Vélemény és vita
Halra magyar
A Balatonon néhány éve betiltották a kereskedelmi célú halászatot. Sokkal régebben kellett volna…
Így, szeptember közepe felé talán már kevésbé fáj, hogy nem lehet balatoni halat kapni a balatoni halsütödékben, de vigasztalja a nagyérdeműt az a meglehetősen szűk réteget izgató tény, hogy a szarvasbőgéssel együtt elkezdődik a csukaszezon is. Tréfálkozni persze nem akarok, inkább kicsit arról írnék, hogy miért nincs magyar hal a halsütödékben. Balatoni azért nincs, mert hála a Jóistennek, a Balatonon néhány éve betiltották a kereskedelmi célú halászatot. Sokkal régebben kellett volna.
Még akkor, amikor a szemesi halászok úgy lerabolták a révfülöpi nádas előtti részt, hogy hetekig még egy dévérpikkelyt sem lehetett fogni, pedig tilos volt a parti sávot meghúzni. Ezt pontosan tudták az érintettek, mégis nyugodtan léptek ki egy kávéra a Napsugár kemping büfésorára. Nem volt nagy élmény végignézni azt sem, ahogy ugyanez a garnitúra, immár Szemesen, két kosár keszeget szépen hivatalosan lead a halászati társaságnak, majd a nagy hajnali halászatban megfáradva még visszamegy a hajóra, és nátronzsákokba hányt pontyokkal hazafelé veszi az irányt. De azok akkora pontyok voltak, amekkorákért még a mai modern bojlihorgászok is végignyalnák az összes bojligolyójukat.
És ez csak két történet, a süllős és a gereblyézett harcsás sztorikat nem meri elmesélni az ember, pedig abban volt a nagy pénz, meg az indulat is, nem csak orrok törtek, szélvédők is, és nem csak biztosítási csalások miatt égett le egy-egy balatoni csárda. Halőri adalék a Dunáról, ahol a halászok évekig saját magukat ellenőrizték. Az eset történik márciusban, a halőr ívási, azaz tilalmi időben, amikor sem horgászni, sem halászni nem szabad süllőre, mégis süllőt talál a halásznál. Aki próbál magyarázkodni és azzal vágja ki magát, hogy a halat még egy héttel ezelőtt fogta. A halőr nem kérdezi meg, hogy egy héten keresztül mi a bánatot csinált a süllővel, etetgette, szeretgette, esetleg elvitte sétálni, csak csendben megjegyzi, hogy már egy héttel azelőtt is március, azaz tilalom volt. Ugyanez a halőr, szintén ívási időben százhét darab varsát számolt össze egy csendes, tehát a halak szaporodására alkalmas Duna-szakaszon. Az említett halőr, sajnos, már nem halőr, a süllős dunai halász viszont nagyon szeretne az lenni, sőt talán már az is.
A dunai (tiszai, marosi, körösi) viszonyok a Balatonra is érvényesek voltak. És hát nem voltak jók. Ezt nehezen emészti az a maroknyi halász, akinek ősi mestersége előtt tisztelettel kalapot emel az ember, azt viszont nem tolerálja, hogy ugyanezek a síró-rívó, panaszkodó emberek egy része továbbra sem akasztotta szögre a hálóját, és a tilosban jár, orvhalászik.
Magyar hal ettől még lehetne a halsütőknél, de azok tulajdonosai nem veszik a fáradtságot, hogy utánajárjanak, pedig a tó környékén nem egy halgazdaság van, ahonnan simán beszerezhető a sütni való alapanyag, ponty, kárász, keszegfélék, süllő, harcsa, minden, amit csak akarnak. És ehhez persze jöhet a hekk is. Amit sokkal könnyebb beszerezni, hiszen a fagyasztó nagy úr, és ugyanilyen könnyű beszerezni minden más, más országból származó fagyasztott halat, mert a kényelem is nagy úr. Másrészt tisztán halsütésből ma már nem lehet megélni, ezt a vendéglátósok is felfogták, bővítették kínálatukat, a skála széles, s a pizzától a lángoson át a csülkös bablevesig terjed, van ahol még lottót is kapni.
Másrészt az egész évben kapható szlovák UHT-tej nagyobb károkat okoz, mint a néhány hetes főszezonban a kazah keszeg, aminek persze ennek ellenére sem örül az ember, mert nem jó dolog, de. De már érezni a tavaly, tavalyelőtt bevezetett horgászati, halászati szigorítások, változtatások hatását. Aminek hamarosan, főleg ha a vizeket a halászok továbbra is békén hagyják, tovább szigorodik a halőrzés, talán még megfelelő ívóhelyeket is teremtenek a vízkezelők, meglesz az eredménye. Példa a Tisza, ami a nagy ciánszennyezés után nagyon gyorsan helyre jött. Erre képes lehet a Duna és a Balaton is, mert ha az ember nem szól bele, a természet csendben teszi a dolgát. A sok hülye horgász meg messzire elmegy egy-egy jó fogásért, utazik, eszik, iszik, szállást fizet, felszerelésre költ. Ha van hal. Ha a vízben van a hal. És nem bonyolítom tovább.
