy írjanak választervezetet. Megírják, aztán átküldik a jogi osztálynak, ahol a jogi szakértők jóváhagyják. Utána kerül vissza a sajtóosztályhoz, és a végleges verzió jóváhagyását követően tőlük fog választ kapni.
– Teringettét, ezt aztán jól megbonyolították – pödörte meg bajszát a nádorispán. Alaposan szemügyre vette a kúria épületét, előtte a táblát, hogy mennyi uniós forrásból épült fel a tájékoztatási cég központja, és milyen feladatokat kell ellátnia az állampolgárok gyorsabb és szakszerűbb informálása érdekében. Végighordozta tekintetét a tükörfényes ablakokat egykedvűen sikáló takarítókon, a teraszon kacarászva kávézó irodista lányokon és a szükségesnél négy számmal kisebb öltönyben fulladozó, fontoskodva futkorászó középvezetők nyüzsgő hangyabolyán az áttetsző folyosókon. Szeme megállapodott a teniszinges legényen, aki ebben a helyzetben a többi tintanyalóhoz képest az egyetlen épeszű személynek tűnt.
– S maga hová valósi, fiam? – tudakolta.
– Budai vagyok – felelte a fiatalember –, csak hát éppen itt, Nagyfalu régióban volt regionális támogatás új pályakezdő munkahelyek létrehozására.
– Maga budai? – horkant fel a nádor. – Hát akkor miért nem mondja meg, merre induljak?!
– Sajnálom – csóválta a fejét a legény –, a munkaszerződésem nem teszi lehetővé, hogy vezetői jóváhagyás nélkül adjak ki ilyen információkat.
Laczfi arca egyre sötétebb színre váltott, talán a ritka erős kánikula miatt. Mély levegőt vett, igyekezett türtőztetni magát.
– Mennyi idő maga szerint, amíg válaszolnak? – kérdezte vészjósló hangon.
– Legfeljebb két hét – válaszolta a legény tűnődve –, talán három. Attól függ, hogy a jogi osztályon a Gizike mikor jön vissza a nyaralásból, mert ugye addig a jogon áll a folyamat.
A nádor ábrázata immár sötétkék árnyalatot öltött – ezt hívták navy blue-nak odabent az irodában –, szó nélkül elfordult, megsarkantyúzta lovát, és találomra elvágtatott a keresztút egyik ágán. Még a GPS-ét sem kapcsolta be.
– Hogy micsoda? – Laczfi értetlenül nézett a kigyúrt fiatalemberre, tétován gyűrögette kezében a kantárt. – Harminc nap? Az alatt Jeruzsálemet is megjárom, nemhogy a fővárost! – méltatlankodott.
– Sajnálom, ezt írja elő a tavalyi CCCXVII. törvény 129. paragrafusának 13b bekezdése – mondta a fiatalember. Kicsit megsajnálta a tűző napon álldogáló urat. – Esetleg meg tudjuk sürgetni a dolgot, ha a sajtótól jön a megkeresés – tette hozzá halkabban, bizalmasabban –, de akkor a sajtó kukac merrevanbuda pont hun legyen szíves jelezni a kérelmét. Legalább egy kicsit megdolgoztatjuk azokat odabent – intett petrencerúdjával a közeli fényes udvarház felé. – Van persze mobilos alkalmazásunk is a közvetlen adatlekéréshez, de két éve tesztüzem alatt, mert elküldték a fejlesztőcsapatot, az újnak meg még nincsen jogosultsága befejezni – kuncogott a legény.
Laczfi a fejét vakarva előszedte tarsolyából telefonját, bepötyögte az említett honlapcímet, tömören megfogalmazta kérdését, és rányomott a „Küldés” gombra.
– És most? – kérdezte.
– Várunk, amíg megkapja a sajtóosztály – felelte a legény –, továbbítja az ügyvezetőnek, bocsánat, Ügyvezető Úrnak, nagybetűvel. Ő elbírálja, hogy válaszol-e a cég a kérdésre. Ha igen, visszakerül a felkérés a sajtóosztályhoz, hogy írjanak választervezetet. Megírják, aztán átküldik a jogi osztálynak, ahol a jogi szakértők jóváhagyják. Utána kerül vissza a sajtóosztályhoz, és a végleges verzió jóváhagyását követően tőlük fog választ kapni.
– Teringettét, ezt aztán jól megbonyolították – pödörte meg bajszát a nádorispán. Alaposan szemügyre vette a kúria épületét, előtte a táblát, hogy mennyi uniós forrásból épült fel a tájékoztatási cég központja, és milyen feladatokat kell ellátnia az állampolgárok gyorsabb és szakszerűbb informálása érdekében. Végighordozta tekintetét a tükörfényes ablakokat egykedvűen sikáló takarítókon, a teraszon kacarászva kávézó irodista lányokon és a szükségesnél négy számmal kisebb öltönyben fulladozó, fontoskodva futkorászó középvezetők nyüzsgő hangyabolyán az áttetsző folyosókon. Szeme megállapodott a teniszinges legényen, aki ebben a helyzetben a többi tintanyalóhoz képest az egyetlen épeszű személynek tűnt.
– S maga hová valósi, fiam? – tudakolta.
– Budai vagyok – felelte a fiatalember –, csak hát éppen itt, Nagyfalu régióban volt regionális támogatás új pályakezdő munkahelyek létrehozására.
– Maga budai? – horkant fel a nádor. – Hát akkor miért nem mondja meg, merre induljak?!
– Sajnálom – csóválta a fejét a legény –, a munkaszerződésem nem teszi lehetővé, hogy vezetői jóváhagyás nélkül adjak ki ilyen információkat.
Laczfi arca egyre sötétebb színre váltott, talán a ritka erős kánikula miatt. Mély levegőt vett, igyekezett türtőztetni magát.
– Mennyi idő maga szerint, amíg válaszolnak? – kérdezte vészjósló hangon.
– Legfeljebb két hét – válaszolta a legény tűnődve –, talán három. Attól függ, hogy a jogi osztályon a Gizike mikor jön vissza a nyaralásból, mert ugye addig a jogon áll a folyamat.
A nádor ábrázata immár sötétkék árnyalatot öltött – ezt hívták navy blue-nak odabent az irodában –, szó nélkül elfordult, megsarkantyúzta lovát, és találomra elvágtatott a keresztút egyik ágán. Még a GPS-ét sem kapcsolta be.