Jobb emberek

A kaposvári gyilkosság és a miniszterelnök felvetése nyomán izzik a vita a halálbüntetésről, és bár egyértelművé vált, hogy nem vezetik be újra ezt a büntetési formát, egy-két dolgot tényleg érdemes felvetni. Először is arról a kimondott, ki nem mondott vízióról, hogy ha újra bevezetnék a halálbüntetést, akkor évente százakat küldenének a bitóra a piti bűnözőktől a sorozatgyilkosokig anélkül, hogy meggyőződnének a vádlottak minden kétséget kizáró bűnösségéről. Nyilván ezt senki nem gondolja komolyan. Nyilván olyanokra szabhatnák csak ki ezt a büntetést, akikről egyértelműen bebizonyosodik, hogy ők követtek el egy életellenes bűncselekményt, és az szándékos volt, előre kitervelt, különös kegyetlenséggel végrehajtott, és még folytathatnánk a minősítő körülmények sorát.

Vegyük például a kivégzésszerű, 2009-es csepeli kettős gyilkosságot, ahol a kriminalisztika történetében is példátlan módon egy diktafon rögzítette az eseményeket, így nem sok kérdés maradt. A felvett beszélgetésen hallatszanak a tettesek utasításai, és az is, ahogy az egyik áldozat könyörög az életéért. És hallatszanak a lövések is. Semmilyen bizonyíték nem merült fel arra, hogy más lett volna az elkövető. Nos, szigorúan ilyen esetekben merülhet fel a halálos ítélet. De menjünk tovább: a vitában az ellenzők sokszor érvelnek azzal, és teszik fel a kérdést, hogy vajon milyen alapon, milyen jogon döntenénk mások (jogerősen bűnösnek nyilvánítottak) életéről, és ítélnénk őket halálra. De vajon a gyilkosok milyen alapon, milyen jogon döntenek mások (ártatlan emberek) életéről, és „ítélik” őket halálra? Egyszerűsítve: a gyilkosnak van joga ahhoz, hogy egy ártatlan emberre kvázi „kirója a legsúlyosabb büntetést”, fordítva viszont ez már nem igaz. Az áldozattól elvették az élet lehetőségét, a gyilkost azonban csak továbbélésre ítélhetik. A gyilkosnak és az ítélkezőnek is megvan a lehetősége mérlegelni, de attól még, hogy az előbbi ezt elmulasztja, utóbbival szemben kötelező elvárás. Ráadásul míg az előbbi szabadon mérlegelhet, az utóbbi csak meghatározott keretek között. Nehéz lenne egyenlőséget tenni a két pozíció közé.

Még egy fontos dolog: nem attól leszünk jobb emberek és élünk keresztényibb életet, hogy megbocsátunk egy kegyetlen bűnözőnek, hanem attól is, hogy eszünkbe sem jut szándékosan elvenni emberek életét.