Javítatlan kiadás

Ráadásul arra hivatkozván, hogy a magyar gazdasági és pénzügyi alapszámokat „befogadja” a fél világ: például az Orbán-kormány és az Európai Bizottság előrejelzése csak egyetlen mutatóban tér el egymástól, továbbá a Nemzetközi Valutaalap is optimizmusának adott hangot velünk kapcsolatos előrejelzésében, valamint a sok-sok negatív hangvételű nyugati újságcikk után – elvégre itt diktatúra van – a Bloomberg amerikai hírügynökség „elképesztő magyar gazdasági fordulatról” számolt be – címlapsztoriban.

Szó se róla, lehetne bőven mit „ekézni”: például a rohamosan terjedő szegénység témakörét, vagy éppen a „becsapott” devizahitelesek gondjait. Itt persze meg kell állnunk meg egy szóra! Szegénység Magyarországon nem 2010 óta van – Budapesten a „Dzsumbujban”, Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád megye vagy éppen Dél-Magyarország hátrányos térségeiben az élet sosem volt Hollywood. Amióta pedig „normális” statisztika is létezik hazánkban, mondjuk a korai kilencvenes évektől, azóta tudjuk: az egész ország – leszámítva a relatíve fejlett Budapestet és a körülötte lévő régiót – nagyon szegény a nyugat-európai átlaghoz képest. Fizetésben, vagyonban is.

De nem akarom bagatellizálni a problémát: sokan élnek méltatlan körülmények között, szegénysorban – felemelkedésükért, amely egyébként rajtuk is múlik, nem pusztán az állam bácsin, még többet kell tenni. A segélyezés azonban láttuk, hová vezet. Akkor inkább a közmunka lehetősége, amely jobb találmány a járadéknál, és az ország legelmaradottabb pontjain nincs is alternatívája.

A másik, újból felkapott sztori, a „becsapott” devizahitelesek története. Az összes szakértői kimutatás szerint átlagosan 25 százalékkal fog csökkenni fizetési terhük a jelenlegihez képest, rendszerszinten pedig jövő őszre megtisztul Magyarország ettől a gondtól – a devizahitelek túlnyomó részét forintosítják. Amúgy a kormány elment a falig: ha hatóságilag nyúlt volna bele a kölcsönök átváltásába, az valószínűleg a bankok alaptőkéjét is „elégetné” – onnét pedig a képlet egyszerű: pénzpiaci pánik Magyarországon. Ezt akarják?!
Reálisan azzal lehet kalkulálni, hogy a pozitív hatások megjelennek a gazdasági növekedésben, a fogyasztásban és a költségvetésben is. Nem mellesleg a 2015-ös büdzsé lényeges jellemzője, hogy az eddigi gazdaságpolitikát folytatja, amely makrogazdasági szinten sikeres. Miután hazánk jelentős külgazdasági kitettséggel bíró ország, minden attól függ – piaci besorolásunk, tőkevonzó képességünk, csődkockázati megítélésünk, hitelminősítésünk, adósságunk finanszírozási helyzete –, hogy alacsony szinten tudjuk-e tartani a költségvetési hiányt, csökkentjük-e az államadósságot, és képesek vagyunk-e fenntartható módon növekedni.

A makrogazdasági tényszámok és az Európai Bizottság legutóbbi előrejelzései is azt mutatják, hogy ez a gazdaságpolitika – még ha kezdetben sokszor meg is kérdőjelezték az egyes lépések megalapozottságát – a végeredményt illetően pozitív lesz. Ma már sem az Európai Bizottság, sem más fontos piaci szereplő nem kételkedik abban, hogy a magyar növekedés az uniós átlag felett lesz, és a hiány három százalék alatt marad. Nem vonják kétségbe azt sem, hogy a foglalkoztatás bővül, és a folyó fizetési mérleg jelentős aktívumot mutat. Magyarország bebizonyította, hogy tartani tudja az elvárt hiánycélt, és csökkenteni képes az államadósság szintjét is.

Ugyanakkor van még mit hímezni a terítőn: sok az adó, magasak a kulcsok, és nem tudni pontosan: a következő években várható-e a hazai adóstruktúra átalakítása. Mi lesz a különadókkal, a magas áfával, és a sok-sok kisadó mikor esik ki a rendszerből?

Ezzel együtt a 2015-ös költségvetés alapszámai kivitelezhetőnek tűnnek. Olyannyira, hogy Brüsszel – változatlan gazdaságpolitika mellett is – reálisnak tartja a kormány jövő évi gazdasági-pénzügyi terveit.

Egyelőre – ezt jelzik a statisztikák – nincs is mit javítani rajtuk.