Szajlai Csaba

Vélemény és vita

Jóban(k), rosszban(k)

Álláspont. Aligha árulunk el azzal titkot, hogy komoly átalakulás zajlik a hazai pénzügyi rendszerben és óriási változáson megy keresztül a bankszektor.

Címszavakban: erősödnek a magyar tulajdonú bankok, eközben a magas költség csökkenő jövedelemmel párosul. A remélhetőleg végső devizahiteles csomag pedig akár kilencszázmilliárdos mínuszt terhel a pénzintézeti szektorra – a jegybanki átszámítási iránymutatásból legalábbis ez az elemzői gyorsbecslés született meg, ráadásul korábban a Magyar Nemzeti Bank is ezt számolta ki.

Miközben tény, hogy korábban nagyot kaszáltak a hitelintézetek a devizaalapú kölcsönökön, addig koncentrálni kellene arra is, hogy a bankellenes politikai hangulat durván visszaüthet; például a nem fizető ügyfelek számának növekedésében. Száz éve nem volt példa arra, hogy Szerbiában vagy Romániában kisebb legyen a nem fizető adósok száma, most viszont körülbelül fele annyian tartoznak ott, mind hazánkban.

Negatív hatás lehet a hitelezés „további” lefagyása is. Ha nincs a jegybank növekedési hitelprogramja, akkor teljesen kiszáradt volna a hazai hitelpiac. Gyakorlatilag alig van ingatlanprojekt-finanszírozás, az önkormányzati üzletág teljesen visszaesett, és az említett devizahiteles ügy tulajdonképpen hosszú távra visszaveti az ingatlanhitelezést. Zsugorodás figyelhető meg a céges hitelek esetében is, márpedig beruházások nélkül nincs előremenetel. A bankrendszer költségoldalon évek óta megszorításokra kényszerül: leépítések és fiókbezárások történtek, várhatók. Láthatóan a „likviditás importja” is megszűnőben: a bankok külföldi tulajdonosai visszafogják a hazánkba juttatott tőkét, előfordulhat az is, hogy költségvetési forrásokkal kell majd beszállnia az államnak – persze még korai bankkonszolidációt emlegetni.

Azt azonban nem, hogy teljes átalakulás lesz soron a magyar bankrendszerben. A nyugati pénzintézetek a jövőben már nem lesznek hajlandók tovább finanszírozni a banki veszteségeket, így a hazai bankokra vár majd a gazdaság finanszírozása. A kondíciók, a bázis, a nyereségesség azonban nem változik meg: attól, hogy más a tulajdonos, a teljesítmény ugyanúgy számítani fog.

Milyen is lesz a banki status quo? Az átalakítások kapcsán egyértelmű, hogy a hazai kis- és középbankok feltőkésítése a magyar tulajdoni hányad növekedése irányába hat. Egyébként az elképzelés sikeres lehet. A hazai finanszírozás ugyanis kizárja a prociklikus viselkedést – a bankrendszer, a gazdaság felfelé ívelő szakaszában felerősíti a növekedést, míg a lefelé ívelő szakaszban, valamint a növekedési ciklus elején súlyosbítja a válságot, gyengíti a kilábalást – azonban ezen a téren csak az állami tőkeinjekció lehet forrás, és a koncepció sikeréhez hosszabb távon jó menedzsmentdöntések szükségesek.

Idén tavasszal a Magyar Nemzeti Bank vitát indított arról, hogy – tanulva a válságból, illetve az azt megelőző időszakból – miként kellene kinéznie egy fenntartható gazdasági növekedést támogató, prudens bankrendszernek Magyarországon. Az elemzésekből többi között kiderült, hogy amiben korábban minden érintett hitt, miszerint a piac önszabályozó volta megoldást jelent mindenre, a válság után aligha lesz kivitelezhető.

Akárhogyan is, még ha vannak sebek és sérelmek az állam/pénzügyi hatóságok és a bankok között, de középtávon mindegyik szereplőnek érdeke a magyar gazdaság megerősödése, ezért van szükség párbeszédre és egy konszenzusos jövőkép kialakítására. Olyan szabályozókra, amelyek erősítik az éppen erőre kapó gazdaságot. Láthatóan az állam és a bankrendszer kapcsolata megváltozott, s nagy kérdés, hogy ez egy „ideális” állapottól való elmozdulást jelent-e vagy egy ideális, egyensúlyi állapothoz való közelítést jelenthet – majd. Remélhetőleg minden érintett fél tanult az elmúlt években, évtizedekben elkövetett hibákból, és képes változtatni az idejétmúlt, téves megközelítéseken.

Egy ortodox képlet azonban változatlan marad, és nem árt fejben tartani: a pénzügyi rendszer stabilitása és banki hitelek nélkül sehol sincs gazdasági növekedés.