Dippold Pál

Vélemény és vita

Hajdanoznának

Az izgága emberek minden korban megtalálják a nekik legjobban megfelelő terepet izgágaságuk megmutatására.

A nagy várakozásokkal teli ifjúkor jellemzője ez az izgatottság, szívmelengető érzés fölmászni a pulpitusra, megmártózni például az operaház előtti minapi inkább kisebb, mint nagyobb tömeg rokonszenvében. Ilyenkor teljesen mindegy, mit is mond az a fiatalember, aki aztán remegő papírjáról beleolvassa a mikrofonba jelmondatait. A lényeg az, hogy szerepel. Fent van. Várnak tőle valamit. A semmiből azonban mindig csak semmi lehet. Erre döbbenhetett rá az operaház előtti tüntetés népe. Az internetet elöntötték az eseménytelen eseményt értelmező elégedetlen szövegek, tüntetés elleni tüntetést javasoltak némely viccesebb fiúk és leányok.

A szabadság, egyenlőség, testvériség jelszavai olyan üresek lettek mára, mint a demokrácia vagy akár a diktatúra fogalma. Mindenki összevissza beszél, a háttér ördögei meg, korunk nagy bábszínészei, erősen figyelnek, és várják, mikor is lehetne akár az Opera előtt is egy jó kis rendőrpofont elcsattantatni, amiből verekedés, tömegbunyó, lövöldözés nőhet ki. Hátha nálunk is előállíthatnak egy Majdant, mint Ukrajnában.
Itt azonban az idő nem borul meg, mint ott. Hiába szavalnak a lelkes küldöncök, hogy MostMi van, hogy beleragasztanának az ő kényelmes, öröknek hazudott jelenükbe, a siker elmaradt. Magyarországon nem lehet hajdanában majdanost játszani. Budapest nem Kijev.

Az önmegvalósító ifjak meg próbálnak ugyan jól énekelni az országromboló kottából, de csak nem akar sikerülni nekik egy jó kis forradalom. Ócska jelszavakkal, elcsukló hanggal, de főleg pufin nemigen lehet forradalmat csinálni. Erre persze az a válasz, hogy nem illendő mások testi sajátosságait fölemlegetni ilyen magasztos pillanatokban, de ami tény, az tény.

Aki a valóságot elhazudja, és behúzódik a maga romkocsmás magánmitológiájába, ne csodálkozzon, ha az utcán valaki néven nevez bármit is. Demokrácia van, véleményszabadság.

Ami az izgágák szerint diktatúra és cenzúrakor ugyan, de ezt még sem ők, sem mozgatóik nem tudják megetetni lassan már a saját híveikkel sem.

Sem, sem, sem, nem, nem, nem – nagyjából így összegezhető az Opera előtti tüntetés eszmei mondanivalója.

Elég kevés.