Izlandon minden rendben

Pedig nem kellene, barátságos, visszahúzódó nép jelentős eredményekkel, uniós tagság nélkül. És ez a Norvég Alap nevű, most mindenki által szidott, de kevesek által ismert alapítvány számos területen jelentős támogatást adott értelmes célokra. Vigyázzunk, nehogy kiöntsük a gyermekvizet a ló másik oldalára.

Vettem a fáradságot, hogy alaposan megnézzem, miféle támogatásokat adnak, és kiknek. Egyik hökkenetből a másikba estem. Mert miközben a romák magyarországi helyzetének javítására számos eredeti, tehetséges programot támogattak és támogatnak – és erre valóban szükség van –, megtudtam, miféle területei vannak az életnek, amelyek így, kimért korom felén még meglepetést okozhatnak. Bár nem tudom, hogy ha egy faluban a romák és nem romák közös képeket tesznek ki különböző helyekre együtt, ezzel mennyiben javul az egyetértés, de legyen, remélem, sikerült. És valóban, a hazai prostituáltakra is ráfér, hogy valaki foglalkozzon velük. Hogy a Szexmunkások Érdekvédelmi Szervezete is megkapja a magáét. Ilyen szép megfogalmazásban régen olvastam az ősi mesterség művelőiről, legyen jobb a „gyermekeiket egyedül nevelő” szexmunkások helyzete.

Olyan új fogalmakkal találkoztam, mint például a Magyar Zsonglőr Egyesület „Szociális cirkuszi program” pályázatával. Vigyázat! Nem gúnyolódom, úgy vélem, hogy ma mindent meg kell próbálni, minden pályázatot, hogy ez a szakma életben maradjon. Ez is világos. Az már kevésbé, hogy miért kell tucatnyi magánszemélyt Izlandra küldeni tanulmányutakra, amelyek alapján a másság kérdését, a romakérdést, és egyéb, a magyar társadalom számára fájó problémát aztán könnyebben megoldunk ezen megvilágosult szakemberek segítségével. Halkan kérdezem: hány roma lehet Izlandon, és ott mire jutottak együtt? Mindegy is. Az elv a fontos.

Ahogy az egyik nyerő indoklásban olvastam, szó szerint idemásolom: „A kétéves Humán Platform projekt célja, hogy az egyes humán-ágazatokon belül kialakítsa az érdekegyeztetés minimál-protokolljait, és lehetővé tegye az ágazati szempontok tisztázását és világos képviseletét.” Ez már igen! Ebből minden világos. Kicsit megijedtem, amikor azt olvastam, hogy az egyik támogatás az izlandi gyöngybaglyoknak szól, akik megoszthatják tapasztalataikat magyar társaikkal, ez se baj, értsenek szót egymással ezek a derék madarak. De aztán „beljebb” olvastam, és rájöttem: a baglyok is a társadalmi toleranciáról, és már megint a romakérdésről fognak huhogni. És megint igazságtalan vagyok, a pályázatot beadó környezetvédelmi cég fantasztikus munkát végez, nem tehetnek róla, hogy ilyen a pályázati kiírás. Oké. Az már meg sem lepett, hogy egy Tűzzsonglőr Egyesület pénzt kapott arra, hogy Európa szexuális kultúráját felfedezze – természetesen különös figyelemmel a másságra. Éljenek a szexuálisan felvilágosult tűzzsonglőrök, akik szintén Izlandon találtak főhadiszállást, úgy látszik, onnan minden megtanulható, ott minden rendben van.
Valóban kapott támogatást a Krétakör Színház – amelyik hol megszűnik, hol nem, ez nehezen követhető – társadalmi, politikai eseményeken való részvételre, és hasonlókra. A Krétakör kiváló társulat, az egyik legszínvonalasabb alternatív egyesület, számos jelentős hazai és nemzetközi elismeréssel. Hogy mi szükségük van egy meghasonlott ügyvezető harcosra, aki ezen támogatást kötelességének érzi, hogy kormányzati egyének elleni tüntetésre fordítsa, már kevésbé érthető. Hogy ez az értelmes csapat miért viseli el ezt az elszabadult hajóágyút, ezt a kultúrterroristát – aki már a Markó-bemutatón is rohangált megafonnal a színpadon –, rejtély. De jó ez így, van ellenzéki magatartás, azt pedig mindig valahonnan támogatják. Nem gondolom, hogy az izlandi titkosszolgálat van a dolog mögött, bár itt is gyanúsan sok az izlandi szál.

De! Nézzük a legtöbb pénzt kapott projektet. Egy leszbikusegyesület (hoppá!) huszonmilliót kapott arra, hogy a leszbikusságot, de általában a szexuális másságot – izlandi példára – iskolai előadások keretében népszerűsítse. Vagyis dehogy! Egyszerűen megértesse a gyermekekkel, mik ennek a jellemzői, miért tolerálható, és egyáltalán, mire jó az egész. És itt már beszámoló is van! Leírják, mely általános és középiskolákban, mely egyetemeken végeztek fantasztikus munkát. Ugyan szemre nem sok, de ennyi jött ki a támogatásból. Vidékre is mentek, ilyen benzinárak mellett nem csoda, ha megugranak a költségek.
Lányaim már felnőttek, unokám még nincs. De ha lenne most egy kisiskolás gyermekem, és azzal jönne haza, hogy két néni norvég mintás pulóverben a nők szexuális együttélésének mikéntjéről tartott előadást énekóra helyett, és általában arra buzdított, ha majd találkozik a szexuális mássággal, vegye le a kalapját – nem állítom, hogy nem mennék be az iskolaigazgatóhoz. Aki valószínűleg ugyanúgy szenvedne ettől, mint én. Napi nehéz feladatok között félőrülten vergődő pedagógusként kénytelen a toleranciát hirdetni, ha nem teszi, egész pályáját kettétörő támadásoknak teszi ki magát. De ez sem baj! Ne essék félreértés! A szexuális másság problémájának terjedése kikerülhetetlen, olyan ez, mint az ózonkatasztrófa. Inkább beszéljünk róla értelmesen, mint nem.

De arra kíváncsi vagyok: ha mondjuk most én pályáznék, kapnék-e támogatást. Pályázatom témája a férfi-nő kapcsolat népszerűsítése, a klasszikus értelemben vett szexuális kultúra, ebből eredően a gyermeknevelés fontossága. Az apa-anya kép helyes kialakítása a családon belül. Mesélnék arról a feledhetetlen bizsergésről, amit akkor éreztem, amikor az úttörőtáborban először megcsókolhattam egy lányt, úgy igazán. Mesélhetnék a nőiség művészeti ábrázolásának történetéről, a két nem örömteli és varázslatos mágnesességének mikéntjéről, arról, milyen csoda, amikor szeretkezés közben a házaspár mindkét tagja érzi, mikor történt a megtermékenyülés, és milyen öröm a két nem lelki összeborulása a gyermek születésének pillanatában. És még számtalan példa az élet természetes örömeinek mikéntjéről… És arra inteném a diákokat, hogy ezeket az élményeket tartsák meg, őrizzék, fedezzék fel katartikus tartalmukat.

A pénzt azonban, amit nyernék, nem fogadnám el. Átadnám a szexuá-lisan felvilágosult gyöngybaglyok egyedszámának magyarországi szaporítására. Kevés ennél szebb madár van.