Vélemény és vita

Jenki áramlat

Álláspont. Kedves liberális, balliberális és egyéb színorientációjú Olvasóink! Van egy rendkívül kellemetlen hírem önöknek

Ha Orbán Viktor kormánya megbukik, akkor is szükségünk lesz gázra. Sőt, orosz vagy legalábbis keletről érkező gázra. Egyszóval a Déli Áramlat leállását ennek fényében tessék harsányan ünnepelni és kárörvendeni!

Javaslom továbbá azt is, hogy John McCain szenátor neofasisztázós otrombasága után se bontsanak pezsgőt! Orbán Viktor kormánya ugyanis ettől, az immár tengerentúlról megtámogatott nácizós hablatytól sem fog megbukni. Ráadásul, amit Amerika hihetetlenül jogszerű és demokratikus háborújának címlaphőse, a professzionális vietnami veterán megengedett magának…, nos, nyájas liberális olvasó, azt nem csak a miniszterelnökkel, mindannyiunkkal, az összes magyarral szemben engedte meg. Ennyibe vesz minket: jobb esetben feláldozhatók vagyunk egy ócska retorikai fordulatért, rosszabb esetben sokadszorra megkaptuk a bűnös nemzet címkét, mert nem teljesítjük kellő lelkesedéssel a washingtoni diktátumokat.


Azonban kérem, higgyék el: mindettől egy percig sem fogják jobban érezni magukat, ugyanis egy fillérrel sem fog kevesebbe kerülni a ballib energiastratégák által az oroszt kiváltani hivatott méregdrága amerikai palagáz. Legfeljebb kötelező lesz vásárolni, sőt szeretni fogjuk megvenni az amerikai életforma jegyében, ha „megértjük” az újabb washingtoni intést.

Nem tudni, hogy mik voltak Vlagyimir Putyin valós indokai, amikor hétfőn leállította a Déli Áramlatot. Összesküvés-elmélet van bőven.

Egy: A szankciók miatt az oroszoknak kevesebb a pénzük, beáldozták a Déli Áramlatot. Főleg, hogy közben elkezdődött a miénknél arányaiban nagyobb projekt, a Kína felé tartó Szibéria Ereje építése is.
Kettő: Putyin kiegyezett a Nyugattal. Hagyja a Déli Áramlatot, cserébe de facto elismerik a délkelet-ukrajnai felkelő területek függetlenségét.

Három: Moszkva csak „bezsarolta” a brüsszeli bürokratákat. Most az érintett országok, elsősorban Olaszország és Ausztria lobbizását várja az ügy érdekében. Amiben nem csekély mértékben segítenének be a projektben érdekelt európai energiacégek. Az olasz ENI, a francia EDF és a német Wintershall ugyanis legalább 2,5 milliárd dollárt bukik a leálláson.

Végezetül a negyedik variáció: Nincs semmi titok, Putyinnak tényleg elege lett az uniós hercehurcából, s úgy döntött, hogyha nem kell gáz a kedves vevőnek, akkor nem kap gázt. Ott van nagybani vásárlónak Törökország, a gázvezeték is „fordítható” arra, így is eljuthat Olaszországig, a dél-európai piacokhoz.
Az Európai Bizottság és a Fehér Ház fúrta volna meg a Déli Áramlatot? Egy biztos: az unió meghatározó országainak nem volt érdekük az újabb vezeték. Németországnak megvan a saját Északi Áramlata, szívesen építené erre az „európai energiastratégiát”. Azaz, hogy uniós háromszázmilliárd euróból kössék össze a kontinens energiavezetékeit, aztán meg majd Németország ellát mindenkit, ha bármi gond van. Természetesen Berlinnek kedvező áron, és nem mellesleg orosz gázzal… Az északi energiaút Franciaországnak is hoz gázt, így a terv Párizsnak sincs ellenére.

Messze nem volt érdekelt a Déli Áramlat megépítésében Washington sem. Nem csak az Európára rátukmálni remélt saját palagáz miatt – mint fent jeleztük, ennek ára az egekben, nemcsak a távolság, hanem az ehhez szükséges, természetesen amerikai technológiát igénylő logisztikai rendszer kiépítése miatt is. Az Egyesült Államok ma lényegében ellenőrzi az ukrajnai útvonalat. Ne szépítsük: a demokratikus Európába vágyó, tiszta és szép ügyekért tüntető Ukrajna ma egy amerikai vállalat lerakataként működik. Nem csak az energiaipart ellenőrzik tengerentúli vállalatok, az új ukrán kabinetben amerikai befektetési bankár a pénzügyminiszter, amerikai kötődésű biztosító cég vezetője fejleszti a gazdaságot, végezetül egy Amerikában „kiképzett” grúz exminiszter vezényli le az egészségügyi reformot. Ha Ukrajnán keresztül nem jön orosz gáz, „very good”, legalább itt is palagázt vesznek, ha jön, és ezen is keresünk.

A magyar demokrata úrelvtársak most hiába ünnepelnek, hiába remélik azt is, hogy valamilyen külső nyomás viszi őket közelebb a hatalomhoz a szavazók akarata ellenére. Még csak a keleti nyitás stratégiájának bukásában is fölöslegesen reménykednek. Nem azért, mert ezt Orbán vagy Szijjártó találta ki: azért, mert az egy oldaltól való függés nem nemzeti érdek. És most nagyon nem az oroszokról van szó.

 

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom