Vélemény és vita
Hiányzik a kapocs
A napokban a Standard & Poor’s nemzetközi hitelminősítő egy tanulmányt ismertetett Londonban
A tanulmány szerint az egész euróövezetre hatással lehet az, hogy Németországban előretört az elsősorban EU-szkepticizmusával kitűnő Alternative für Deutschland (vagyis Alternatíva Németországnak) nevű párt. A tanulmány ezt azzal indokolja, hogy az Alternative für Deutschland feltűnése arra kényszerítheti a jelenlegi német kormányban vezető szerepet betöltő kereszténydemokratákat és keresztényszocialistákat, élükön Angela Merkellel, hogy némiképp keményebb hangnemben szólaljon meg Németország EU-n belüli érdekeinek képviseletében.
Az új eurószkeptikus párt rohamtempóban építette fel támogatói körét, hiszen csupán 2013 februárjában alakult, s ugyan az őszi országos parlamenti választáson még 4,7 százalékos eredményével éppen lecsúszott a bejutásról, az európai parlamenti választáson már a szavazatok hét százalékát szerezte meg, majd a néhány hete zajlott három tartományi törvényhozási választáson már tíz százalék körüli eredményeket ért el. Az Alternative für Deutschland kritizálja az euróövezeti válságkezelést, az EU jelenlegi formáját, felvetette az euró eltörlésének, a német márkához való visszatérésnek a gondolatát is.
Itt egyrészt egy szalonképes pártról van szó, hiszen nagytekintélyű professzorokat tudhat vezetőségében, másrészt viszont egy olyan kérdésben ment neki az uniónak, s így az unió „oldalán álló” németországi pártoknak is, melyben számottevő társadalmi támogatottságra számíthat. Ha megkérdezünk egy egyszerű német embert, hogy mit jelent számára az euró, valószínűleg meg fogja említeni, hogy minden drágább lett, amikor bevezették. Emellett a németek tisztában vannak azzal is, hogy ők számítanak a legjelentősebb befizető országnak az Európai Unióban (halkan tegyük hozzá, hogy ez a valóságban nem azt jelenti, hogy csak öntik a pénzt számolatlanul az azt elnyelő gépezetbe, hiszen ezzel a német ipar rengeteget profitál, az EU-s tagállamok piacairól elképesztő összegek vándorolnak Németországba). Zárójelben hagyva ezt a megjegyzést, annyi egészen biztos, és ezt a rohamtempóban javuló választási eredmények is kiválóan alátámasztják, hogy az Alternative für Deutschland egy olyan problémát zenésített meg, ami érdekli a német választók egy figyelemre méltó részét. Számukra magától értetődő a párt által kínált történet: nyomják a sok pénzt a mi adónkból mások eltartására, a mi pénzünkből kell megoldani mások, sokszor saját hibájukból keletkezett problémáit (gondoljunk csak arra, hogy mennyibe kerül Németországnak a görög válság kezelése).
Érdekes eredményre juthatunk, ha szembeállítjuk ezzel, hogy mi az, amit az Európai Unió mond az európai polgároknak. Ha az átlag európai elgondolkodik azon, hogy miről beszél neki az Európai Unió, mit mond arról, hogy miért jó neki az unió, akkor hirtelenjében nehéz választ adnia. Nincs egy átfogó, az európaiak mindennapjaihoz kötődő, irányadó, érthető és átélhető sztori. Azt mondhatjuk, hogy nincs meg az összekötő kapocs a szervezet és az európai emberek között.
Az Európai Közösség története eredetileg az volt, hogy békét teremt a kontinens azon országai között, amelyek korábban két világháborúban is egymásnak estek. A képlet egyszerű volt minden nyugat-európai számára: egy közösséget alkotunk, hogy ne következzen be köztünk még egyszer a vérontás. Azóta azonban bőven felnőttek azok a generációk, amelyek nem élték át a háborút, vagyis ez a sztori nem igazán befolyásolja a gondolkodásukat, mondhatni, mára kifújt.
Az uniónak van egy nagy hivatalos sztorija, amelyben szó esik Nagy Károlyról, az európai művészet kiemelkedő alakjairól, meg az euróról, de ezt egyszerűen nem lehet komolyan venni. Amit érzékelünk, az az érthetetlen bürokratikus, szakértői szövegek halmaza, de nem képzelhetjük, hogy ez az átlagpolgárt érdekelné. Így egyáltalán azt is nehéz megfogni, hogy mi a csuda az az Európai Unió, de ami ennél is rosszabb, van az egésznek némi lenézésszaga: „Majd mi okosak itt, Brüsszelben eldöntjük a dolgokat, megmondjuk a tutit.”
Ilyen keretek között nem csoda, ha egyre-másra erősödnek az EU-kritikus, vagy unióellenes pártok Európa-szerte Svédországtól Franciaországon át Németországig. Ők egyszerű, érthető magyarázatokat nyújtanak az embereknek, olyan értelmezési kereteket adnak, melyekbe könnyű beleilleszteni a napi eseményeket, s nem utolsósorban önmagukat, a saját életüket befolyásoló történéseket. Amíg az átlag uniós választópolgár nem tudja kapásból megmondani, hogy „mi a jó nekem az Európai Unióban, honnan jött, hová tart az unió”, addig senki ne várja, hogy az Európai Unió népszerűsége ne csökkenjen.