A kínai külügyminisztérium tizenhat közép- és kelet-európai országból két-két újságírót hívott meg, hogy a delegáció a Hongkong szomszédságában fekvő Kantonból kiindulva több várost és nevezetességet látogasson meg, útját Pekingben befejezve.
A tizenhat plusz egyes (az egy itt Kínát jelenti) keret kialakítását Kína az ottani diplomácia egyik legfontosabb erőfeszítésének tekinti. Az együttműködés a Ven Csia-pao kínai külügyminiszter 2012-es varsói látogatásakor indult meg kínai javaslatra. Azóta a tizenhat plusz egyek vezetői minden évben csúcstalálkozót tartanak, hogy áttekintsék együttműködésüket. Ezen együttműködés része a Belgrád–Budapest vasútvonal is.
Az optimizmustól lüktető, szédületesen fejlődő Kína egyik „kirakatvárosában”, a Hongkong közvetlen szomszédságában fekvő Sencsenben meglátogattuk a város fejlődését bemutató hatalmas kiállítást. Az egykor néhány száz lelket számláló halászfalu fejlődése 1980-ban indult meg, amikor húszezer kínai, főként nő érkezett meg lapáttal a kezében. Ásni kezdtek.
Ma Sencsen a kínai GDP egynegyedét szolgáltató Kuantung tartomány nehéz versenyben is vezető megapolisza, több mint tizenhatmillió lakossal, megszámlálhatatlan felhőkarcolóval, vezető világcégek központjával. Mint a világelsővé vált Huawei távközlési óriáséval. Abban a városban, ahol egy emelet építése három napba is alig telik. Itt található egyébként a világ negyedik legmagasabb épülete, a száztizenöt emeletes Ping An pénzügyi központ.
A lélegzetállító fejlődést látva Gajdics Ottó kollégám és barátom így kiáltott fel: „Huszonhat évet vesztegettünk el!” Mondását idéztem abban a beszédben, amelyet a harminckét újságíró nevében a kínai külügyminisztérium felkérésére a látogatásunkat záró diplomáciai fogadáson mondhattam el, ahol jelen voltak a tizenhat ország diplomatái. Ott kiemeltem annak fontosságát, hogy Kína a vele együttműködő partnerországai belügyeibe soha nem akar beleszólni. Éles ellentétben a Kínát a Dél-kínai-tengeren is agresszíven fenyegető Egyesült Államokkal.
A beszédet a meghívók nagy tetszéssel, a szinte százszázalékosan és vakon Amerika-barát többi vendég – a lengyel nagykövet kivételével – tapintható egyet nem értéssel fogadta.
Később, kihasználva a külföldi újságírók jelenlétét – akik közül az egyik azt állította, hogy a közelmúltban az oroszok lőtték le a török vadászgépet és nem megfordítva, mint ami a tény –, a kínai nagy faltól a pekingi szállodánkba tartó úton haladó autóbuszban megkértem őket, egy-két rövid mondatba sűrítve mondják el véleményüket, benyomásukat Magyarországról. Hozzátettem, ne legyenek udvariasak, de legyenek őszinték, és ezért a nevüket sem kérem.
Két kivétellel és néhány bóbiskoló zsurnalisztától eltekintve mindenki teljesítette a felkérést.
Az eredmény az alábbiban olvasható.
Lengyelország: 1. Remek, gyönyörű ország. Csomó baj van a politikával. Nagyon Európa és az európai politika ellen van, de a saját országa érdekeit nézi; 2. Magyarország kis ország. Nagy történelmi múlttal, nagy várakozásokkal és nagy ambíciókkal, amelyeket most szeretnének megvalósítani, de nincsenek meg hozzá az eszközeik.
Horvátország: 1. Mostani Szilveszteremet Budapesten töltöttem. Szeretem az ottani építészetet, mert hasonlít a zágrábihoz; 2. Magyarország regionális hatalom. Az emberek fantasztikusak. Budapest gyönyörű. Annak ellenére, hogy Európában sokan úgy gondolják, Orbán fasiszta, szerintem ő a térségben az egyik legokosabb politikus.
