Nagy Ottó

Vélemény és vita

Inkább ne

Van az úgy, hogy megcsúszik a mankó.

Mert frissen vagyunk műtét után, mert vizes a padló, mert még gyenge a láb, és csak remélni lehet, hogy a patella már nem ballotálható. De ez mind természetes. De amikor fél tízkor csúszik, mit csúszik, bicsaklik a térd egy ártatlannak tűnő szituációban, az már elgondolkodtató, mi több, veszélyes. Vasárnap délelőtt fél tíz, Minimax, a gyerekcsatorna, nehogy félreértsünk valamit, jópofa rajzfilmmel, a történet mellékes, de a gyerek nem akar utána rózsaszín pónit, sem lilát, így hamis biztonságban, mert egyensúlyban még nem lehet, ringatom magam, amikor elhangzik az ominózus mondat: - Vagy inkább váltsak nemet?

Erre az ember már odakapja a fejét, mert nem ehhez szokott és nem is akar hozzászokni soha. Akinek – vagy most már aminek? – a szájából kiszaladt ez a mondatocska, csak félig látszik a bokorból, homlokába bébitincs hull, a kisgyerekeknek szoktak ilyet csinálni, fiúknak és lányoknak is, dédanyáink idejében. A figura már nem tudja magát belopni a szívembe, és a rajzfilm is veszített kedvességéből, mert nem értem.
Nem értem, mit keres egy ilyen mondat egy ilyen csatornán. Poén? Annak minimum gyilkos, és nem vagyok hajlandó érteni a tréfát. Elsősorban a célközönség miatt. Nem értem, mi szükség van erre. Kinek üzennek?
Mindenkinek, hogy erre kell felkészülni? Ez aljas és előre kiszámított támadás a hat-hét – sőt három-tizennégy – évesek ellen, mert ők még nem fogják fel, miről van szó. Az oviban, iskolában csak fiúk és lányok vannak. Nincs tovább. Nincs harmadik. Sem semleges. Csak a jól behatárolható dadus, óvó néni, meg a tanító néni.

Ez az agymosás első, apró fázisa, bár a gyerek, úgy tűnik, simán átsiklott a mondat felett, és nem kérdezett. De vajon arra számítanak, hogy egyszer csak majd jön a kérdés, hogy mit jelent ez? És ha az ember őszintén elmond mindent, beleértve azt is, hogy a fiúknak azért van kukijuk, a lányoknak meg puncijuk, és a Jóisten nem véletlenül teremtette meg a férfit és a nőt, de. És ez a de nehéz lesz, mert az oviban csak fiúk és lányok vannak. Persze amíg lehetnek, mert vannak olyan, a fene nagy liberalizmusukban ilyen elmondhatatlanul mélyre süllyedt, agyatlan barmok, lásd Európa Tanács és az ajánlásai, akik azt szeretnék elérni, hogy vezessék be, vagy ha úgy jobban tetszik, iktassák be a harmadik nemet. Na, hát nekik speciel be kellene iktatni. Ugyancsak ők azt is akarják – és erről már egy elfogadott dokumentum is rendelkezik –, hogy a kiskorúaknak is jogukban álljon szabadon eldönteni, hogy milyen nevet és nemet szeretnének.

Mégsem kívánom nekik, hogy egyszer úgy jöjjön haza a gyerekük az oviból, legyen mondjuk ő a kis Vincent, hogy bejelenti, ő mától kezdve lány, és mindenki szólítsa Viviennek. Vagy Olafnak. Vagy azt újságolja, hogy ma megint megpróbáltak papás-mamást játszani, tudott róla az óvó néni is, de ismét nem sikerült, mert mindenki anyuka akart lenni.

A múltkor meg apuka, igaz, akkor könnyebb volt a helyzet, mert – valamilyen ír példát emlegetve – az óvó néni levezényelt néhány esküvőt, és akkor az apukák összeházasodhattak, csak azt nem tudni, hogy akkor mit játszottak, papás-papást vagy papás-mamást, mert ha mindenki fiú volt, a lányok is és az igaziból lányok is, akkor mit játszottak? Segíts, apa! Vagy anya?

Ezt nem kívánom nekik akkor sem, ha bőven rájuk férne. De felírnék egy kis Hamvas Bélát: „Az Androgünosz görög szó szinonimája Hermész és Aphrodité gyermekének, Hermaphroditosznak, amely a nemek egységeként egy teljes férfit és egy teljes nőt tartalmazó lény volt. Meg kell jegyeznünk, hogy ennek a szónak eredeti értelmében semmi köze sincsen a vegyes genitáliákkal született, sem nem férfi, sem nem női lényhez, amelyet az orvostudomány hermafroditának nevez. A legtöbb hagyomány beszél »Bűnbeesés« előtti, primordiális emberről, aki androgün lény volt. Eme bukás után az Androgünosz az aranymetszés szabályai szerint oszlott meg férfira és nőre.”

Aztán itt egy idézet Coelhótól: „Platón szerint a teremtés kezdetekor az ember nem olyan volt, mint ma. Nem léteztek férfiak és nők, csak egyféle lény létezett: alacsony volt, egy teste volt és egy nyaka, de a fején két arc volt, az egyik előre nézett, a másik meg hátra. Mintha két teremtményt összeragasztottak volna a hátuknál fogva. Ennek a lénynek két neme volt, négy lába és négy karja. De a görög istenek féltékenyek voltak, mert látták, hogy egy négykarú lény sokkal többet tud dolgozni, hogy a két arc mindig mindent lát, ezért nem lehet rajta ütni, a négy láb pedig sokáig tud gyalogolni vagy egyszerűen talpon maradni. És ami a legveszélyesebb: egy ilyen kétnemű lénynek nincs szüksége másra, csak hogy szaporodni tudjon.

Akkor azt mondta Zeusz, az Olümposz legnagyobb ura: »Tudom, mit lehetne csinálni ezekkel a halandókkal, hogy ne legyenek olyan erősek.« És egy villámmal kettéhasította őket, megteremtvén ezzel a férfit és a nőt. Ez jelentősen megnövelte a föld népességét, de ezzel egyidejűleg nagyon meg is gyöngítette a lakóit.
Mert most mindenkinek újra meg kellett keresnie az elveszített másik felét, hogy átölelhessék egymást, és ebben az ölelésben visszanyerhessék régi erejüket, hogy ellen tudjanak állni a támadásnak, hogy újra bírják a hosszú menetelést, a fárasztó munkát.”

Tehát férfi és nő. Ádám és Éva. Jin és jang. És ezt el kell magyarázni azoknak is, akik a gyerekcsatornákon csepegtetik lassanként a mérget.