Hidegzuhany

Kellő áhítattal és alázattal és az ehhez társuló, kicsit szívet markolászó örömmel kell fejet hajtanunk azelőtt a nagyszerű tett előtt, amellyel az Európai Unió Bírósága ismét belevéste nevét a történelem helyett a hülyeség egyetemes történetébe. Ez még Sándor Mária bejelentett visszavonulásánál – aki most éppen két hetet adott az egészségügy „befeketítésére” – is megrázóbb élmény. Annyira, hogy a befeketítés ellenében hangsúlyozni kell, a gazdaságban meg éppen minden ágazat kifehérítésén dolgoznak, és a szürkét is rossz szemmel nézik, mert akkor ott már nem tiszta minden. Erre tessék, most itt van a problémáit tekintve patyolatnak nem nevezhető egészségügy, amely azért csúszópénz ide, paraszolvencia oda, de még a sok adósság mellett is elnézve, azért alapvetően fehér. Sőt, fehér sok fehérrel – de ez nem tetszik, feketévé akarják változtatni. Különben jön a nagy visszavonulás. Ezt én speciel nem bánom, mert remek jellemrajz az ápolónőről is, és azokról is, akik nem értik elhatározását – de hát ha persze neki tőlük nem csurran-cseppen semmi, akkor ne csodálkozzanak, hogy feladja, hiszen ő mégsem olyan egyenes gerincű és makulátlan múltú ember, aki szemrebbenés nélkül beolvassa a bankszámláját a tévébe, és köszönve azt a pár milliócskát, továbbra is vígan bérli kis kéglijét a Rózsadombon, miközben állandóan más szemében keresi a szálkát, reggelenként pedig nem recseg a tükörképére, hogy: mibű? (Az orromat is tisztíccsa, nem mellékesen később javított reklámszlogent is alulmúló kérdésre az ötletgazdának megkopasztott barátai felelhetnék egyébként a legnagyobb őszinteséggel és hasonló stílusban, így: ebbű! És még az állandó kötőszó sem hiányozna utána.)

De vissza az európai bíróság tényleg már-már katartikus élményszámba menő ítéletére, amely szerint el kell halasztani az európai elfogatóparancs végrehajtását, ha fennáll a valós veszélye annak, hogy az átadást kérelmező uniós tagállamban az érintett személy embertelen vagy megalázó bánásmódban részesülne fogva tartása során. Persze este kilenc után Belgiumban nem lehet házkutatást tartani, mert az emberi jogok és a ki-ki nyugalomban, de a mérleg másik serpenyőjében a Bataclan és 130 halott van.

A tegnapi ítéletet, nagyszerűségét tekintve ebben már egészen biztosak lehetünk, 21 óra után hozták. Az ügy előzménye, hogy egy magyar és egy román bíróság európai elfogatóparancsot adott ki egy-egy személy ellen, akiket Németországban találtak meg. A brémai felsőbíróság a végrehajtás kérdését vizsgálva megállapította, hogy azok a fogvatartási körülmények, amelyeknek Aranyosi P. a magyar, illetve R. Caldararu a román börtönökben esetlegesen ki lenne téve, sértik az alapvető jogokat, mert a börtönök túlzsúfoltak.

A tömeggyilkos Breiviknek olyan magánzárkája van, hogy amikor bemutatták a tévében, egy kissrác, igaz, még nem volt négyéves, azt kérdezte: anya, nekem mikor lesz ilyen szép szobám? Na, ezt a mondatot véshetné az emlékezetébe minden ilyen és hasonló ítéletet hozó ember, aki a döntéseivel nem bennünket véd és segít.

Ha nem így tesznek, kívánom, hogy őket is zárják börtönbe. Nem kell, hogy túlzsúfolt legyen, de naponta legalább egyszer ejtsék el a szappant!