Szajlai Csaba

Vélemény és vita

Hiteles igyekezet

Álláspont. Bár több fázisban oldja meg a kormány a devizahitelek problémáját, alapvetően helyes, hogy végre pont kerülhet egy fél évtizede húzódó ügy végére.

A heves piaci reakciókból ítélve – mármint ami az „első” devizahiteles mentőcsomag parlamenti elfogadása kapcsán zúdult a kabinetre és Magyarországra –, korántsem lesz egyszerű végigzongorázni a devizaalapú kölcsönök forintosítását, a kormányzati álláspont szerinti „hibás termékek” kivezetését. Ugyanakkor tudatosítani kell: annak ellenére, hogy a magyarországi hitelintézetek anno nagyot kaszáltak ezeken a konstrukciókon, rajtuk kívül az államot, a pénzügyi hatóságokat és magukat az ügyfeleket is felelősség terheli. A sors fura fintora, hogy különösebb következmények nélkül minden érintett megúszta az ügyet - leszámítva a magyar állam és gazdaság kitettségét, a devizaadósság elszaladását.

Azért ne feledjük, csúcsidőszakban - forintban számolva - több mint 6500 milliárdot tett ki a devizahiteles állomány, és a „jelenlegi” hitelek fele továbbra is devizában denominált. Mit hozhat a jövő?
A nagy igyekezetben számos pozitív, de negatív elemmel is bővülhet a „tár”. Londoni piaci elemzők vélekedése alapján a devizahitelek forintosítása nagy megkönnyebbülést, így lakossági fogyasztásélénkülést hozhat, eközben megnyithatja az utat a forint fokozatos gyengülése előtt. Utóbbi pont az államadósság kapcsán fájhat majd, tekintettel arra, hogy tartozásaink jelentős része is devizában nyilvántartott, ráadásul ezen „követelések” hatvan százaléka külföldi kézben van.

A Magyar Nemzeti Bank becslése szerint a devizahiteles mentőcsomag várható banki vesztesége – a frissített számítások szerint – legalább 700, de legfeljebb 900 milliárd forintos lehet. Egyébiránt a jegybank úgy tartja, hogy az egyszeri forintosítás kérdésével nagyon óvatosan kell bánni, még akkor is, ha magas az MNB devizatartaléka. Lehet, hogy be kell szállnia a központi banknak a folyamatba, azonban az összes érintett hitel forintosítását nem képes megoldani!

Opciónk van arra is, hogy a bankok igyekeznek megtámadni minden lehetséges fronton a formálódó devizahiteles mentőcsomagot – összességében azonban kicsi az esélye annak, hogy az elfogadott törvényjavaslat főbb kereteit meg lehessen változtatni. Noha az állam felelőssége fennáll, miután a költségvetésnek szűk a mozgástere, aligha várható, hogy az egész csomag terhét szétterítsék. Viszont kompenzálásra lehet mód: például a bankadóból nyújtandó esetleges kedvezmény jöhet szóba, valamint érdekelt lehet a gazdaságpolitika az úgynevezett „rossz bank” felállításában, hogy ez az intézmény segítsen tisztítani a banki mérlegeket a nem teljesítő hitelek felvásárlásával. Számolhatunk majd azzal is, hogy a veszteségek miatt egyes bankok elhagyhatják a magyar piacot, mások hitelezését pedig tartósan hátráltathatja az elszenvedett veszteség és az emiatti új üzemmód. A külföldi hátterű bankokat feltehetően hazai hátterű bankok vásárolhatnak majd meg - a konszolidáció így is végbe mehet.

Ügyelni kell azonban arra, hogy a bankrendszeri veszteségek miatt a bankok még óvatosabbak lesznek a hitelezésben, és ez egyfajta kiszorító hatást okozhat majd, a Magyar Nemzeti Bank pedig nem lesz önmagában képes betölteni a hiteláramoltatás funkcióját.


Végezetül nem árt fejben tartani, hogy az elmúlt években Magyarország kedvezően tudta kihasználni a világgazdasági pénzbőséget, még akkor is, ha frusztrált bennünket, hogy a folyamatosan javuló makroszámok ellenére sem akarnak javítani a besorolásunkon a hitelminősítők. Egy esetleges globális pénzpiaci pánik azonban elsodorhatja a hazai pénzügyi folyamatokat is, márpedig szükségünk van továbbra is a külföldi működő tőkére, a befektetői bizalomra, hiszen középtávon inkább lassabb gazdasági növekedésre számíthatunk, mint eszeveszett gyorsulásra.

Leginkább azonban a forint árfolyamára kell koncentrálni a következő hónapokban, abban tükröződik ugyanis majd vissza, hogy megtalálták-e a megoldás kulcsát a döntéshozók.