Hajóágyúk és farizeusok

Huszonhét és fél éve a szabadon választott, demokratikus Országgyűlés legelső ülésén valamennyi párt megszavazta az 1956. októberi forradalom és szabadságharc történelmi jelentőségét megörökítő törvényt. Az akkori győztes és vesztes pártok – a szocialisták is! – egyetértettek abban, közös kötelesség, hogy ébren tartsuk és ápoljuk a forradalom és szabadságharc emlékét. Az Országgyűlés 1990. október 23-án ünnepi üléssel emlékezett – valamennyi párt részvételével! – ’56 hőseinek emléke előtt. Akkor s még egy ideig magától értetődő volt, hogy – mint az akkori legnagyobb ellenzéki párt, az SZDSZ által adott köztársasági elnök fogalmazott – „Ötvenhat annyiféle volt, ahányan átéltük”, mégis „harcunk ma is közös és oszthatatlan”. Ezt a nemzeti konszenzust azonban éppen az SZDSZ rúgta fel elsőként, majd másodikként a kommunista utódpárt.

Tizenhárom éve az MSZP akkori miniszterelnöke és elnöke, Gyurcsány Ferenc és Hiller István a Népszabadságban publikált írásukban bejelentették ’56 ünnepének mint a magyar baloldal „saját hősi hagyományának” visszaszerzését a jobboldaltól. De akkor az ünnep szót legalább nem tették idézőjelbe, ellentétben az MSZP európai parlamenti képviselőjének mostani botrányos, cinikus blogbejegyzésével. Amire így reagált Gulyás Gergely, a Fidesz frakcióvezetője: Szanyi Tibor posztja bizonyíték arra, hogy az ő esetében a közvetlen eszmei közösségvállalás a diktatúra állampártjával és a forradalom eltiprásával ma is fennáll.

Nem csupán „Szanyi kapitány” gyalázatos megnyilvánulása igazolja a régi mondást, miszerint kutyából nem lesz szalonna, hanem pártjának vasárnapi kaposvári megemlékezése is. Molnár Gyula pártelnök – fari­zeus módon – azt üzente mindenkinek, köztük elszabadult hajóágyúként romboló párttársának, hogy „nekünk az ünnep nem idézőjellel, hanem csupa nagybetűvel van”, aztán arra szólította fel a szocialistákat: „Gyertek velünk, szabadítsuk fel Magyarországot!”, ahogy hatvanegy éve a forradalmárok felszabadították az országot az akkori elnyomással szemben. Hiller István szerint 2018-ban a szocialisták nemcsak kormányváltást akarnak, hanem a „negyedik köztársaságot is, amit együtt fognak kikiál­tani bal- és jobboldali demokraták”. Kunhalmi Ágnes, a leginkább infantilis vihogásra képes budapesti MSZP-elnök a jelenlegi kormányt egyenesen a sztálini diktatúrához hasonlította „ünnepi” beszédében. Ebből is világos, hogy a szocialisták (a hazugságrekorder Gyurcsány antidemokratikus koalíciójával együtt) most is – éppúgy, mint hetven éve, 1947-ben Rákosiék és 1956-ban Kádárék – a demokrácia és a szabadság nevében diktatúrára és elnyomásra törekszenek a reakciósnak, rasszistának, fasisztának, ördöginek bélyegzett nemzeti-keresztény-demokrata erők legyőzésével és kiiktatásával.

Ez azért nem sikerülhet nekik, mert hetven éve is és 1956. november 4-e után is kizárólag a szovjet megszálló haderőre és elnyomó apparátusra támaszkodva tudta a maroknyi hazaáruló gazember felszámolni a demokratikus rendszert, leverni a forradalmat, megfosztani a magyarokat a szabadságtól. A magyar szabadságot és függetlenséget ma sem a kommunista diktatúra többszörösen le- és megbukott, egyre csekélyebb társadalmi támogatottságú belföldi örökösei részéről, hanem külföldről fenyegeti valódi veszély. Ahogy Orbán Viktor tegnapi ünnepi beszédében is hangsúlyozta, a globalista pénzügyi spekuláns birodalmakkal és a velük összefonódott brüsszeli bürokratákkal szemben Közép-Európa s benne Magyarország maradt az utolsó, nemzeti identitását és kultúráját megőrző szabad európai térség, amelyet le akarnak igázni a sötét oldal brutális erői, ezért az Euró­pa jövőjéért folyó küzdelem éppen ide összpontosul.