Hunérettségi

A nagy ősöktől való leszármazás tudata üdvös a világ útvesztői közt elveszni látszó kisember számára, és a franciák mai nehéz helyzetük ellenére - etnikai viszály, moszlim térhódítás - megsértődnének, ha egy nagyon tudós uléma bebizonyítaná, hogy csak igen csekély részük lehet frank származék. A német nép jó része az Elbától keletre szláv eredetű - állították nem minden forráselemzés nélkül Sztálin történetírói -, és még örülhettek a németek, hogy a lausitzi szorbok nem kerültek 1945 után Csehszlovákiához. Már a 19. század tudós elméi is sok meghökkentő közleménnyel hozakodtak elő, például azzal, hogy az Illiász szógyökei szlávok, és Pallas Athénében a nagy Szláva istennőt kellene látnunk, Luther bibliájában a parszi nyelv elemei mutathatók ki, de akadt olyan nézet is, hogy a mandzsu nyelv nem egyéb primitív görög dialektusnál.

A nemrég függetlenné vált horvátok a szláv származás mellett egy iráni származási vonalról is beszélnek, és még útikönyveikben is megemlítik. A nagymorva leszármazás tudata és a dákoromanizmus a szocializmus idején északi és keleti szomszédainkat az óvodai okítástól kezdve felnőtté válásukig magyarellenes öntudattal ruházta fel, és mi, mint idegenek, zavart köhécselésbe kezdtünk. Olyasféleképp, hogy ejnye-ejnye, igaz ugyan, hogy olvasgattunk valahol Attiláról, a nagy királyról, de azért nem hagyjuk magunkat befolyásolni ilyen régi krónikákban szereplő dolgoktól, hun-magyar rokonságtól.

A közép-európai történelmi versenyben – ami tulajdonképpen egy háború, és elsősorban a fejekben dől el - aztán olyan tárgyilagosan ültünk, mint a víznyomástól eltorzult mélytengeri halak. A legfurcsább az egészben, hogy a rendszerváltás után sem a történészek többségének, sem a Magyar Tudományos Akadémiának nem hiányoztak a krónikások és a táltosok 1945 után elfelejtődött üzenetei.

A nagyközönség azonban kutakodni kezdett. Lelkes amatőrök vitatták meg a Szulejmán szultán által megíratott, a bibliai fővadászig, Nimródig vezető magyar történelem és a kettős vagy hármas honfoglalás csodáit, és nem értették, mitől lettek egy csapásra nacionalisták a liberális és szocialista értelmiség szemében. Mért baj az, ha annyi szent dilettáns támadt a magyar őstörténet értelmezői között?

A kisvárosban, ahol élek, az idősebb korosztály, egy régi, letűnőben lévő kultúra emberei haláluk után könyveket hagynak, hagynának az utódokra. Könyveiknek azonban alig van kereskedelmi értékük, nemegyszer kidobják az örökösök, és a város kiskocs­mái­ban – antikvárium híján – csak azok a példányok tűnnek fel, amelyeket jó érzékkel egy-egy még olvasó ember nyakába lehet varrni. Kisfröccsért, barátságért. Ilyen, barátságból hozzám került könyvecske Magyarország oknyomozó története, amelyet Csuday Jenő egyetemi magántanár írt még a Nagy Háború előtt, „különös tekintettel az érettségi vizsgálatra”. Az első tétel a hunokkal és Attilával kezdődik, „aki nyugaton a Rajnáig, keleten a Volgán túl terjesztette ki hatalmát ama népek fölé, melyek nyomában jártak (követei megjelentek a khinai császár udvarában).” A második tételben a dualizmuskori érettségiző - aki majd annyi csatát fog nyerni a a Nagy Háborúban - helyesen felel, ha azt mondja, hogy „a magyar nép a hun néppel együtt ugyanazon népcsaládhoz tartozik” és „nyelve és vallása bizonyítja, hogy egy rég letűnt nagy műveltség emlékeit hordozza magával.” A harmadik, a honfoglalásról szóló rész pedig a Duna-táj és a kínai nagyfal közt lezajlott őstörténetünkre is utal: „A magyar és vele rokon népek történetéről a khinai évkönyvírók, ezek után a görög történetírók, mikor pedig a magyarok Európa határait átlépték, róluk bizánci és a nyugati krónikások emlékeztek meg.”

Az idei történelemérettséginél a rövid választ igénylő feleletek között a népvándorlás és Róma bukása kapcsán egy ázsiai eredetű nép nevét és életmódját is meg kellett fejtenie a maturánsnak. Hunok, nomádok - ez volt a helyes válasz. Jó, jó mondhatnánk, de nem kéne többet tudnunk róluk? A szlovákokat a nagy szláv kölcsönösség tudata tette nemzetté, nekünk, sebzett öntudatú népnek, az ázsiai rokonság tudata gyógyír lehet. (Mit jelent a MÁV felirat a vasúti kocsikon? - viccelődtek a tót atyafiak 1945 után. - Nem tudod? Hát Magyarok Ázsiába Vissza!) A magyar nacionalizmust annyit támadó Ady is sokkal elegánsabb volt, mint liberális nagyjaink, amikor őstörténetünket rendre megnyirbálják. „Mintha a szumirológoknak volna igazuk - írta -, az uralaltáji fajta valamikor, hatezer évvel ezelőtt, iszonyú kultúréletet élhetett s már akkor belefáradt a gondolkozásba és a kultúrába.” Én csak azt a lábjegyzetet fűzhetem Ady soraihoz, hogy hatezer év kultúra valóban kemény ellenfél egy nép számára, keményebb, mint Szvatopluk vagy Decebál.