Lettország: 1. Csak annyit tudok róla, hogy ott van Budapest, és hogy jó ott a bor; 2. Magyarország bátor ország, mert mer euroszkeptikusnak lenni. És lázadni mer a közép-európai konszenzussal szemben is.
Bosznia: Remek ország. Remek ételek. Remek kultúra. És gyönyörű nők. Csak a nyelv nagyon nehéz.
Észtország: 1. Szép ország. Jó ételek. Rossz kormány; 2. A főszerkesztőm sokáig élt ott. Nagyon jókat mondott róla.
Románia: Magyarország és Budapest nagyon szép. De jobban kellene teljesítenie.
Szlovákia: 1. Nagyon szeretem Magyarországot. Kassán nőttem fel; 2. Finom ételek. Rendes emberek. Magabiztosak. Csak kár, hogy manapság mi történik a politikában. Szomorú. Lefelé mennek a dolgok. Korábban támogatták a kultúrát. Budapest gyönyörű.
Csehország: Nem igen tudok sokat Magyarországról. A kormány nacionalista.
Szlovénia: Szomszédos országok vagyunk. Szeretem Budapestet és a Balatont. Amit Orbán Viktorról és a kormányról gondolok, az egészen más.
Montenegró: Magyarország nagyon nagy ország Montenegróhoz képest. Mi nem sokat tudunk Magyarországról.
Litvánia: 1. Magyarországnak régi és gazdag történelme van. És most akarja megtalálni helyét az Európai Unióban és a világban; 2. Amit Magyarországról tudok, arról a nemzetközi médiában értesülök. Orbán Viktornak nem igazán pozitív az imázsa. Nem szeretem, hogy barátkozik Putyinnal. Az nagyon rossz. Rossz Európának és rossz Magyarországnak.
Szerbia: Jó, hogy országaink együttműködnek.
Albánia: 1. A magyar üzletembereknek tényleg el kellene jönniük hozzánk, hogy megértsék, mit kínálunk lehetőségként; 2. Finom a magyar csirkehús.
Macedónia: 1. Nekem pozitív képem van Magyarországról; 2. Magyarország nagyon nagy ország. És ott vannak a legjobb borok.
A tizenhat plusz egyes (az egy itt Kínát jelenti) keret kialakítását Kína az ottani diplomácia egyik legfontosabb erőfeszítésének tekinti. Az együttműködés a Ven Csia-pao kínai külügyminiszter 2012-es varsói látogatásakor indult meg kínai javaslatra. Azóta a tizenhat plusz egyek vezetői minden évben csúcstalálkozót tartanak, hogy áttekintsék együttműködésüket. Ezen együttműködés része a Belgrád–Budapest vasútvonal is.
Az optimizmustól lüktető, szédületesen fejlődő Kína egyik „kirakatvárosában”, a Hongkong közvetlen szomszédságában fekvő Sencsenben meglátogattuk a város fejlődését bemutató hatalmas kiállítást. Az egykor néhány száz lelket számláló halászfalu fejlődése 1980-ban indult meg, amikor húszezer kínai, főként nő érkezett meg lapáttal a kezében. Ásni kezdtek.
Ma Sencsen a kínai GDP egynegyedét szolgáltató Kuantung tartomány nehéz versenyben is vezető megapolisza, több mint tizenhatmillió lakossal, megszámlálhatatlan felhőkarcolóval, vezető világcégek központjával. Mint a világelsővé vált Huawei távközlési óriáséval. Abban a városban, ahol egy emelet építése három napba is alig telik. Itt található egyébként a világ negyedik legmagasabb épülete, a száztizenöt emeletes Ping An pénzügyi központ.
A lélegzetállító fejlődést látva Gajdics Ottó kollégám és barátom így kiáltott fel: „Huszonhat évet vesztegettünk el!” Mondását idéztem abban a beszédben, amelyet a harminckét újságíró nevében a kínai külügyminisztérium felkérésére a látogatásunkat záró diplomáciai fogadáson mondhattam el, ahol jelen voltak a tizenhat ország diplomatái. Ott kiemeltem annak fontosságát, hogy Kína a vele együttműködő partnerországai belügyeibe soha nem akar beleszólni. Éles ellentétben a Kínát a Dél-kínai-tengeren is agresszíven fenyegető Egyesült Államokkal.
