Jó reggelt, Európa!

Egy bécsi kebabosnál nemrég lopáson értek két algériai menedékkérőt, a közeli tábor lakóit, és amikor az ott tartózkodó fiatal osztrák rendőr szolgálatba helyezte magát, egyikük egy üvegdarabbal támadt rá, mély vágást ejtve az arcán. Ugyanazon a héten a bécsi önkormányzat a helyi lakosoknak fenntartott parkolóhelyek jelzéseit „genderizálta”, azaz a bizonyára kirekesztő „Anwohnerparken” felfestést a haladó szellemű „Anwohnerinnenparkenre” módosította (és végre leparkolhattak az eddig tanácstalanul köröző helyi „lakosnők” is, nyilván). Bécs emberemlékezet óta regnáló szocialista polgármestere, Michael Häupl zöld koalíciós partnereivel felépített fantáziavilágában a két hír közül az osztrákokat jobban érdekli a második.

Ebben a példában benne van a bécsi önkormányzat és a szocialisták fősodrának viszonya a bevándorláshoz – és úgy általában a valósághoz. A vízfej főváros lakosságának fele nem osztrák, Bécs vízfeje pedig maga Häupl. Az osztrákok bizonyára vérbeli, joviális szocialista kádernek tartják, de csak azért, mert nem tudják, ki az a Döbrögi. A szocialisták az évtizedek alatt sűrű hálót szőttek Bécs köré, a kezük minden építkezésig, minden közigazgatási állás kiosztásáig elér. Az ellenzéki Szabadságpárt népszerűsége az egekben, országosan és Bécsben egyaránt, Häupl pedig ingó székét mocskos lejárató kampánnyal és zöld kistestvéreinek életidegen, liberális ámokfutásával próbálja menteni.

Miközben – friss felmérések szerint – az osztrákok kétharmada gondolja úgy, hogy az ország rossz irányba halad, nyolcvan százalékuk szerint pedig a kormány nem képes kezelni Ausztria legnagyobb problémáit. Bécsben bohóckodnak, Burgenland szocialista tartományfőnöke pedig felrúgta a pártfegyelmet, és a szabadságpártiakkal kötött koalíciót, most – a bajorok után – már a határ ellenőrzéséről beszél. A szocialisták korábban minden szintű együttműködést kizártak a Szabadságpárttal, Hans Niessl lázadása után azonban kénytelenek voltak „megengedni”, azaz tudomásul venni a helyi koalíciókat. Ahogy a valóság átírta a szocialista párt szabályait, úgy írja át az osztrák politika egészét.

„Ausztria mindig nagylelkű volt a valódi menekültekkel, és ennek így kell maradnia, mindenkit azonban nem fogadhatunk be, aki nálunk akarja megtalálni a szerencséjét, mert a kontrollálatlan és illegális bevándorlás szociális feszültségekhez, erőszakhoz, növekvő bűnözéshez vezet” – több mint húsz éve kampányolt ezzel a szöveggel a néhai Jörg Haider. Egykori pártja azóta is folyamatosan ezt mondja, mostanra pedig ezek a gondolatok elfogadottá váltak az európai politikai paletta közepén is.

Nemcsak Ausztriában, hanem az egész unióban gyorsan és nagy mértékben változik a klíma. A papíron működő intézkedéseket, az érzékenykedést, a normális párbeszédet ellehetetlenítő politikai korrektséget elsodorja a valóság.

Ahogy az egész elhülyülő európai baloldal, úgy az osztrák szocialisták is elvesztették a munkásosztályt, utóbbi esetben a Szabadságpárt javára.

A most a bécsi polgármesterségre pályázó Heinz-Christian Strache arról beszél, ami az embereket érdekli, nem véletlen, hogy pártja rendületlenül vezeti a közvélemény-kutatásokat, országosan is reális már a harmincszázalékos támogatottság számukra. Politikáját csak ellenfelei bélyegzik szélsőségesnek, no meg a sajtónak az a része, amely szerint Magyarországon tombol a fasizmus. Az általa jelentett kihívás, valamint a már említett fránya valóság arra sarkallja az osztrák nagykoalíció jobboldali felét, hogy lépésről lépésre átvegye a Szabadságpárt gyakorlatilag összes követelését a bevándorlás korlátozásával kapcsolatban. Ahogy közelednek a tartományi választások, úgy keményedik a hangnem, a hitelességhez azonban tettekre is szükség lesz.

A haladó szellemű, liberális osztrákok rendre a szabadságpártiakat vádolják azzal, hogy nézeteik örökké megkésettek, miközben a jelek szerint éppen ők azok, akik a valósággal kitartóan dacolva szajkózzák ugyanazt. Ez egész Európára igaz, és Magyarország sem kivétel. Fájdalmasan nem az, különösen azért, mert a magyar balliberális oldal egy kis extra megkésettséggel hangoztatja azt, amiről már nyugati eszmetársaik is rájöttek, hogy hülyeség. Miközben azt mantrázzák, hogy már megint lemaradunk, nem veszik észre, hogy amit ma mond Orbán Viktor a bevándorlásról, azt némi kötelező sopánkodás után elismétli a fél európai nagypolitika. Európa ébred. Csak egy kicsit későn.