Vélemény és vita
Hillary hatalma
Álláspont. Hillary Clinton tudja, hogy ha most nem lesz elnök, akkor már soha.
– Mama, nem akarok háborúba menni!
– Ne legyél önző, fiam. Én női elnököt akarok!”
Nem nehéz kitalálni, egy Hillary Clinton-ellenes mémet idéztem, amit ma láttam az interneten, a közösségi médiában. Vagy nevezzük inkább ellenmédiának, hiszen néhány kivételtől eltekintve az amerikai tömegmédia leplezetlenül Hillary Clinton mellett kampányol. Ott van például a New York Times, amely szerkesztőségi szinten képes aggódni a magyar demokráciáért, majd szerelmes levelet ír Michelle Obamának (nem vicc). Szóval, szerintük Hillary Clinton is csodálatos asszony, ha személyében az Egyesült Államoknak női elnöke lesz, jobb lesz a világ.
Vagy mégsem?
A Federalist precízen összegyűjtött a minap tucatnyi esetet, amikor Hillary Clinton távolról sem volt csodálatos nő. Kezdésnek ott van a haiti újjáépítési támogatások esete, amikor 2010-ben – ezért mondta Trump, hogy „Clintonékat gyűlölik Haitin” – Hillary külügyminiszter volt, férje, Bill pedig ENSZ-különmegbízott, a támogatások pedig az alapítványuk legbőkezűbb támogatóihoz kerültek, s akármi is történt a pénzzel, a földrengés által sújtott, szerencsétlen Haiti nem épült újjá. Aztán ott van bizonyos Juanita Broaddrick nem egyedülálló esete, azé a nőé, akit állítása szerint az arkansasi kormányzóságért versengő Bill Clinton 1978-ban megerőszakolt, a neje pedig megfenyegette, hogy hallgasson. Nem túl szívet melengető az a kép, ami kirajzolódik bennünk e sorok olvasása közben, és akkor még nem beszéltem Líbiáról. Négy amerikai halálát okozta, amikor elvárta, maradjanak a bengázi konzulátuson, dacára annak, hogy más országok sorra hívták haza a diplomatáikat. A Federalist szerint Clinton pontosan tudta, hogy a konzulátus elleni támadás valódi oka a radikális iszlám terrorizmus, s a hírhedt Mohammed-videó – emlékszik még arra valaki? – készítője leginkább csak bűnbakként ült egy évet. Líbiá-ban, amelyet Európa sorsát is meghatározó módon változtatott pokollá egy tökéletesen felelőtlen akció, Chris Stevens amerikai nagykövet hasonlóan rettenetes halált halt, mint Moammer Kadhafi. Mindkettőt láthattuk a híradóban, és mindkettő annyira iszonyatos volt, hogy az Iszlám Állam horrorvideói által okozott sokk sem feledteti. Clinton ezzel máshogy lehet, ugyanis egy közismert videóban diadalittasan, nevetve mondta Kadhafiról: „jöttünk, láttunk, meghalt”. Ez a videó nem kevésbé vérfagyasztó, mint az előbb említett brutális felvételek.
Amikről az amerikai média túlnyomó része nem beszél, azok a fenti ügyek, amelyeknek normális esetben meg kellene kongatniuk a vészharangot, hogy az amerikaiak jóformán egy pszichopatát akarnak elnöknek választani. Naphosszat bámulhatjuk ehelyett az előre megkomponált, megbeszélt kérdésekre épített műsorokat, ahol próbálják Clintont emberarcúnak beállítani. Pedig akkor már inkább érdemes megnézni egy-egy kampánybeszédét, ahol Clinton egészen konkrétan félelmetes. Nem barátságos, nem emberarcú, hanem egy olyan ember, aki a hatalomért akármire képes – elég terjedelmes irodalma van ennek a ténynek, ha a befolyása alá nem tartozó médiát nézzük. Miközben az amerikai média és maga Clinton is minden erejével azon van, hogy démonizálja Trumpot, rettenetes veszélyeket vizionáljon elnöksége esetére, egyre inkább úgy tűnik, hogy a republikánus milliárdos kiscserkész Clintonhoz képest. Ahhoz a nőhöz képest, aki hosszú évtizedek óta készül a hatalomra, manipulál és tapos el embereket – és lássuk be, nincs az a menthetetlen romantikus, aki elhinné, hogy a házastársi szerelem késztette arra, hogy kezdetektől fogva eltűrje és eltussolja férje nőügyeit, amelyek a „sima” kalandoktól a szexuális zaklatásig terjednek.
Hillary Clinton tudja, hogy ha most nem lesz elnök, akkor már soha. A hozzá képest politikai kívülálló és vitathatatlanul populista Donald Trump lehetséges elnöksége bizonytalan jövőképet jelent, katasztrófára azonban aligha kell készülni. Józan értékelések szerint Clinton győzelme esetén sem tör ki az atomháború, bízunk benne, hogy amikor villogó szemmel uszít Oroszország ellen és mosakszik – nem az számít, milyen mocsokság derül ki, hanem hogy ki szivárogtatta ki –, csak a kampány beszél belőle. Ne legyenek illúzióink, Hillary Clinton gátlástalan hataloméhsége csak egy tényező, ami önmagában nem indokolja azt a külpolitikát, ami Európa és Magyarország számára is veszélyt jelent. A WikiLeaks megerősítette, amit eddig is tudtunk: Clinton tanácsadói nagyra tartják egy bizonyos George Soros iránymutatásait és nagylelkű támogatását. Azt pedig jól tudjuk, mi történik ott, ahol ő felbukkan.
