Halálfutamok

Időben, térben, a húrelmélet szerint milliárdnyi másféle dimenzióban. Ez utóbbi igen nehezen érthető, nagyjából annyit tudni, hogy a különböző dimenziók között a lények sajátos módon közlekednek: belebújnak a konnektorba, majd a vezeték másik végén kijönnek, más helyen, más korban, mint a dugaljzatnál. Erre tanított meg minket a Mátrix című, kultikusnak mondott film.

A haláltól, az egyszervolt-holnemvolt nincsétől minden ember fél. Félti az életét. Senki nem szeret meghalni, mégis meghal. Ez az élet rendje. A volt-nincs törvénye. A halál elől elbújni csak a filmekben sikerülhet.

Nagy zaj van ma a magyar közéletben a halál körül. Mintha nem lehetne a szót kimondani, mintha tabu lenne. A halálbüntetést, az esetleg erről folyó disputát betiltották a civilizáltnak titulált Európában. A francia forradalom gyilkos materializmusa nyomán évszázadok óta pusztít ezen a kontinensen is a liberalizmus. A mindent szabad diktatúrája, az énlobogtató önzés, a gátlástalan gondolatterror. Ennek egyik, mára szinte általános következménye az a sunyi gonosztett, ami legteljesebben az abortuszban és az eutanáziában mutatkozik meg. Az emberi élet kezdő- és végpontján, amikor a magzat vagy az öreg a legvédtelenebb, legkiszolgáltatottabb, na, akkor lehet ölni. Az emberi önrendelkezés és méltóság nevében. Felvilágosultan.

A halálbüntetésről azonban tilos beszélni. A gonosztevőket lényegesen több jog illeti meg, mint áldozataikat. Egy gyilkos mégiscsak komolyabban ember, mint a magzat vagy a vénember. A gyilkos talán még védekezni is tud, visszaüthet, és akkor mi lesz a nagy emberbarátsággal, civilizációval, Európázással? Mégiscsak humánusabb azokat elpusztítani, akik már és még nem kellenek. Nem hasznosak.

Amúgy meg, miután a példamutatóan liberális Egyesült Államok és európai szövetségesei a szabadság, egyenlőség, testvériség jegyében szétbombázták és a teljes zűrzavarba kergették Észak-Afrikát, a Balkán és Ázsia egy részét, most szemforgató gesztusokkal magyarázzák, hogy miért is menekül annyi ember ezekről a vidékekről.

Liberális emberbarátaink Brüsszelben haditengerészeti beavatkozásról döntöttek. Ahol ágyúk vannak, ott lőnek. Emberekre. A halottak úgysem mondják majd meg, miként is élték meg a halált. Büntetésként? Kitüntetésként?