Ha a halsütők keresnék a magyar halat, akkor megtalálnák, mert ha kereslet van valamire, arra mozdul a kínálati oldal is. Bízom benne, sőt tudom, hogy így lesz, és ha így lesz, akkor lesz sült hal doszt ismét, az északi és a déli parton egyaránt, és nem lesz baj, ha nem lesz balatoni, mert tudjuk, hogy magyar.
Még akkor, amikor a szemesi halászok úgy lerabolták a révfülöpi nádas előtti részt, hogy hetekig még egy dévérpikkelyt sem lehetett fogni, pedig tilos volt a parti sávot meghúzni. Ezt pontosan tudták az érintettek, mégis nyugodtan léptek ki egy kávéra a Napsugár kemping büfésorára. Nem volt nagy élmény végignézni azt sem, ahogy ugyanez a garnitúra, immár Szemesen, két kosár keszeget szépen hivatalosan lead a halászati társaságnak, majd a nagy hajnali halászatban megfáradva még visszamegy a hajóra, és nátronzsákokba hányt pontyokkal hazafelé veszi az irányt. De azok akkora pontyok voltak, amekkorákért még a mai modern bojlihorgászok is végignyalnák az összes bojligolyójukat.
És ez csak két történet, a süllős és a gereblyézett harcsás sztorikat nem meri elmesélni az ember, pedig abban volt a nagy pénz, meg az indulat is, nem csak orrok törtek, szélvédők is, és nem csak biztosítási csalások miatt égett le egy-egy balatoni csárda. Halőri adalék a Dunáról, ahol a halászok évekig saját magukat ellenőrizték. Az eset történik márciusban, a halőr ívási, azaz tilalmi időben, amikor sem horgászni, sem halászni nem szabad süllőre, mégis süllőt talál a halásznál. Aki próbál magyarázkodni és azzal vágja ki magát, hogy a halat még egy héttel ezelőtt fogta. A halőr nem kérdezi meg, hogy egy héten keresztül mi a bánatot csinált a süllővel, etetgette, szeretgette, esetleg elvitte sétálni, csak csendben megjegyzi, hogy már egy héttel azelőtt is március, azaz tilalom volt. Ugyanez a halőr, szintén ívási időben százhét darab varsát számolt össze egy csendes, tehát a halak szaporodására alkalmas Duna-szakaszon. Az említett halőr, sajnos, már nem halőr, a süllős dunai halász viszont nagyon szeretne az lenni, sőt talán már az is.
A dunai (tiszai, marosi, körösi) viszonyok a Balatonra is érvényesek voltak. És hát nem voltak jók. Ezt nehezen emészti az a maroknyi halász, akinek ősi mestersége előtt tisztelettel kalapot emel az ember, azt viszont nem tolerálja, hogy ugyanezek a síró-rívó, panaszkodó emberek egy része továbbra sem akasztotta szögre a hálóját, és a tilosban jár, orvhalászik.
Magyar hal ettől még lehetne a halsütőknél, de azok tulajdonosai nem veszik a fáradtságot, hogy utánajárjanak, pedig a tó környékén nem egy halgazdaság van, ahonnan simán beszerezhető a sütni való alapanyag, ponty, kárász, keszegfélék, süllő, harcsa, minden, amit csak akarnak. És ehhez persze jöhet a hekk is. Amit sokkal könnyebb beszerezni, hiszen a fagyasztó nagy úr, és ugyanilyen könnyű beszerezni minden más, más országból származó fagyasztott halat, mert a kényelem is nagy úr. Másrészt tisztán halsütésből ma már nem lehet megélni, ezt a vendéglátósok is felfogták, bővítették kínálatukat, a skála széles, s a pizzától a lángoson át a csülkös bablevesig terjed, van ahol még lottót is kapni.
Másrészt az egész évben kapható szlovák UHT-tej nagyobb károkat okoz, mint a néhány hetes főszezonban a kazah keszeg, aminek persze ennek ellenére sem örül az ember, mert nem jó dolog, de. De már érezni a tavaly, tavalyelőtt bevezetett horgászati, halászati szigorítások, változtatások hatását. Aminek hamarosan, főleg ha a vizeket a halászok továbbra is békén hagyják, tovább szigorodik a halőrzés, talán még megfelelő ívóhelyeket is teremtenek a vízkezelők, meglesz az eredménye. Példa a Tisza, ami a nagy ciánszennyezés után nagyon gyorsan helyre jött. Erre képes lehet a Duna és a Balaton is, mert ha az ember nem szól bele, a természet csendben teszi a dolgát. A sok hülye horgász meg messzire elmegy egy-egy jó fogásért, utazik, eszik, iszik, szállást fizet, felszerelésre költ. Ha van hal. Ha a vízben van a hal. És nem bonyolítom tovább.
Ha a halsütők keresnék a magyar halat, akkor megtalálnák, mert ha kereslet van valamire, arra mozdul a kínálati oldal is. Bízom benne, sőt tudom, hogy így lesz, és ha így lesz, akkor lesz sült hal doszt ismét, az északi és a déli parton egyaránt, és nem lesz baj, ha nem lesz balatoni, mert tudjuk, hogy magyar.