Hochgebildet

Még meg sem történik valami igazából, és már tud róla az egész világ. Ez az információs társadalom csodája és veszte.

Máskor még ki sem húzzák a lottószámokat, de már megjelennek a szerb tévé képernyőjén. Sok lehet arrafelé a mentalista. (A mentalista régen bűvész volt, és olyan emberi. Az információs társadalomban mentalista lett, és embertelen kretén. Mint minden és mindenki. Majdnem…)

Szóval, máskor szárnyalnak a hírek, megelőzik önmagukat. Ránk telepszenek, befolyásolnak, meghatároznak időt, teret, „közbeszédet” – bármit is jelentsen ez a marhaság.

De érdekes módon vannak hírek, amelyek vánszorognak. Már születésük pillanatában aggastyánok. Képtelenek beteljesíteni önmagukat, képtelenek ránk telepedni, befolyásolni, nem határoznak meg semmit az égvilágon, és nincsenek jelen a közbeszédben.

Ezeket a híreket onnan lehet megismerni, hogy kivétel nélkül fontosak.

Ezek az aggastyánként világra jövő és mindjárt el is pusztuló hírek a legfontosabbak. Ezért kell pusztulniuk. Nehogy a „köz” olyasmivel foglalkozzon, ami számít.

Egy ilyen aggastyánként született hír látott napvilágot még július 18-án Németországban. S eddig vártam, hátha mégis elvánszorog idáig. Nem vánszorgott el, hát most ismertetem szegényt, legalább így, haló poraiban. Nem másért, csak azért, hogy tudjuk: miképpen is képzelik el a menekültkérdés kezelését odaát, a fényességes Nyugaton.

Nos, 2015. július 18-án, 18.45-kor a német RTL híradójában (RTL Aktuell) hangzott el először a hír. Majd tizenöt perc múlva átvette a német közszolgálati televízió, a ZDF, méghozzá legfontosabb hírműsorában, a „ZDF haute”-ban.

Nevezett csatornák nevezett műsoraiban ismertették a német kormányzat tervezetét a menekültkérdés (Flüchtlingsfrage) kezeléséről. (Szigorúan „kezelésről” beszélünk, szó sem esik „megoldásról”!)
A „kezelés” lényege igen egyszerű, és igazából semmilyen meglepetéssel nem szolgál. Pontosan olyan kezelésről van szó, amelyet az erős alkalmazhat, és alkalmaz is.

Történik ugyanis a német elképzelés szerint az, hogy a „kiemelt képzettségű”, „kiemelten tehetséges” (hochgebildet, hochbegabt) menekülteket kiválogatják, összeírják, kartotékolják, s ők, amennyiben folyamodtak menekültstátusért, azt gyorsított eljárásban megkapják. Egyszersmind gyorsított eljárásban megkapják a tartózkodási engedélyt és az úgynevezett kék kártyát (blue card) is, amely az amerikai zöld kártya mintájára a munkavállalási engedéllyel egyenlő, és az állampolgárság előszobája.
Tehát: a menekültek és gazdasági bevándorlók összlétszámához képest elenyésző nagyságrendű, nyelveket beszélő mérnököt, programozót, bármilyen felsőfokú műszaki végzettséggel rendelkező szakembert, orvost gyorsan kiválogatják, és ők kék kártyával a zsebükben maradhatnak. Megkapják az összes státust, amit akarnak, és azonnal munkába állhatnak.

Nem annyira bonyolult ám ez gyerekek, mint ahogy látszik!

Mutti Merkel kimazsolázza a menekültek tömegéből a használható néhány százalékot, akik képesek beilleszkedni a munka világába, és hasznot hajthatnak Németországnak. Azokat, akik a német szakemberekhez és felsőfokú végzettségűekhez képest aprópénzért beállnak boldogan dolgozni, és a szintén elöregedő és önmaga reprodukciójára is képtelen német társadalomban majd megtermelik a német idősek nyugdíját. A menekültek és gazdasági bevándorlók egyre kezelhetetlenebb tömegéből azok, akik megtermelnek majd nagyjából harmincezer eurót, legfeljebb nyolcezer euró ráfordítással, na azok maradhatnak.

Rendben van, de mi lesz a többivel? Azzal a tömeggel, amelyre nincsen szüksége a német gazdaságnak, és egyetlen gazdaságnak sem? Azzal a tömeggel, amely kulturálisan és mindenhogyan alkalmatlan és képtelen a beilleszkedésre, a hasznos munkára, amelyik nem beszéli a nyelvet, és nem is fogja megtanulni – szóval mi lesz a bevándorlók tömegének kilencvenöt százalékával?

Na, azokat fogják visszazavarni Magyarországra.

És nem csak Németországból – mindenhonnan. Mert ne legyenek illúzióink: a német „kezelést” fogják alkalmazni a franciák is, az olaszok is, ezt fogja alkalmazni az egész Nyugat.

A haszontalan és kezelhetetlen tömeggel meg foglalkozzon a vesztes Kelet.

Azoknak majd mossa a lábát pár idióta széplélek a Keletiben, mi pedig etetjük, ruházzuk őket az idők végezetéig.

Mindössze ennyit jelentettek be a német televízióban 2015. július 18-án, 18.45-kor.
Ebből nem lett hír.

Talán nem véletlenül.

De mostantól ezen információ birtokában kéretik viszonyulni a déli kerítéshez is. És mindenhez, ami menekültügyben történni fog.