Hová lett a keletnémet foci?

A labdarúgás a németek számára a nemzettudat része. S most, hogy a fal ledöntését ünneplik, arról is megemlékeznek, hogy éppen a fociban maradt meg a leginkább a különbség a wesszik és az osszik világa között. (Pedig egy keleti nyugdíjas is csak kétharmadát kapja a szerencsés nyugatinak, de ki tehet ezért szemrehányást? A foci az más.) Pedig Franz Beckenbauer még 1990-ben arról beszélt, hogy jönnek a keletnémet futballisták, s Németországnak évtizedekre olyan erős csapata lesz, hogy a versenytársak, olaszok, angolok, spanyolok, franciák és dél-amerikaiak csak az elkeseredett emberek számát fogják gyarapítani egy-egy világbajnokság során. A történelem azonban nagy tréfacsináló. Az osszi Matthias Sammer 1996-ban ugyan még sztárja volt a nemzeti tizenegynek, s utána ikonként az ugyancsak keleti Michael Ballack követte, de a 2002-es világbajnoki keretbe már csak hét, a volt NDK-ban született játékos fért be. S mára a Real Madridban játszó Toni Kroos az egyetlen a válogatottban, aki úgymond keleti gyökerekkel rendelkezik. Ha egy idegen őt a világbajnokság után különös, mondhatni kultikus örömmel üdvözlő kancellár asszonnyal és a köztársaság elnökével ölelkezni látta, akár arra a következtetésre is juthatott, hogy a volt keleti tartományokban a kisemberek gyerekeinek nagyobb esélyük van vezető politikusnak lenni, mint Bundesliga-profinak nevelni a gyermekeiket.

A 274 profiból, aki német útlevéllel rendelkezik, mindössze 17 az osszi, s hat klub egyáltalán nem foglalkoztat keletről jött játékost. A fociakadémiák nagyjából megfelelnek a területi arányoknak: huszonhat közülük a régi tartományokban, kilenc pedig az újakban működik. Jénában, Erfurtban vagy Drezdában a feltételek ugyanolyanok, mint nyugaton, de kétségtelen, hogy az alsó korosztályoknál kevesebb az edző, mint ott, s a komoly versengésbe bekerülő ifiknél is kevesebb a fizikoterápiás szakemberek és az atlétaedzők száma. S ami a legmegdöbbentőbb: a gyerekek erőnléte a volt NDK-ban egyértelműen gyengébb, mint nyugaton. S ott van a pénzhiány. Télen rossz, havas pályákon játszanak, gyakran terembe szorulnak, s amikor kiöregednek az ifiből, többnyire harmad- vagy negyedosztályú klubok várják őket. (Csak megjegyzem, hogy a jövő évi kanadai női világbajnokság valamennyi meccsét már műfüvön fogják játszani.) Az egyesüléskor még próbálkoztak a nyugati és a keleti klubok között az üzleti kapcsolatok kiépítésével – ilyen volt a Werden Bremen és a Carl Zeiss Jena közti együttműködés –, azonban ezek sem hozták meg azt a profitot, amit elvártak a klubtulajdonosok. Van, aki azt mondja, kellene egy kvóta, mennyi osszit alkalmazzanak az első osztályú csapatok, mások pedig arról beszélnek, hogy a volt NDK-ban hiányzik az a bevándorló tömeg, amely nyugaton szinte önti a tehetségeket a focipályákra.

Vegyük példának Lipcse városát. Az ottani százezres Népstadion átadásánál felemelt kézzel vigyorgott a sportolók közt a kecskeszakállas Walter Ulbricht, aki diktátorként arról álmodozott, hogy az oroszok oldalán fog bevonulni a nyugati tartományokba. A Lokomotív és a Chemie is nyert bajnokságot, s épp a Stasi főnökének, Mielkének dédelgetett berlini csapatát előzte meg. A fal után eltűnt a keleti vegyipar, s Lipcse, bár történelmi belvárosát ékszerdobozként újjáépítették, relatíve szegény város maradt.

A szocreál stadion keretei közé a Red Bull építészei egy csodálatos világbajnoki stadiont varázsoltak, s a lipcseiek azt is csodának tekintik, hogy a gigantikus osztrák energiaital-gyártó cég RB Leipzig néven alapított csapata megpróbál felkapaszkodni a Bundesligába. Az igazi ultrák azonban az Oberligában játszó Lokomotiv meccseire járnak, s még ennél is jobban kedvelik a 7. osztályban szereplő Lokomotiv II. mérkőzéseit, ahol szabadjára engedhetik indulataikat. De hogy hová lett a keletnémet foci? Sajtópolémiák keletkeznek, s a vélemények igen mozgalmasak és változatosak. Válasz azonban nincs. S ha a sporttörténészek nem emlékeztetnének arra a pillanatra, amikor az 1974-es világbajnokságon az NDK Sparwasser góljával 1–0-ra legyőzte Beckenbaueréket, akkor egy kínai vagy egy indiai szurkoló azt hihetné, hogy futballban Németország igazán fura ország: foci ott csak nyugaton van. S valóban, a képernyőn a Bundesliga mérkőzéseinek programja pontosan kirajzolja a régi Bundesrepublik körvonalait.