Vélemény és vita

Ismétlés a tudás anyja

A baloldal 2002 és 2010 közötti regnálása tudatosította, hogy nem lehetünk a bankok és a neoliberalizmus rabszolgái

A győzelemhez vivő úton sok államvezető magáévá tette a latin mondást. Vannak azonban olyan dolgok, cselekmények, amelyek ismétlésére nincs szükség, sőt, a társadalom résztvevői egyenesen elítélik az erre irányuló törekvéseket. Gondoljunk a világháborúkra, vagy éppen egyes diktátoroknak a nemzet pusztulásához vezető uralkodására. Így aztán józan ésszel megmagyarázhatatlan lenne, ha az országunkat eláruló, a gazdaságot megbénító, a lakosságot csődhelyzetbe taszító, neoliberális eszmeiségű Gyurcsány–Bajnai-féle nemzetpusztító kormányzás megismétlődne.

Most ez a bukott politikai garnitúra halott poraiból kívánja feltámasztani, majd megismételni az általuk okozott politikai és gazdasági káoszt, amely nem volt más, mint a rablóprivatizáció és a korrupció működtetésének gyalázatos eredménye. Ha a „dicső” múlt offshore-lovagjai becsületesen és hozzáértően vezették volna az országot, akkor a magyar GDP már kínai magasságokban járna. Ezért a minimum cinkostársnak nevezhető Botka László miniszterelnöknek jelölése a rémálom kategóriájához tartozik.

A civilek azonban nem felejtenek, pontosan tudják, hogy milyen erőfeszítésükbe, sokszor nélkülözésükbe került az ország lerobbant gazdaságának konszolidálása, a deficites költségvetés stabilizálása. Látjuk azonban, hogy a pártpolitikájukra és zsebükre alapozó haszonszerzés könnyűsúlyú zsokéi ismét belovagoltak a választások mezejére. Pártházaikat felélték, támogatóik nagy részét elveszítették, mivel másra nem futja, a haza becsületét árusítják akciós áron, a brüsszeli parlamenti csarnok piacán.

Az ellenkezőjéből fakadó következtetés szerint ez nem tudás, így nem lehet anyja az ismétlés. A nemzet politikai mészárosai előbb-utóbb, anyátlan-apátlan árvákká válnak. Őket társadalmunk nagy többsége szánalmasnak tartja, és beteges, hatalommániás viselkedésüket orvosi esetnek nyilvánítva bizton eltávolítja majd az ország házából. A népük érdekeit félrehajítók új helye valószínűleg a tényleges munkát elváró gazdaság területén található.

A civilek döntő többsége nem felejtheti Caesar mondását. Sőt ildomos kiegészítenünk egy magyar közmondással is, azaz: „Okos ember más kárán tanul.” Hosszú távon ezt teszi az Orbán-kormány is.

A szocliberális eszmeiség klasszikusai forognak sírjukban. A szabadság fogalmát elferdítő, a szolidaritás lényegét átíró, a népfelség elvét szemétre vető neoliberalizmus a pénzhatalmasok karmaiban a manipulatív, „nyitott” társadalom eszméjévé vált. Kanadában, Macedóniában, az Egyesült Államokban, sőt, Franciaországban is az úgynevezett NGO-k pénzzel kitömött politikai aktorokká váltak, kiképezve a külső és belső ellenzéki hatalomátvétel előkészítésére. Kíváncsian várhatjuk, hogy a nyugati civilizáció értékeire ismét ráébredő Merkel kancellár asszony hogyan vívja meg csatáját a Martin Schulzot támogató, mammon-meghajtású Soros-féle zsoldos seregekkel.

Mi, magyarok a hibáit felismerő kancellár asszonynak a keresztényi tanítás szerint meg tudunk bocsátani, de a kvótaharcos, gazdasági migránsok pártján álló volt EP-elnöknek már egy „Canossa-járás” sem adhat felmentést Európa és a Közel-Kelet kereszténységének jelenét és jövőjét pusztító terrorhadjárat előidézéséért.

Söpörjünk saját házunk táján. Vegyük számba az álcivil szervezeteket, rámutatva, hogy vagy a pártosodás ugródeszkájaként előzetesen bitorolják a civil jelzőt, vagy az NGO megnevezés mögé bújva a legitim kormányok megdöntésére szövetkező erőkké válnak. Felismerésükhöz segít, hogy a Soros-szabóság bundájában, jól fizetett eltartottként grasszálnak társadalmunk életében. Valódi feladatukat leplezve elterelő műveletként sikongatnak az új civiltörvény miatt.

Mi a baj a készülő új civiltörvénnyel? A becsületesen önkéntes munkát végző közösségek szerint az égvilágon semmi. Polgárainknak helyes meglátása, hogy a külföldi pénzügyi támogatások transzparensek legyenek. Világos, hogy az idegenektől és Magyarországról származó adományok nemzet- és államellenes cselekvésekre nem használhatók.

Továbbá nevetséges lenne, ha az egyéni és közösségi szabadságjo-gokra oly „érzékeny” LMP javaslatára a civil szólásszabadság, éppen az országgyűlési választások előtt, megszorításra kerülne. A magyar polgárok politikai pártokra szavaznak, azokról alkotott véleményüket semmilyen módon nem lehet korlátozni. A támogatóiktól és adományozóiktól kapott pénzekkel természetesen a jogszabályok szerint kell elszámolniuk. Nem tudjuk értelmezni azt a helyzetet sem, amikor a médiában a Majtényi László által vezetett szervezet nyíltan a kormány megdöntésére hívja fel a civil szervezeteket, és velük fenyegetőzik. A helyzet pikantériája, hogy teszi ezt akkor, amikor a gazdaság szárnyal, és a kormány elsődleges feladata országunk védelme, a terrorizmus megakadályozása. Ez a szervezet – fedőszervezetekhez hasonlóan – 2017-ben névváltoztatást eszközölve, leplezni kívánja eddigi tevékenységének visszakeresését.

A jelenlegi baloldali ellenzék 2002 és 2010 közötti regnálása alatt tudatosította bennünk, hogy nem lehetünk ismét a bankok és a neoliberalizmus rabszolgái. Ennek az időszaknak emlékei megmutatják az akkori kormányzás valóságát. Ismételgessük magunkban, hogy két országgyűlési választás alkalmával is sikeresen átvertek bennünket. Tudjuk, tévedni emberi dolog, de tévedésben maradni ostobaság.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom