Vélemény és vita

Hó és sár

Karácsony óta érezhetően romlott a közbeszéd állapota. Valljuk meg, hogy az ellenzék abnormális viselkedése miatt

A hangos kisebbség főszereplői egyre mocskosabban beszélnek és egyre agresszívebbek. Mi pedig csak kapkodjuk a fejünket, csodálkozunk az egész jelenségen; kérdezgetjük, miért történik mindez? Ha Jézus születésének ünnepe, a szeretet és a meghittség nem volt képes megálljt parancsolni az ellenzéki politikusok és aktivisták új keletű magatartásának, akkor vajon mi kényszeríti őket önmérsékletre?

Tél van, havazik. A hó minden mocskot letakarít – szokás mondani. De vajon a politikát is megtisztítja?
Mert itt vannak a mi tüntetőink. A túlóratörvény miatt utcára vonulók, akik szép lassan elfogynak, hisz a köztéri tiltakozás már jó régen nem a jogszabályról, hanem a gyűlölködésről és az erőszakról szól. Idézni sem lehet őket, de nem csupán azért, mert nem váltak klasszikussá szavaik, és nem is azért, mert csúnyán beszélnek, hanem mert a kormányfőt, a köztársassági elnököt és számos kormánypárti politikust sértenek meg emberi méltóságában. De azt látjuk, hogy az ellenzéki képviselők is lesüllyedtek oda, ahonnan már nem biztos, hogy van visszaút. A tévészékháznál káromkodnak, verekednek, és eljátsszák a mártírt, úgy esnek össze a „semmi” után, akár egy dél-amerikai focista.

A parlamentben pedig erőszakkal is akadályozzák a tisztességes, a tőlük elvárható konstruktív munkát. Talán mert érzik vesztüket. Érzik, hogy nincs esélyük előre lépni, így harapnak, mint a sarokba szorított patkány, óbégatnak, mint az egyszeri bűnös a bírája előtt. Mert kapaszkodni kell a hatalom és a pénz székébe. Mert félnek, hogy jön majd egy új, tiszta beszédű, jó modorú, konstruktív, politikai programmal is rendelkező ellenzék, amely elveszi kenyerüket. A normális szocializáció, a tanulás az előttünk járók hibáiból ugyanis nem jellemző az ifjú ellenzéki generációra sem. Sőt!

Inkább el kellene végezniük a „politikai munkát”, el kellene kezdeniük az alternatívák felmutatását, a politikai tartalom gyártását, és ki kellene választaniuk az ezt képviselő, hiteles vezéreket. De erre momentán képtelenek. Csak a botrány, csak a balhé, csak a „lealázás” jellemzi őket. Jobb híján ez maradt, mert abban bíznak, hogy ez majd áttöri a nyilvánosság ingerküszöbét, és talán a nemzetközi médiába is be lehet vele kerülni. Azután lehet majd lobogtatni a hazugságoktól hemzsegő külföldi újságokat.

Egyfajta mártíromságra törekszenek. Olyan áldozati szerepre jelentkeznek, amely szerintük majd azt bizonyítja, hogy Magyarországon a hó után maradt sárba tiporják a vélemény- és sajtószabadságot, a gyülekezési jogot és minden mást, ami a demokrácia minőségét hivatott megteremteni. De a legtöbben látják, hogy ez nem így van, ezért is csökken az ellenzéki pártok népszerűsége. Persze ez az ő felelősségük, ezt nekik, nem pedig a normális embereknek kellene megoldaniuk.

Az ókori Athénban „idiotosznak” nevezték azt, aki nem foglalkozik a közösség ügyeivel, nem jár ki az agórára, és nem vesz részt a népgyűlésen. Mára ez a szó – idióta – mást jelent, de az ellenzék mai jelentésének megfelelően viselkedik.

A kutya ugat, a karaván halad. A kóbor, veszettségben szenvedő állat pedig a telihold helyett mindenre, még a mérhetően jó dolgokra, sőt még a csillogó, havas táj látványára is rekedten vakkant egy nagyot.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom