Vélemény és vita

Irodalomtalanítás

Ahonnan száműzni kell az előítéleteket, azok éppenséggel nem a régmúlt idők könyvei, hanem a valódi gondokhoz viszonyulásunk

Az amerikai gyermekkönyvtári szolgáltatók szervezete június 23-án bejelentette, hogy az eddig Laura Ingalls Wilder nevét viselő díj mostantól Gyermekirodalom Örökségi Díj névre hallgat majd, mert Wilder Kicsi ház a prérin című regényében a karakterek előítéleteket táplálnak az amerikai őslakosokkal szemben, és előfordul gyermekkel szemben testi fenyítést alkalmazó szülő is. Wilder regényei szolgáltak alapul a Magyarországon is vetített A farm, ahol élünk című családi sorozatnak, és az Egyesült Államokban az egyik legfontosabb ifjúsági írónak tartják. Vagy tartották, mert most áldozatul esett a kultúrharc múltba vetítésének. Jól illik emellé az a minapi hír is, hogy a Facebook egyik algoritmusa gyűlöletbeszédként értékelte, ezért törölte az amerikai függetlenségi nyilatkozat egy feltöltött másolatát, mert abban Thomas Jefferson egy helyen az indiánokat könyörtelen vadembereknek nevezte.

A militáns amerikai baloldal nemcsak a jelen közgondolkodását akarja uralni, hanem a múltét is, ennek jelei a szobordöntések és az írók diszkreditálásának kísérletei. Persze, hogy Wilder szereplőiben vannak előítéletek az amerikai őslakosokkal szemben, hiszen a történet az 1870–80-as években játszódik a prérin. Az ellentét még mindig hihetetlenül nagy az ősi földjüket visszaszerezni vágyó indiánok és az azt elfoglaló és feltörő családok között.

Amennyire tudjuk, ez így volt. Pont. Ezen változtatni utólag nehéz lenne, így vitát nem is érdemel. Adott viszont a kérdés, hogy a regények, amelyek megismertetik velünk a kor szellemét, vajon bűnt követnek-e el? Megoldaná-e a múlt problémáit az, ha egy korszakról nem úgy írunk, hogy hőseink és antihőseink a kor emberei, hanem mai ideáinkat és gondolkodásunkat vetítjük vissza? Természetesen nem, de a jelen gondjaira sem jelentenek semmiféle gyógyírt.

Mitől lenne jobb bárkinek, ha mondjuk Robinson Crusoe start­up vállalkozást indítana Péntekkel, vagy Móricz Zsigmondnál a dzsentriréteg kialakulása helyett a genderkérdés lenne a szereplők egyik fő problémája, esetleg az Egri csillagokban Mekcsey civil szervezetet alapítana a törökök átsegítésére a határon? Semmivel, de cserébe elveszítenénk az adott kor egy szeletét. Ezen is pontosítani kell persze, mert az ilyen művek általában többet árulnak el keletkezésük koráról, mint a cselekmény idejéről, de Gárdonyi koráról is kevesebbet tudhatunk majd meg, ha betiltják a műveit, mert Sárközi, a cigány túl sztereotip figura, vagy mert rossz színben tünteti fel a muszlimokat, bár legalább a láthatatlan ember talán elég transzparens.

Aztán néhányan tüntetést szerveznek majd, mert Jókai Mór regényében, A kőszívű ember fiaiban az egymással küzdő Baradlay Richárd és Palvicz Ottó párharcuk ellenére titkon nem szerelmesek egymásba, ahogy egyesek fennakadtak azon is, hogy az új Harry Potter-filmekben (Legendás állatok és megfigyelésük 1–2) Albus Dumble­dore nem nyíltan meleg. Nem elég az, hogy az írónő, J. K. K. Rowling korábban egy nyilatkozatban kijelentette, hogy a varázslóiskola igazgatóját mindig is a saját neméhez vonzódó férfiként képzelte el, és nem mellesleg a film története szerint is azért akad gondja egyik történetbeli férfi ellenfelével, mert szerelmes belé. Van, akinek ez annyira kevés és a történetben fontos, hogy tiltakoznia kell miatta. De javulna bármit a melegek helyzete attól, hogy Pride-ot csinálnának egy ifjúsági filmből? Nem, de a totális kultúrharc ilyen: aki elkezdi, nem mérsékelt győzelemre vagy kiegyezésre vágyik, hanem az ellenfél földbe tiprására minden áron. Az irodalomban is, még akkor is, ha a mai értékek múltba vetítését kell követelni, vagy egy olyan írónőnek nekitámadni, aki egyáltalán nem nevezhető a homoszexualitás ellenzőjének.

A mai fiatal generációk tagjainak többsége Európában és Észak-Amerikában nem tudja, hogy mit jelent megvívni egy háborút. Nem tudja, mit jelent harcolni valamiért. Nem volt miért. Úgy tűnik, hogy vannak olyanok, akik kétségbeesetten keresnek valamit, amiért megtehetik, és magukat mártírként vagy egy ügy szent harcosaként tüntethetik fel. És amikor rátalálnak erre, akkor akkora hévvel vetik bele magukat, hogy onnan már nincs visszaút a józan ész, a visszafogottság és az értelmes vita talajára, csakis az ideológiai háború jöhet szóba? Ebből is látszik, hogy a neoliberalizmus kitermelte a maga totalitárius ágát, csak még nehezen tudjuk nevén nevezni.

Egyébként azt sem veszi észre nagyon sok lelkes mozgalmár, hogy az ilyen szélsőségekkel egyáltalán nem segítenek az általuk képviselni vágyott embereken. A melegek fő gondja ma Európában nem az, hogy egy film egyik szereplője nyíltan meleg-e, az amerikai őslakosok sem Wilder miatt aggódtak az utóbbi években, és a magyarországi cigányság helyzetét sem az oldaná meg, ha mondjuk Sárközi helyett mostantól Dobó István és Bornemissza Gergely lenne cigány az Egri csillagokban. A valódi problémákkal persze nehezebb szembenézni, fotelforradalmat nem lehet vívni például a nők helyzetének javításáért vagy a melegek jogainak elismeréséért a muszlim világban, mert ahhoz fel kell kelni a billentyűzet elől, és igazi harcot kezdeni, amiben ott is hagyhatja az ember a fogát.

Csupán annyit kell fejben: a problémákat nem az irodalom és a történelem átírásával lehet megoldani, és főleg nem ormótlan hazugsággal vagy elhallgatással kell hatékonyan megoldani, mint Laura Ingalls Wilder nevének leradírozása a díjról. Ahonnan száműzni kell az előítéleteket, azok éppenséggel nem a régmúlt idők könyvei, hanem a valódi gondokhoz viszonyulásunk.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom