Passz. Piros passz. Negyven-száz. Betli. Ulti. És aztán még tovább, és a kontrákkal pedig még annál is tovább, egészen a fedáksáriig meg a piros bicikliig, ami már forintos alapon is komoly megterhelést jelent a vesztes(ek)nek. Az sem mindegy természetesen, hogy mit kontráz az ember, és a kontra terheit, veszélyét, de nem is, inkább az izgalmát egyedül kell viselnie, vagy párban. És akkor még szépen ott van a csendes ulti passz pirosnál, ami egyszerű kis játéknak tűnik, de a nagy ultisok, akik tudnak is játszani, nem csak szeretnek, ebben az egyszerű bemondásban is megtalálják a játék szépségét. És kontráikkal viszonylag kis kockázattal a végelszámolás szempontjából fontos, értékes forintokra tehetnek szert, mert nem mindegy, hogy az ember pluszban vagy mínuszban zárja-e a napot. Persze sohasem a pénz, de mindig a presztízs.
Ilyen csendes ultit húzott most be szépen, észrevétlenül, és úgy is, hogy nem is voltak túl jó lapjai, a visegrádi négyek tömörülése. Kiegészülve a kibiceknek – akiknek most egy csomó minden igenis drága – egyáltalán nem nevezhető Ausztriával, Szlovéniával, Macedóniával, Horvátországgal, Szerbiával és egyáltalán nem utolsósorban Bulgáriával. Igen, ebben a partiban a résztvevők szépen megvertek mindenkit, mert a szerb, szlovén, macedón és horvát határ lezárásával csendben megvalósult a visegrádi országok szorgalmazta B terv. Ez persze lehet, hogy csak ideiglenesen van így, de most, már napok óta, így van. És napok óta nem lépett egyetlen illegális migráns sem ezen országok területére.
Pedig nagyon úgy tűnt, hogy nem lesz ebből semmi, éppen, hogy odaengedték őket a nagy európai kártyaasztalhoz, és ők szépen felvették a talont, a bemondást meg rajtuk hagyták, gyertek csak. Csakhogy ők nem dobták be a lapokat és nem fizették ki a partit, hanem játszottak. Túl jó, egy ultihoz elég lapjaik persze nem voltak, de azért ők is konyítottak valamit a játékhoz. És jó volt az elosztás is, nem lehetett meghajtani őket, míg az ellenfelektől csak úgy potyogtak a pirosak, aztán szépen már az elején begyűjtötték az osztrák ászt, hiába ugye a színhiány, kicsalták a plank szerb tízest is, ami kellett a százhoz. És a végén szépen ütöttek a piros hetessel. És azóta is ott van szépen csendben a B terv, amiben a kártyapartnerek nem hittek. Ezért van, hogy a hétfői nagy parti után az unió még mindig maga körül pörög, mint egy tanácstalan tök alsó.
Ilyen csendes ultit húzott most be szépen, észrevétlenül, és úgy is, hogy nem is voltak túl jó lapjai, a visegrádi négyek tömörülése. Kiegészülve a kibiceknek – akiknek most egy csomó minden igenis drága – egyáltalán nem nevezhető Ausztriával, Szlovéniával, Macedóniával, Horvátországgal, Szerbiával és egyáltalán nem utolsósorban Bulgáriával. Igen, ebben a partiban a résztvevők szépen megvertek mindenkit, mert a szerb, szlovén, macedón és horvát határ lezárásával csendben megvalósult a visegrádi országok szorgalmazta B terv. Ez persze lehet, hogy csak ideiglenesen van így, de most, már napok óta, így van. És napok óta nem lépett egyetlen illegális migráns sem ezen országok területére.
Pedig nagyon úgy tűnt, hogy nem lesz ebből semmi, éppen, hogy odaengedték őket a nagy európai kártyaasztalhoz, és ők szépen felvették a talont, a bemondást meg rajtuk hagyták, gyertek csak. Csakhogy ők nem dobták be a lapokat és nem fizették ki a partit, hanem játszottak. Túl jó, egy ultihoz elég lapjaik persze nem voltak, de azért ők is konyítottak valamit a játékhoz. És jó volt az elosztás is, nem lehetett meghajtani őket, míg az ellenfelektől csak úgy potyogtak a pirosak, aztán szépen már az elején begyűjtötték az osztrák ászt, hiába ugye a színhiány, kicsalták a plank szerb tízest is, ami kellett a százhoz. És a végén szépen ütöttek a piros hetessel. És azóta is ott van szépen csendben a B terv, amiben a kártyapartnerek nem hittek. Ezért van, hogy a hétfői nagy parti után az unió még mindig maga körül pörög, mint egy tanácstalan tök alsó.