Vélemény és vita
Jézus Krisztus Kaposváron
Mert ha sokan nem is tudják, de attól az még úgy van, ahogy a kaposvári gazdásznóta mondja, hogy Jézus Krisztus is Kaposváron volt gazdász, fiatalkorában
Most, hogy bekopogtak a boltokba az első csoki-Mikulások, és hat héttel karácsony előtt megnyílt a karácsonyi vásár, amit sokan, mármint a vásárt, legszívesebben csupa nagybetűvel írnának, szóval így, hetekkel az ünnep előtt szomorú az ember. Mert ez pontosan annyi idő, amennyi alatt a nagybetűs vásárok megölik, kiölik a meghittséget, az ünnep iránti tiszteletet, még jóval szenteste előtt.
Ezért az ember örül minden, csupa jelentéktelennek tűnő apróságnak, száraz hírnek is. Ilyen volt például, amikor napokkal ezelőtt a Debreceni Egyetem, a Bóly Zrt. és a Kaposvári Egyetem alkotta konzorcium bejelentette, hogy a kiemelkedő minőségű sertéshús előállításához szükséges növénytermesztési és takarmányozási technológiákat dolgoz ki. Ugye milyen száraz, istállószagú téma? Örülni ennek látszólag balgaság.
Pedig van ok az örömködésre. Először is két nagy hazai egyetem összefog, szövetkezik, olyan, jó értelemben, ahogy a magyar gazdálkodók jó része még ma is képtelen, pedig ott vannak előttük a sikeres külföldi példák. Tehát a két egyetem összefog, mindegyik adja a maga tudásbázisát, Debrecen jó növénytermesztésben, Kaposváron kiváló állattenyésztési szakemberek vannak, Bólyban pedig felismerték, hogy a kutatási eredményeket nemcsak megrendelni érdemes, hanem hasznos részt venni azok megvalósításában is. Egyszerű képlet, ugye? A cél is szép, szeretnék elérni, hogy a jövőben több és jobb minőségű sertéshús kerüljön a magyar fogyasztók asztalára és a külföldi piacokra. Ami a nyugati élelmiszernyomást tekintve igazán nemes feladat.
Tossenberger János, a Kaposvári Egyetem dékánja, akit a fitáz enzim, a fitinfoszfor és mindenféle ileocekális kanülök árnyékából és évtizedek távlatából is üdvözlünk, arról beszélt, hogy olyan magas beltartalmi értékű, tápláló takarmányokat keresnek, illetve olyan takarmány-előállítási technológiákra fókuszálnak, amelyek a leginkább megfelelnek a sertéstartás igényeinek. A klímaváltozás hatásait is szem előtt tartó munka során megvizsgálják a Magyarországon köztermesztésben lévő búza-, kukorica-, árpa- és szójafajtákat, tápanyag-, aminosav- és emészthető nyersfehérje-tartalmukat. Kiemelt figyelmet szentelnek a takarmányok toxinmentességének, a húsminőség-, üzemiteljesítmény-vizsgálatoknak.
Ugye megint csupa szárazság, de jobb, ha elraktározzuk magunkba ezt a tudást, mint hasüregi hájban az A vitamint, hogy bizony ez a sok tudomány mind kell ahhoz, hogy a vasárnapi rántott hús vagy a legdrágább sertésszűz finom és illatos legyen, ne pedig cipőtalp. És mindezt úgy, olvassanak vissza, hogy szó sem esett GMO-ról.
Aprólékos, nehéz munka lesz ez, lassú is, de egészen biztosan megéri. Ha másért nem, már csak a példamutatásért is, és azért, hogy minél több hasonló együttműködés, sőt jó értelemben vett szövetkezés induljon itthon az agráregyetemek, főiskolák és a kisebb-nagyobb termelő egységek között.
