Nagy Ervin

Vélemény és vita

Ilyen ellenzék jutott nekünk

A helyzetelemzés szükségtelen, vezetők és víziók hiányában belső marakodás jellemzi létüket

Tovább darálja és szeleteli önmagát a balliberális oldal – most már a Jobbikkal karöltve. Miközben az ellenzéki pártok önmagukkal vannak elfoglalva, személyi ellentétek feszítik szét az LMP-t, a szocialista pártot és a Jobbikot, nyalogatják az önsorsrontó magatartásukból ejtett sebeiket, mégis együtt akartak aláírást gyűjteni október 23-án. És együtt kérték, kérik most már az unió ellenséges politikusainak fellépését Magyarország ellen. Azaz, nem tisztelve az ’56-os hősök emlékét, elárulva „hazájukat”, mégis összehordja őket egyszer-kétszer a túlfűtött gyűlölet szele. Talán csak Gyurcsány szektája a kivétel, de ők úgysem tudják áttörni a hazugságon kapott vezetőjük által megteremtett üvegplafont.

Felesleges elemezni olyankor az ellenzék helyzetét, amikor igazi vezetők és valódi víziók hiányában belső marakodás jellemzi létüket. Immár sokadik éve. Talán a képviselőség, illetve az azzal járó nem kevés fizetés akadályozza meg őket az épülésben, a megújulásra és a stabilitásra törekvésben. Kevés a hely és sok a jelentkező. Leszerepelt idősebb politikusok, pénzéhes, de tehetségtelen fiatalok kapaszkodnak a székük karfájába. De nincs könnyű dolguk a sokszor kritikus ellenzéki média gúnyolódása és a balliberális „elit” okoskodása, beledumálása mellett. Ami viszont a legnagyobb akadálya a fejlődésüknek, az az immorális politikai cselekvés és a haza érdekei ellen való fellépés – amit a választópolgár sosem fog jó szemmel nézni, így sosem fog tömegesen rájuk szavazni.

Mert kinek kell egy olyan új kormány, amelynek tagjai egymással sem tudnak együtt dolgozni? Kinek kell egy olyan csoport, amelynek tagjai az unió egyre népszerűtlenebb politikusaihoz járnak árulkodni? Kinek kell olyan ellenzék, amely szappanoperába illő módon működik? Ki az, akinek szimpatikus, hogy a Dallas című sorozat Bobbyjához hasonló módon támasztanak fel egykori főszereplőket, politikai hullákat mint megmondóembereket? Mert nézzük csak meg a nyilvános közbeszédet! Egyre többet szerepel és egyre messzebbre ér el a hangja Horn Gábornak, Lendvai Ildikónak vagy Herényi Károlynak – hogy csak néhány, máshol szocializálódott, bukott politikust említsünk meg.

Mégis, a minap tartott közös sajtótájékoztatót Karácsony Gergely és Tóth Bertalan arról, hogy idézem: „A Fideszt már csak a magyar hazafiak és az EU állíthatja meg”. No az utóbbiból, mármint a megállításból, nem kér a magyar nemzet. Nem mintha az előbbi túl biztató lenne, kiváltképp ha azt nézzük, hogy szerintük ki is a hazafi.

De tényleg? Azok lennének hazafiak, akik megszavazták vagy távollétükkel, esetleg tartózkodásukkal segítették a hazugságokkal teli politikai vádirat, a Sargentini-jelentés elfogadását? Vagy azok – név szerint Ujhelyi István (MSZP), Niedermüller Péter (DK) és Szanyi Tibor (MSZP) –, akik egy budapesti konferencián kijelentették, hogy az az igazi hazafi, aki az unió segítségével vissza akarja állítani az állítólagosan lebontott demokráciát és a jogállamiságot? Akik támogatják azt, hogy az unió, a hetes cikkely alapján megbüntesse Magyarországot? Akik hétről hétre a jogosan járó uniós pénzeket szeretnék befagyasztani? No nem! Ne bolondozzunk már!

Ugyanilyen megdöbbentő az, hogy október 23-ára, nemzeti ünnepünkre meghirdettek egy közös tüntetést és az uniós ügyészséghez való csatlakozásról szóló aláírásgyűjtést. Nem megemlékezést, nem a demokrácia ünnepét, de még csak nem is az ’56-os hősök bátorságának felidézését, hanem egy durva, a nemzeti szuverenitásunk ellen szóló politikai akciót.

És hogy kik voltak ott? Érdemes elidőzni egy pillanatra a neveken és a szervezeteken. Az eseményen felszólalt a „már csak akasztott ember nem volt” Hadházy Ákos mint „független” parlamenti képviselő, az ellenzéki értelmiség által Mes­siásként számon tartott, a Jobbikkal is együttműködő, ugyanakkor béna kacsaként politizáló Márki-Zay Péter, továbbá Harangozó Tamás az MSZP-től, Jávor Benedek a mérhetetlen támogatottságú Párbeszédtől, és persze a mindig jelen lévő Momentum is, amely ezúttal Donáth Anna Júliával csillogott a színpadon. De csatlakozott Lengyel Róbert, Siófok „független” polgármestere és Tarnay Kristóf Ábel, a Szegedi Civil Háló (?) nevében, és az ellenzéki sajtó üdvöskéje is, az egykori KDNP-s Lukácsi Katalin, aki szeret beszólni egykori pártjának – az ellenzék nagy örömére. A főszónok eredetileg nem lett volna más, mint a többszörösen sértődött Jeszenszky Géza, de ő csak levélben üzent. És bár a Jobbik nem csatlakozott, és az önjelölt főpolgármester-jelölt, a celebként magát halálra kereső Puzsér Róbert sem jelent meg, mégis mondhatjuk, hogy nekünk ez jutott. Ilyen ellenzékünk van ma. Elemezni helyzetüket szükségtelen. Mindenesetre jellemző, hogy míg egymást jobban utálják, mint a kormányt, azért egy-egy ünneprontó rendezvényre, egy hazaárulást megvalósító uniós árulkodásra csak összefújja őket valamiféle viharos és az összes szemetet magával ragadó szél.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom