Hatszáz után most hatezer

Mint a kisdiákok a tanító nénihez, úgy járnak panaszkodni idegen hatalmakhoz a baloldaliak. Mószerolnak, noha ezzel nemcsak a nemzeti kabinetet, de hazánkat is besározzák. Világgá kürtölik: Magyarországon a kormány fojtogatja a sajtószabadságot és sanyargatja az ellenzéket. Mi több: földmutyizik, és a tetejébe még a biogazdálkodást is gallyra vágja. Az árulkodós kisdiák jut az ember eszébe, amikor azt látja, hogy a 168 Óra című radikális baloldali hetilap a Kishantossal kapcsolatos Le Monde-cikket szemlézi. Miközben a világban ropognak a fegyverek, az egyik legnagyobb francia sajtótermék 452 hektárnyi magyar állami föld sorsára fókuszál. Bizony, nehéz elhinni, hogy a távoli Frankhonban a bőszen témát kereső szerkesztő itthoni sugalmazás nélkül bökött volna Fejér megye térképére. Pláne, ha a „magyar biogazdálkodás hattyúdalaként” igyekeznek bemutatni Kishantost. Arról nem esik szó, hogy ez a birtoktest az itthoni biogazdálkodás töredéke, s hogy Kishantoson továbbra is környezettudatos gazdálkodást folytatnak az új bérlők. Mélyen hallgatnak arról, hogy nem a sajátjukról, hanem állami földről van szó, s most az egy, azaz egy darab magát Vidékfejlesztési Központként emlegető kft. helyett nyolc családi gazdálkodó művelheti e területet. Mint ahogy az egész országban, itt is érvényesült tehát a kormány célja: minél többen jussanak állami földhöz, hogy minél többen boldoguljanak a mezőgazdaságban.

A Magyar Szocialista Párt országos központjának 2014. december 14-i közleménye a politikai amnézia és a kényszeres hazudozás látlelete. A Nemzeti Földalapkezelő Szervezetet „földmutyik kiszolgáló szervének” és az „állami szintű korrupció szimbolikus intézményének” nevezi a szöveget jegyző Beke Károly elnökségi tag. Ami azért is érdekes, mert a bukott baloldal földmutyizós pártja – önmagából kiindulva – földmutyival vádolja a néppárti kormányt. Arról hallgat az MSZP, hogy katasztrófakormányzásuk idején zömében csak nagybirtokos zöldbárók kaptak állami területeket haszonbérbe. Egységes pályázati rendszert a második Orbán-kabinet alkotott, s ennek keretében meg is tízszerezte a haszonbérlők számát. Most mégis azt követeli a feledékenységben szenvedő szocialista politikus, hogy a „Fidesz hozzon létre átlátható és nyílt földbérleti pályázati rendszert”. Amit ők nyolc esztendő alatt nem csináltak meg, azt a Fidesz–KDNP-kormány 2010-től megteremtette, és ezzel véget vetett a döbrögik uralmának. De beszéljenek a számok: a Medgyessy–Gyurcsány–Bajnai-korszakban hatszázan gyarapodhattak állami földeken, míg az új rendszerben több, mint hatezer gazdával kötött szerződést az állam. Eddig. S a Földet a gazdáknak program folytatódik tovább: Bitay Márton, az agrártárca államtitkára szeptemberben közölte ezt a nyilvánossággal. Ijedtükben el is dobták a sarlót a baloldali gigabirtokosok – a kalapácsot már a rendszerváltáskor sikerült nekik –, s új szerszám után néztek…

Mert el akarják kaszálni a kisgazdaságok és agrár-középosztálybeliek érdekeit képviselő kormányt, mert mohó a mögöttük álló mamutbirtokos lobbi. Fenik a pengét, hiszen kielégíthetetlen kapzsiságukban a falun élőket földönfutóvá tennék. Vetélytársat látnak a megélhetésükért küzdő családi gazdálkodóban és népi rétegben. Újfajta osztályharcot hirdettek a most lehetőséget nyert földművesek ellen: az igazi nagybirtokos oligarchák leoligarcházzák a kis- és közepes gazdaságokat. És támadják a harmadik Orbán-kormányt is, mert – a szocialistákkal ellentétben – nem az amúgy is tőkeerős társas vállalkozásoknak kedvez, hanem a kisebb gazdaságoknak nyújt segédkezet. A Szabad Föld 2014. december 5-i számában olvasható tudósítása szerint a nagyüzemek érdekképviselete, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Szövetsége (MOSZ) VI. kongresszusán is kongatták a vészharangot. Nagy Tamás újraválasztott elnök szerint „a kormánynak szinte az összes intézkedése arról szól, miként lehet az erős, még önálló, az aktuális hatalom packázásaival is dacoló, helyben gazdasági és akár politikai erőt is felmutatni képes nagyobb mezőgazdasági társas vállalkozásokat tönkretenni”. Természetesen szó sincs erről, ám a nagybirtok agrárpolitikai egyeduralmának vége, az állami földeken pedig megszűnik a nagyüzemek túlsúlya. S még valami, a MOSZ-vezető elszólta magát, amikor „politikai erőről” szónokolt. De aki tisztában a rendszerváltás utáni magyar történelemmel, az tisztán látja, hogy ez a politikai erő erősen balra húz. Az MSZP a zöldbárók érdekeit képviseli, a Fidesz–KDNP azonban a néppárti programra esküszik. Ez utóbbi a magyar falu felemelkedésének és fejlődésének egyetlen járható útja.

Ahogy Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter fogalmazott: Magyarország, a magyar nép mindig vidékről tudott megújulni. Az agrártárca vezetője szerint a vidéki életforma népszerűségét jelzi az is, hogy egyre több fiatal jelentkezik az egyetemekre agrár- és vidékfejlesztési szakirányra. Egybecsengenek ezzel Püski Sándor, a Nemzeti Parasztpárt békési gyűlésén, 1945 tavaszán elhangzott szavai: „Akié a föld, azé az ország, vagyis azé a hatalom, jólét és műveltség, szóval minden, amiért élni érdemes.”