És ha már az ünnepet picit keserűen idekevertük, akkor elmondjuk azt is, mondandónkat mintegy megédesítendő, hogy ennek az együttműködésnek a sikere tulajdonképpen garantált. Mert ha sokan nem is tudják, de attól az még úgy van, ahogy a kaposvári gazdásznóta mondja – akármit énekelnek is, Gödöllőn, Debrecenben, Óváron vagy Keszthelyen és a többi agrárintézményben –, hogy Jézus Krisztus is Kaposváron volt gazdász, fiatalkorában. És az Úr ezt nem felejti el, és amin ő rajta tartja a szemét, abból nagy baj már nem lehet.
Ezért az ember örül minden, csupa jelentéktelennek tűnő apróságnak, száraz hírnek is. Ilyen volt például, amikor napokkal ezelőtt a Debreceni Egyetem, a Bóly Zrt. és a Kaposvári Egyetem alkotta konzorcium bejelentette, hogy a kiemelkedő minőségű sertéshús előállításához szükséges növénytermesztési és takarmányozási technológiákat dolgoz ki. Ugye milyen száraz, istállószagú téma? Örülni ennek látszólag balgaság.
Pedig van ok az örömködésre. Először is két nagy hazai egyetem összefog, szövetkezik, olyan, jó értelemben, ahogy a magyar gazdálkodók jó része még ma is képtelen, pedig ott vannak előttük a sikeres külföldi példák. Tehát a két egyetem összefog, mindegyik adja a maga tudásbázisát, Debrecen jó növénytermesztésben, Kaposváron kiváló állattenyésztési szakemberek vannak, Bólyban pedig felismerték, hogy a kutatási eredményeket nemcsak megrendelni érdemes, hanem hasznos részt venni azok megvalósításában is. Egyszerű képlet, ugye? A cél is szép, szeretnék elérni, hogy a jövőben több és jobb minőségű sertéshús kerüljön a magyar fogyasztók asztalára és a külföldi piacokra. Ami a nyugati élelmiszernyomást tekintve igazán nemes feladat.
Tossenberger János, a Kaposvári Egyetem dékánja, akit a fitáz enzim, a fitinfoszfor és mindenféle ileocekális kanülök árnyékából és évtizedek távlatából is üdvözlünk, arról beszélt, hogy olyan magas beltartalmi értékű, tápláló takarmányokat keresnek, illetve olyan takarmány-előállítási technológiákra fókuszálnak, amelyek a leginkább megfelelnek a sertéstartás igényeinek. A klímaváltozás hatásait is szem előtt tartó munka során megvizsgálják a Magyarországon köztermesztésben lévő búza-, kukorica-, árpa- és szójafajtákat, tápanyag-, aminosav- és emészthető nyersfehérje-tartalmukat. Kiemelt figyelmet szentelnek a takarmányok toxinmentességének, a húsminőség-, üzemiteljesítmény-vizsgálatoknak.
Ugye megint csupa szárazság, de jobb, ha elraktározzuk magunkba ezt a tudást, mint hasüregi hájban az A vitamint, hogy bizony ez a sok tudomány mind kell ahhoz, hogy a vasárnapi rántott hús vagy a legdrágább sertésszűz finom és illatos legyen, ne pedig cipőtalp. És mindezt úgy, olvassanak vissza, hogy szó sem esett GMO-ról.
Aprólékos, nehéz munka lesz ez, lassú is, de egészen biztosan megéri. Ha másért nem, már csak a példamutatásért is, és azért, hogy minél több hasonló együttműködés, sőt jó értelemben vett szövetkezés induljon itthon az agráregyetemek, főiskolák és a kisebb-nagyobb termelő egységek között.
És ha már az ünnepet picit keserűen idekevertük, akkor elmondjuk azt is, mondandónkat mintegy megédesítendő, hogy ennek az együttműködésnek a sikere tulajdonképpen garantált. Mert ha sokan nem is tudják, de attól az még úgy van, ahogy a kaposvári gazdásznóta mondja – akármit énekelnek is, Gödöllőn, Debrecenben, Óváron vagy Keszthelyen és a többi agrárintézményben –, hogy Jézus Krisztus is Kaposváron volt gazdász, fiatalkorában. És az Úr ezt nem felejti el, és amin ő rajta tartja a szemét, abból nagy baj már nem lehet.