Hollander

A magyar rendszerváltozásnak nevezett fordulat óta eltelt csaknem harminc év eseményei ezt látszanak igazolni.

A világ egésze már régen darabjaira hullt, az az erő, amelyet rendnek nevezünk, ami az emberek életét, bárhol is éljenek, biztonságossá és otthonossá teheti, megszűnt. Az emberiség, benne mi, magyarok is, beleszédültünk a cseppet sem szép új világ egyre gyorsabban pörgő mókuskerekébe.

Nézzük, mi történik például migránsügyben. Európát, a világ nagy részének kultúráját megteremtő földrajzi és politikai egységet szabályosan megtámadták. Az úgynevezett menekültek, az a sok-sok millió életerős fiatalember a messzi keletről és délről, elindult, betört hozzánk, és elkezdte élni a sajátos életét, amelyet az ő távoli kultúrájuk szabályai diktáltak. A jólétbe és a korlátlan – korlátozhatatlan – szabadságba belehízott Európa meg bambán befogadta, bátorította a hódítókat. A szent liberális tolerancia, a másság álszent tisztelete és a harcos antirasszizmus jegyében. Amikor Magyarország úgy döntött, hogy nem teszi ki népét mindenféle ellenőrizetlen hátterű és szándékú hordák rendünket megzavaró beözönlésének, és lezárta a határait, az eszevesztett, liberális Nyugat azonnal lenácizott minket. Nem számított, hogy több száz feldühödött idegen megrohamozta a frissen lezárt magyar határt Röszkénél, megafonos irányítással megtámadta rendőreinket. Vezéralakjukat, aki egészen elképesztő indulattal tüzelte pusztításra társait, Győrben fogták el, majd bíróság elé állították, ahol terrorizmusért börtönbüntetést kapott. Igen ám, de ezt az ítéletet másodfokon felülbírálták, és a volt szocialista igazságügy-miniszter ügyvédként elérte, hogy a nyilvánvalóan ártó szándékú vádlott ügyé­ben új eljárást indítsanak. Az a videofelvételeken sokszor megmutatott, gyűlölettel a magyarok ellen uszító figura tehát egyszerűen megúszhatja.

Néhány nappal ezelőtt Brüsszelben egy szomáliai bevándorló késsel nekiment két katonának, lelőtték. Egy héttel ezelőtt egy marokkói terrorista Barcelonában autó­val tizenhat embert halálra gázolt, száznál többet pedig súlyosan megsebesített. Ezzel szinte egy időben a finnországi Turkuban két nőt egy szintén marokkói illető agyonszúrt. Abban a szőke országban történt mindez, ahol a politikai korrektség jegyében egy nigériai leányt választottak meg szépségkirálynőnek. Magyarországról a hazájába visszatérő holland nagykövet azt mondta, hogy a mi gondolkodásmódunk és a terroristáké között nincs lényegi különbség. Ez annak a képtelen vádnak a megfogalmazása, ami szerint a magyarok egyszerre nácik és iszlamista gyilkosok is. A holland külügyminiszter másnap elhatárolódott ugyan beosztottja szavaitól, ám ez a tolerancia zászlóvivőitől kevés. A magyar külügyminiszter azonnal és határozottan lépett: hazarendelte hollandiai nagykövetünket. Azt vélhetően udvariasságból nem idézte fel, hogy 1995-ben, Jugoszlávia szétesése után, mit tett és mit nem tett meg az a négyszáz holland békefenntartó katona, akiket azért vezényeltek Srebrenicába, hogy megakadályozzák az esetleges véres konfliktusokat.

A négyszáz holland szó nélkül végignézte, ahogy a szerbek módszeresen meggyilkolnak nyolcezer bosnyák férfit, és közben kikapcsolódásként meggyalázzák asszonyaikat.

Lehet, hogy a migránsoknak, irányítóiknak magyarországi és külföldi támogatóiknak hasznos és kényelmes a maguk teremtette rendetlenségben élni. A magyarok többsége azonban nem kér ebből.