A beszédet a meghívók nagy tetszéssel, a szinte százszázalékosan és vakon Amerika-barát többi vendég – a lengyel nagykövet kivételével – tapintható egyet nem értéssel fogadta.
Később, kihasználva a külföldi újságírók jelenlétét – akik közül az egyik azt állította, hogy a közelmúltban az oroszok lőtték le a török vadászgépet és nem megfordítva, mint ami a tény –, a kínai nagy faltól a pekingi szállodánkba tartó úton haladó autóbuszban megkértem őket, egy-két rövid mondatba sűrítve mondják el véleményüket, benyomásukat Magyarországról. Hozzátettem, ne legyenek udvariasak, de legyenek őszinték, és ezért a nevüket sem kérem.
Két kivétellel és néhány bóbiskoló zsurnalisztától eltekintve mindenki teljesítette a felkérést.
Az eredmény az alábbiban olvasható.
Lengyelország: 1. Remek, gyönyörű ország. Csomó baj van a politikával. Nagyon Európa és az európai politika ellen van, de a saját országa érdekeit nézi; 2. Magyarország kis ország. Nagy történelmi múlttal, nagy várakozásokkal és nagy ambíciókkal, amelyeket most szeretnének megvalósítani, de nincsenek meg hozzá az eszközeik.
Horvátország: 1. Mostani Szilveszteremet Budapesten töltöttem. Szeretem az ottani építészetet, mert hasonlít a zágrábihoz; 2. Magyarország regionális hatalom. Az emberek fantasztikusak. Budapest gyönyörű. Annak ellenére, hogy Európában sokan úgy gondolják, Orbán fasiszta, szerintem ő a térségben az egyik legokosabb politikus.
Lettország: 1. Csak annyit tudok róla, hogy ott van Budapest, és hogy jó ott a bor; 2. Magyarország bátor ország, mert mer euroszkeptikusnak lenni. És lázadni mer a közép-európai konszenzussal szemben is.
Bosznia: Remek ország. Remek ételek. Remek kultúra. És gyönyörű nők. Csak a nyelv nagyon nehéz.
Észtország: 1. Szép ország. Jó ételek. Rossz kormány; 2. A főszerkesztőm sokáig élt ott. Nagyon jókat mondott róla.
Románia: Magyarország és Budapest nagyon szép. De jobban kellene teljesítenie.
Szlovákia: 1. Nagyon szeretem Magyarországot. Kassán nőttem fel; 2. Finom ételek. Rendes emberek. Magabiztosak. Csak kár, hogy manapság mi történik a politikában. Szomorú. Lefelé mennek a dolgok. Korábban támogatták a kultúrát. Budapest gyönyörű.
Csehország: Nem igen tudok sokat Magyarországról. A kormány nacionalista.
Szlovénia: Szomszédos országok vagyunk. Szeretem Budapestet és a Balatont. Amit Orbán Viktorról és a kormányról gondolok, az egészen más.
Montenegró: Magyarország nagyon nagy ország Montenegróhoz képest. Mi nem sokat tudunk Magyarországról.
Litvánia: 1. Magyarországnak régi és gazdag történelme van. És most akarja megtalálni helyét az Európai Unióban és a világban; 2. Amit Magyarországról tudok, arról a nemzetközi médiában értesülök. Orbán Viktornak nem igazán pozitív az imázsa. Nem szeretem, hogy barátkozik Putyinnal. Az nagyon rossz. Rossz Európának és rossz Magyarországnak.
Szerbia: Jó, hogy országaink együttműködnek.
Albánia: 1. A magyar üzletembereknek tényleg el kellene jönniük hozzánk, hogy megértsék, mit kínálunk lehetőségként; 2. Finom a magyar csirkehús.
Macedónia: 1. Nekem pozitív képem van Magyarországról; 2. Magyarország nagyon nagy ország. És ott vannak a legjobb borok.