Itthon marad a kamat

Lehet, hogy unalmasnak tűnik, de ismételjük el megint, hogy a gazdaság stabilizálásával csökken az államadósság is, ami tényleg a valóságon alapul, másrészt sorsdöntő egy ország életében. Birodalmak tűntek már el a történelem süllyesztőjében, mert nem tudtak mit kezdeni az adósságukkal, és ugyanez a képlet ma is. Ha egy ország fizetésképtelen, lehúzhatja a rolót, ugyanis az éppen aktuális kormányok és a polgárok a hitelezők kénye-kedve szerint tengődhetnek, előbbieket pedig bábuként lehet mozgatni. Hazánkat csak egy hajszál választotta el a 2008-as gazdasági válság kirobbanásakor, hogy Görögország sorsára jusson, igaz, nem elsősorban a magas államadósság miatt, bár abban az is közrejátszott, hiszen nyolc év alatt ötvenháromról csaknem harminc százalékkal emelkedett a bruttó hazai termékhez viszonyított adósságráta. Ami csaknem végzetesnek bizonyult, de aztán valahogy sikerült a helyes útra vergődnünk. Legutóbb 2012 elején szorultunk majdnem a nemzetközi hitelezők segítségére, hiszen az adósságot finanszírozó hosszú lejáratú állampapírok kamatszintje elérte a kilenc százalékot, és így reménytelennek látszott, hogy ezt a gazdaság ki tudja termelni. Csak összehasonlításképpen: jelenleg kétszázalékos a kamat, de amikor négy volt, csak erre a kiadásra nyolcszázmilliárd forinttal többet kellett fizetni éves szinten az adófizetők pénzéből.

Szerencsére az elmúlt öt évben gyökeresen megváltozott a helyzet. Ez leginkább abban mutatkozik meg a lassan, de biztosan csökkenő adósságráta mellett, hogy mérséklődött a devizaarány, egyben erősödött a lakossági állampapírpiac. Egyrészt emelkedett a belföldi befektetők súlya, másrészt a központi költségvetés adósságánál huszonkét százalékra csökkent a devizarészarány, ami 2011-ben még negyvenkilenc százalékos volt. Másrészt a huszonhétezermilliárd forintos államadósságon belül év végére 6800 milliárd forintot tesznek ki a lakossági állampapírok, míg két éve ez az érték 3517 milliárd forint volt. Ez pedig azt jelenti, hogy a gazdaság, egyben az államadósság finanszírozása, a saját erőforrásokra támaszkodhat, sokkal kevésbé függünk a nemzetközi tőkepiaci hangulat ingadozásától, mint akár két éve, és itthon marad az állam által fizetendő kamat. A lakossági állampapírpiac élénkülése azt mutatja, pontosabban abból adódik, hogy emelkednek a reálbérek, a lakosság sokkal többet tud félretenni, mint eddig, ami egyben megteremti a keresletet az állampapírpiacon, így csökken a kockázat is, ami a külföldiek által birtokolt állampapír-állomány nagyságával arányosítható. A tőzsdei hangulat változása, vagy akár egy külföldi jegybank kamatemelése arra kényszerítheti a befektetőket, hogy minél gyorsabban kivigyék innen a pénzüket.

Ez az érem egyik oldala. A másik, hogy Magyarország iránt a befektetői bizalom a külföldiek részéről is erős az állampapírpiacon. Különösen érdekes ez közvetlenül a választások előtt, mert azt mutatja, hogy a piacok hitelesnek tartják a gazdaságpolitikát. Egyáltalán nem volt ez mindig így, különösen a 2010-es választás előtt, amikor a befektetők egyszerűen nem hittek a kormánynak. A piac véleménye azonban mindig kellő alapot jelent és teremt a bizalomhoz. Ez megmutatkozik a hozamszínt alakulásában, ami jelenleg két százalék. Ami azért is érdekes, mert például Lengyelországot két fokozattal magasabb besoroláson tartja a három jelentős nemzetközi hitelminősítő, mint hazánkat, viszont ott 3-3,5 százalékos a hozamszint.
A cseheknél szintén csak kettő. Ebből látszik, hogy az államadósság esetében Magyarország a visegrádiak között is versenyképes.