Hullámtörés

Az viszont igen, hogy ezt most nem Matteo Salvini olasz belügyminiszter, hanem Bruno Le Maire francia pénzügyminiszter jelentette ki, közölve az érintettekkel, hogy „Franciaország nem engedi kikötni Marseille-ben az Aquarius civil mentőhajót, hogy ott menekültek tucatjai szálljanak partra”.

Egyáltalán nem mellékszál az ügyben, hogy amióta az olaszok azt mondták a „mentőhajóknak”, kívül tágasabb, köszönik, nem kérnek belőlük, sem a szállítmányukból, azóta Franciaország egyszer sem engedte partra szállni a segélyhajókon utazókat, arra az elvre hivatkozva, hogy a hajótörötteket „a legközelebbi biztonságos kikötőben” kell partra szállítani. Mennyire szép is ez, különösen annak fényében, hogy a magyar álláspont szerint is, meg a hatályos uniós rendelkezések szerint is, a menekülteket az első biztonságos országban kell ellátni és regisztrálni. A bökkenő vagy inkább a kettős mérce azonban az, hogy amíg minket emiatt elítélnek az Európai Parlamentben, addig Macronékra senki nem szól egy rossz szót sem. Legalábbis eddig nem lehetett arról hallani, hogy Judith Sargentini egynapos villámlátogatásra érkezett volna Franciaországba, hogy megbizonyosodjon a menekültekkel szembeni embertelen és antidemokratikus bánásmódról. És csak úgy mellékesen a rendszerszintű korrupcióról, hogy aztán széles körű, mindenre kiterjedő tapasztalatai alapján jelentést körmöljön, hogy ha Franciaországgal szemben nem is, de legalább Marseille-jel szemben alkalmazzák azt a hetes cikkelyt.

Persze erre ne fogadjunk nagy tétekben, Sargentini megfutott, a francia miniszterelnök kabinetje pedig bejelentette, Franciaország „európai megoldást keres” a „legközelebbi biztonságos kikötő elve” alapján – most már azt is látjuk, milyen az.

Az viszont még mindig kérdéses, hogy ezek után egy buzgó marseille-i ügyész beperli-e Bruno Le Maire-t, ahogy tette az Matteo Salvinivel Agrigento városának főügyésze, mert az Északi Liga elnöke nem engedte partra szállni a Diciotti nevű hajón utazó migránsokat. Persze lehet, ez megint csak túlzott optimizmus, az Aquarius ugyanis még vízen van, a hajót bérlő NGO, az SOS Méditerranée székhelye meg Marseille-ben, és mindez lehet, nem elég egy jó kis feljelentéshez, meg hát a dél-francia városban nem szicíliai állapotok uralkodnak – és nem is balkániak, mint egyesek szerint nálunk. A franciákra tekintettel szépségpötty a történeten, hogy a panamai hajózási hatóság visszavonta az Aquarius regisztrációját, mert a hajó nemzetközi bonyodalmakat okoz. Panamát tekintve ez felér egy harcos önkritikával, még Heller Ágnes is megirigyelhetné. A regisztráció visszavonása azt jelenti, hogy a hajóról a legközelebbi kikötéskor el kell távolítani a panamai lobogót, és nem hajózhat ki új regisztráció nélkül. Valószínűsíthető, lesz olyan ország, amely a nevére veszi az Aquariust, de a jelöltek sorából az egyébként befogadó svédeket most alighanem ki lehet zárni, nem véletlenül bukott el a hétfői bizalmi szavazáson Stefan Löfven szociáldemokrata miniszterelnök, és nem hiába erősödött meg a migrációellenes Svéd Demokraták párt.

Salvini persze már kijelentette, a hajó ezerszer is nevet és zászlót válthat, Olaszország kikötői zárva maradnak előtte. Amíg ezt a migráció demokráciát hazudó, intézményesített emberkereskedelmet művelő és Istent játszani akaró hívei megemésztik, azt tanácsoljuk nekik, gyakorlásul kezdhetnék azzal, hogy feltámasztják Kadhafit. Ha sikerülne nekik, tengernyi gondtól és minden mentőhajótól megszabadulnánk.