– Ne legyél önző, fiam. Én női elnököt akarok!”
Nem nehéz kitalálni, egy Hillary Clinton-ellenes mémet idéztem, amit ma láttam az interneten, a közösségi médiában. Vagy nevezzük inkább ellenmédiának, hiszen néhány kivételtől eltekintve az amerikai tömegmédia leplezetlenül Hillary Clinton mellett kampányol. Ott van például a New York Times, amely szerkesztőségi szinten képes aggódni a magyar demokráciáért, majd szerelmes levelet ír Michelle Obamának (nem vicc). Szóval, szerintük Hillary Clinton is csodálatos asszony, ha személyében az Egyesült Államoknak női elnöke lesz, jobb lesz a világ.
Vagy mégsem?
A Federalist precízen összegyűjtött a minap tucatnyi esetet, amikor Hillary Clinton távolról sem volt csodálatos nő. Kezdésnek ott van a haiti újjáépítési támogatások esete, amikor 2010-ben – ezért mondta Trump, hogy „Clintonékat gyűlölik Haitin” – Hillary külügyminiszter volt, férje, Bill pedig ENSZ-különmegbízott, a támogatások pedig az alapítványuk legbőkezűbb támogatóihoz kerültek, s akármi is történt a pénzzel, a földrengés által sújtott, szerencsétlen Haiti nem épült újjá. Aztán ott van bizonyos Juanita Broaddrick nem egyedülálló esete, azé a nőé, akit állítása szerint az arkansasi kormányzóságért versengő Bill Clinton 1978-ban megerőszakolt, a neje pedig megfenyegette, hogy hallgasson. Nem túl szívet melengető az a kép, ami kirajzolódik bennünk e sorok olvasása közben, és akkor még nem beszéltem Líbiáról. Négy amerikai halálát okozta, amikor elvárta, maradjanak a bengázi konzulátuson, dacára annak, hogy más országok sorra hívták haza a diplomatáikat. A Federalist szerint Clinton pontosan tudta, hogy a konzulátus elleni támadás valódi oka a radikális iszlám terrorizmus, s a hírhedt Mohammed-videó – emlékszik még arra valaki? – készítője leginkább csak bűnbakként ült egy évet. Líbiá-ban, amelyet Európa sorsát is meghatározó módon változtatott pokollá egy tökéletesen felelőtlen akció, Chris Stevens amerikai nagykövet hasonlóan rettenetes halált halt, mint Moammer Kadhafi. Mindkettőt láthattuk a híradóban, és mindkettő annyira iszonyatos volt, hogy az Iszlám Állam horrorvideói által okozott sokk sem feledteti. Clinton ezzel máshogy lehet, ugyanis egy közismert videóban diadalittasan, nevetve mondta Kadhafiról: „jöttünk, láttunk, meghalt”. Ez a videó nem kevésbé vérfagyasztó, mint az előbb említett brutális felvételek.
Amikről az amerikai média túlnyomó része nem beszél, azok a fenti ügyek, amelyeknek normális esetben meg kellene kongatniuk a vészharangot, hogy az amerikaiak jóformán egy pszichopatát akarnak elnöknek választani. Naphosszat bámulhatjuk ehelyett az előre megkomponált, megbeszélt kérdésekre épített műsorokat, ahol próbálják Clintont emberarcúnak beállítani. Pedig akkor már inkább érdemes megnézni egy-egy kampánybeszédét, ahol Clinton egészen konkrétan félelmetes. Nem barátságos, nem emberarcú, hanem egy olyan ember, aki a hatalomért akármire képes – elég terjedelmes irodalma van ennek a ténynek, ha a befolyása alá nem tartozó médiát nézzük. Miközben az amerikai média és maga Clinton is minden erejével azon van, hogy démonizálja Trumpot, rettenetes veszélyeket vizionáljon elnöksége esetére, egyre inkább úgy tűnik, hogy a republikánus milliárdos kiscserkész Clintonhoz képest. Ahhoz a nőhöz képest, aki hosszú évtizedek óta készül a hatalomra, manipulál és tapos el embereket – és lássuk be, nincs az a menthetetlen romantikus, aki elhinné, hogy a házastársi szerelem késztette arra, hogy kezdetektől fogva eltűrje és eltussolja férje nőügyeit, amelyek a „sima” kalandoktól a szexuális zaklatásig terjednek.
Hillary Clinton tudja, hogy ha most nem lesz elnök, akkor már soha. A hozzá képest politikai kívülálló és vitathatatlanul populista Donald Trump lehetséges elnöksége bizonytalan jövőképet jelent, katasztrófára azonban aligha kell készülni. Józan értékelések szerint Clinton győzelme esetén sem tör ki az atomháború, bízunk benne, hogy amikor villogó szemmel uszít Oroszország ellen és mosakszik – nem az számít, milyen mocsokság derül ki, hanem hogy ki szivárogtatta ki –, csak a kampány beszél belőle. Ne legyenek illúzióink, Hillary Clinton gátlástalan hataloméhsége csak egy tényező, ami önmagában nem indokolja azt a külpolitikát, ami Európa és Magyarország számára is veszélyt jelent. A WikiLeaks megerősítette, amit eddig is tudtunk: Clinton tanácsadói nagyra tartják egy bizonyos George Soros iránymutatásait és nagylelkű támogatását. Azt pedig jól tudjuk, mi történik ott, ahol ő felbukkan.